Bizalmasom H.S.

12.rész"Randi"

Az utat végi beszélte, én meg csak hallgattam állítása szerint gonosz vagyok, de tudom, hogy nem így gondolja csak tudok titkot tartani.

- Na meg érkeztünk – állítom meg a házam ellőtt az autót

- De szép – pattan ki

- Már megint előbb ki száltál – rázom a fejem – de köszönöm gyere – nyitom ki neki a kovácsolt vaskaput majd meg is jelenik az én egyetlenem

- Juj ő Kleopátra – kérdi majd leguggol elébe

- Igen – mondom majd mellé guggolok – elvisszük sétálni – mondom majd felállok – gyere – nyújtom a kezem majd kinyitom a bejárati ajtót Kleopátra is bejöhet a házba, eléggé jó nevelt kutya hozzá.

- Szereld fel én pedig mindjárt jövök – adom a kezébe a pórázt meg egy tenisz labdát.

Elmentem a konyhába egy piknik kosárért, majd visszamentem hozzá már a kutyával együtt készen voltak.

- Indulhatunk kisasszony – kérdem mosolyogva

- Persze – bólint majd előre engedem a kutyával

- Sajnos messze van a park így kocsival megyünk – nyitom ki az ajtót nekik majd Kleo is beugrik és Angi is bemászik.

- Se baj – legyint majd a legközelebbi parkba megyünk

Majd ahogy oda érünk Kleo és Angi rögtön kiugranak, azt hiszem már most összenőttek.

Miután kivettem a kosarat és lezártam az autót utánuk megyek és meg fogom Angi kezét aki egy bájjós mosollyal tekint fel rám.

- Elengedheted – mondom neki majd meg állunk ő pedig leveszi róla a pórázt. – mi pedig együnk – ülök le egy kihelyezet fa padra és le teszem az ahhoz tartozó faasztalra. Mivel meg mondtam Louisnak mit tegyen a kosárba így tudtam a tartalmát.

- Remélem szereted a csokis sütit – mondom mire felcsillan a szeme – már a szemedből látom hogy egy falatot sem hagysz majd nekem. – kuncogok mire bólint

Mind a ketten eszük a sütink, és közben egymást nézzük.

- Nem eszek szépen bocsi – kuncog azon mikor le esett a villájáról a falat amit Kleopátra azonnal szívesen meg evett

- Semmi baj – mosolyodok el olyan édesen tudd zavarban lenni

Ezután elővettük Kleo labdáját majd együtt dobáltuk neki. Angi lelkének és egészségének jót tett ez a kis változatosság, na meg a kapcsolatunknak is.

- Na gyere vigyük haza Kleopátrát- mosolygok le rá a fűben ülve, mire közelebb mászik majd át karolom és feje búbjára puszit nyomok.

- Köszi ezt a szép napot – néz a szemembe

- Szívesen bármikor tarthatunk ilyen szép napokat – döntöm a homlokom az övének majd egymásra mosolygunk

- Tényleg? – néz rám csillogó szemekkel

- Tényleg!

- Aj Harry én annyira szeretlek – karolja át a nyakam majd elbújtassa arcát is hátra dőlünk a füvön így fél testel rajtam fekszik – Bocsi – suttogja

- Miért kérsz bocsánatot – kérdem az eget pásztázva

- A hirtelen kirohanásom miatt, nem akartalak így letámadni – húzódik el de vissza húzom