Bizalmasom H.S.

11.rész"Meglepetés"

Reggel arra ébredtem hogy valaki mellettem pityereg vagyis próbálja elfojtani a sírását. Angi hátal volt nekem észre sem vehet így, hogy már fent vagyok. A felkarjára simítottam a kezem majd le a hasára és közelebb húztam magamhoz, az oldalamra feküdtem majd úgy néztem arcára.

- Mi a baj kincsem – kérdem az arcát cirógatva

- Se-semmi – rázza a fejét majd letörli könnyeit

- Akkor nem sírnál, ki vele mit aludtam át – nézzek szemeibe amik most picit vörösek voltak

- Csak átgondoltam a tegnapot és még mindig rosszul érzem magam. Meg nem szeretnék vissza menni a suliba, annyian fognak kérdezősködni. Na meg az évfolyamtársam az ellenfelem is. Nem akarok vele találkozni. Nem akarok szembe nézni mindennel. – sírja

- Nem mondom hogy nem lesz nehéz, az lesz támogatni fogunk mindnyájan. Vigyázni fogok rád. – mosolygok rá

- Köszi Harry – ölel át – bocsi hogy felkeltettelek – suttogja

- Semmi baj épp ideje volt fel keljünk mivel ma elkell mennyünk egy kontrolra, majd lesz egy meglepi számodra tőlem. – kacsintok rá

- Tényleg – csillan fel a szeme

- Igen – bólintok

- Akkor öltözök, és mehetünk – ül fel

- Rendben – bólintok majd kimászik mellőlem

- Amúgy nagyon jó volt veled aludni – fordul vissza az ajtóból kipirultan

- Reméltem hogy így lesz – mosolyodok el elégedetten – amúgy nem horkolsz – kuncogok mire felnevet

- Néztél álmomban – kérdi

- Igen – vallom be

- Oh – pásztázza a földet

- Na, sipirc öltőz – mondom majd ki megy

Én is ki keltem az ágyból, majd a táskámhoz mentem és ki vettem egy pulcsit ami kicsit bő volt rám de pont ezt szeretem benne.

A fürdőben gyors meg mostam a fogom és bel túrtam a göndör tincseimbe, hogy el rendezem őket ezzel.

Lementem az ebédlőbe ahol Rosa már reggelivel várt minket.

- Remélem Harry szereti a tükör tojást meg a pirítóst – mondja

- Szeretem köszönöm szépen – mosolygok a hölgyre

- Itt vagyok – fut be Angi is kapkodva

- Nyugi nem vagy elcsúszva időben – kuncogok majd bele harapok a pirítósba

- Ja jó oké – ül le nevetve mellém majd enni kezd

Miután meg ettük Angi felhúzott még egy pulóvert meg a sportcipőjét és mentünk. Előbb kiért az autóhoz mint én bekart volna szállni de nem zártam ki a kocsit.

- Én nyitok neked ajtót – állok mellé majd ki zárom és kitárom neki a kocsi ajtót

- Lehidalok tőled, anyukád csodálatos ember lehet meg apukád is ha ennyire udvarias embert faragtak belőled – néz rám elképedve

- Köszönöm hölgyem és igen anyukám egy csodálatos nő – bólintok szeretem az anyukám ő volt eddig a legfontosabb az életembe de most már Angi is ugyan úgy számít mint ő most már két fontos személy van az életemben

Útközben Angi végig hol az utat nézte hol a fákat vagy éppen engem.

- Harry mit csinálnak egy ilyen kontrol vizsgálaton – kérdi félve

- Semmi olyat ami fájna – nyugtatom meg – és ha ügyes leszel akkor van egy meglepetésem is – meg kértem Louist hogy állítson össze egy piknik kosarat nekem és neki

Elakarom magamhoz vinni Angit hogy kicsit ki kapcsolódjon meg, meg szeretném neki meg mutatni Kleopátrát és elmehetnénk sétálni is. Ez olyan randevú szerű lesz de nem akarom hogy féljen meg feszült legyen így talán neki is jobb és nekem is.

- Bekísérsz ugye – kérdi megilletődve

- Persze – szállok majd nyitnák neki is ajtót de meg előz

- Ha! – kuncog majd váratlanul karjaim közé bújik

- Meg nyugtatsz – mondja majd eltávolodik

- Ahw – simítok végig haján majd elmosolyodok – gyere – fogom meg a kezét ami az enyémben teljesen elveszik

- A második otthonom – néz körbe mosolyogva ahogy belépünk

- Hát ezt nem sok ember szokta így kijelenteni, általában mindenki utál itt – mondom

- Pedig ha te itt vagy ez a hely nem lehet rossz – suttogja majd arca pirosas árnyalatot vesz fel ami passzol a hajához

- Valaki nagyon cuki – simítom meg gyengéden orcáját

- Apró gesztusok, de sokkal többet érnek, mint bármi más – suttogja

- Valaki ma nagyon romantikus hangulatban van – nyitom ki neki az orvosi szoba ajtaját

- Lehet – kuncog

- Én most rá bízlak erre a hölgyre, az ajtónál várlak de ha valami baj van nyugodtan szólj – mondom majd bólint

A vizsgálat eltarthat harminc percig is, így le ültem volna ha nem jönn Lou.

- Kutya meg etetve piknik kosár készen áll – mondja

- Köszi nagyon hálás vagyok érte isten vagy – hálálkodok

- Köszi, de ki a szaftos részletekkel milyen Angelikánál? Mi van köztettek? Meg milyen állapotban van a lány? – kérdi izgatottan

- Angelikánál nagyon jó a szülei kedvesek és úgy egész család. Hogy köztünk mi van? Hát valami alakulóban van. Az állapota ahhoz képeset hogy vissza tértek az emlékei elég stabil. De szemel kell tartani, nem akarom hogy valami rosszat tegyen magával. – mondom

- Na és te szerelmes vagy belé? – kérdez rá konkrétan

- Nem látszik? – kérdem nevetve

- De csak a te szádból is akartam hallani – mondja – sok sikert a lányhoz, na meg a randihoz – kacsint – hiányzol, a betegeknek képzeld

- Mint mindig nem tudom, mit szeretnek így rajtam – vonok vállat

- Angelika is szeret látod – mondja

- Remélem – mosolyodok el neve hallatán is

- Na, sok sikert én megyek – int

- Köszi, szép napot – mondom majd le ülök

Tényleg harminc perc volt kábé mikor kijött.

- Itt vannak a papírjai – adja oda az asszisztens

- Köszönöm – mondom majd át veszem őket – Na gyere Angi gondolom ügyes voltál, ezért meg kapod a meglepetésed – mondom mosolyogva

- Tényleg? – kérdi ugrálva

- Igen – teszem vállaira kezem levakarhatatlanul vigyorog rám

Az autóig csillapíthatatlanul faggatni kezdet.