Bizalmasom H.S.

3.rész "Ki ő"

Angelika szemszöge:

Nagyon fáradt voltam már ennyi is kimerített. Harry viszont nagyon kedves és közvetlen már most feltétlenül bízok benne.

- Meddig kell bent lenni e – halom meg azt hiszem anya hangját, vagyis azt mondják hogy ő az anyám

- Előre nem tudom meg mondani két-három hét – mondja Dr. Tomlinson

- Angi nem sokára haza jöhetsz – ül le az ágyam végébe a nő vagyis izé anya de én inkább Harry felé húzódok – nem fogunk bántani – mondja könnyek közepette

- Gondolják már bele magukat az ő helyzetébe nem emlékszik arra, hogy ki volt egyedül a nevét tudja újra meg fogja ismerni a világot. Most olyanok, mint az örökbe fogadó szülők. – véd Harry

Kínos csend lesz, úrrá a szobán mindenki engem néz. Annyira szeretnék emlékezni mindenre. De olyan mintha üres lenne a fejem. Mintha újszülött lennék.

- Szerintem hagyjuk aludni – szólal meg Louis majd mindenki ki megy utoljára Harry hagyja el a szobát

- ugye visszajössz – kérdem majd meg áll az ajtóban és visszanéz

- Persze – mosolyodik el majd be csukja az ajtót

***

Másnap rengeteg vizsgálatra elküldtek. Nagyon fárasztó volt, egy pszichológus is meg nézett untatott a kérdéseivel. Már nagyon éhes vagyok reggel nem bírtam meg enni a reggelim olyan hányingerem volt. De most már nagyon bánom hogy nem gyűrtem le azt a pár falatot.

Épp egy újabb vizsgálatra tolnának át mikor meg pillantom Harryit és ő is engem.

- Szia Angi – jön oda majd az ápolómat le váltja – merre vigyelek – kérdi

- Valamit az egyensúlyommal akarnak nézni meg nem tudom éhes vagyok – nevetek fel

- oké akkor meg hívhatlak – kérdi de már a büfé felé is tolt – Mit szeretnél – kérdi

- Harry ez túl kedves – mondom

- Jó akkor választok én – kuncog majd vett nekem egy kakaós csigát jó választás volt hisz azt hiszem azt mindenki szereti, vagy ötször meg köszöntem neki de ő mindig csak le intett, hogy hagyjam már.

Betolt egy vizsgálóba gondolom, ide kellet volna azonnal jöjjek.

Egy csomó mindnet meg kérdeztek majd el is engedtek.

- Ugye ez nem lesz minden nap így – kérdem

- Nem, ne aggódj – mosolyog rám biztatóan majd vissza megyünk az én szintemre éppen Louistól jöttek ki a szüleim, basszus még a nevüket sem tudom hirtelen.

- Harry majd beszéljünk – jönn oda Louis hozzánk

- oké – mondja Harry

- Hogy vagy – néz le rám Louis

- Fáradtan, soha többet nem megyek ki a szobámból – nyöszörgöm – remélem semmi sem lesz rendbe az eredményeimmel – suttogom

- Miért – kérdi Harry hupsz túl hangos voltam francba – Angi miért – guggol le elém a két fiú én pedig tenyerembe temettem az arcom

- Mert nem akarok velük haza menni – suttogom

- Figyelj ők benne lenének abba, hogy nem erőltetik múltat és újra kezdenék – mondja Louis

- Emlékezni akarok – akadok ki – ez olyan elcseszet – essek kétségbe

- Shh – nyugtat Harry majd meg fogja a kezem – nyugi – pillantok alatt le tudott nyugtatni – bemegyek beszélek Louissal addig te nézd a tájat és számold meg hány galambot látsz – tol a folyosó végén lévő ablakhoz

- Hangyát ne számoljak véletlen neked – kérdem nevetve

- De azt is – kacsint rám mire elpirulok de ő ezt már nem látja szerencsére

Harry szemszöge:

- Ki vele mi történt ezzel a lánnyal – kérdem Louis elé leülve

- Ez a lány majdnem olimpikon lett csak hogy a válogatóban érte ez a baleset, nem tudja senki sem miért de túl gyorsan ment az akadálynak majdnem pálya rekordot döntött! Aztán egy rosszul vett akadály és rosszul esés lóról és kerékbe tört az álma. És ő erről nem tud semmit. Elméletileg még lovagolhat majd, de ma kijelentették a szülei, hogy nem akarják többé a pályán látni és jobb így hogy nem emlékszik semmire. – meséli

- Jézusom – sokkol le ez az egész – segítek neki visszakerülni – határozom el magam

- rendben, mostantól te felügyelsz rá éjjel nappal – adja meg az engedélyét hozzá

- köszi – mosolyodok el – akkor vissza mentem hozzá kíváncsi vagyok hány galambot számolt – kuncogok majd ki megyek mögé osontam majd a vállára tettem a kezem mire össze rezzent

- nyugi – mosolyodok el

- 18 – vágja rá

- Mi 18? – vonnom fel a szemöldököm majd vissza tolom a szobájába

- 18 galamb – most komolyan meg számolta

- nem gondoltam komolyan, de bravó – vigyorgok elismerően rá majd segítek neki vissza menni az ágyba

- Nem baj – kuncog – ugye maradsz még kicsit – kérdi

- Ha szeretnéd persze – ülök le az ágya szélére

- Harry te tudsz valamit a múltamról – kérdi

- elméletileg nem szabadna el mondjam, de ha meg ígéred hogy titokban tartod..- nézzek a szemébe

- Titokban tartom – vágja rá

- Te lovagoltál és lovaglásközben sérültél is meg – mondom – de ennél többet igazán nem mondhatok sajnálom – biggyesztem le ajkam

- semmi baj – mosolyodik el de a csalódottság látszik az arcán – lehet itt valahol filmezni vagy érted – kérdi

- ha szeretnéd este felhozhatom neked a tabletem és nézhetünk valamit – javaslom

- Van olyan film hogy a Vágta? – kérdi

- Nem tudom – rázom a fejem

- És olyan hogy Secretariat? – kérdi

- Fogalmam sincs de akkor pillanat és jövök felhozom meg nézzük ezek az ötleteid honnan jöhetek – javaslom majd lemegyek a tabletért pár perc múlva pedig már a vágtára keresek rá.

- Van olyan film sőt mind a kettő létező film meg szeretnéd nézni őket – kérdem

- Nem hiszem hogy lenne ennyi fölös időd rám – húzza el a száját

- Louis melléd tett ápolónak szóval van simán ennyi időm rád – vigyorogok majd arrább csúszik hogy bemászhassak mellé

- Nyugi nem vagyok harapós – kuncogok azon hogy milyen feszélyezve ül mellettem

- Csak sosem voltam még ennyire – teljesen zavarba jött

- Értem mit akarsz mondani nyugi – karolom át majd középre teszem és elindítom

A film több mint két óra volt, nem szoktam ilyen filmeket nézni de be kell valljam jobb volt mint sejtettem.

- Holnapra hagyjuk a másikat oké? – nézzek rá már nagyokat pislogott

- Rendben – bólint