Bizalmasom H.S.

13.rész "A múltam, az álarcom önmagam"

- Aludjunk – húzom ránk a takarót

- Harry nem beszélgethetnénk még egy kicsit – kérdi felém fordulva

- Gyere – ülök fel majd az ölembe húzom mire csak pirulva hajtsa a fejét a vállamra – Mesélsz te vagy meséljek én vagy elmondod miről szeretnél beszélni – simogatom az oldalát

- Tudod most visszatértek az emlékeim és igazából nem is tudsz rólam annyi mindent – mondja

- Akkor mesélj – nézzek le rá mire ő rá néz

- Inkább kérdez – mondja

- Rendben milyen egyetemre mész vagy főiskolára? Mi érdekel? – kérdem

- Hát igazából nem tudom azt se hogy akarok e menni. Sajnos eléggé döntésképtelen vagyok. Nem igazán szeretek iskolába járni tudod ellenfelek meg, meg kell felelni a követelményeknek is. Már anyáék gondolkodtak, hogy magántanulóvá tegyenek, hisz sokat edzek is vagyis edzetem. Régen én voltam a harcisa elszánt és boldog, Angelika most meg úgy érzem, én vagyok a törékeny érzékeny Angelika. Nagyon sokat változtattál rajtam Harry. Nem vagyok egyáltalán olyan, mint régen, és ezt még meg kell szokjam. – nem tudom elképzelni hogy Angi olyan lett volna

- Talán kincsem nem meg változtál csak leeset az álarcod, ami eddig biztonságot nyújtott. Megismerkedhetsz önmagaddal. – mondom

- És te meg védesz majd? – hajol el tőlem hogy a szemembe nézhessek

- Mitől kell meg védjelek? – nézzek én is szemeibe mire elnéz oldalra de arcára simítom a kezem – mitől?

- Az emberektől – sóhajt – bárcsak velem jöhetnél majd az iskolába, de nem csak oda hanem, ha láttok egy ismerős személyt. Már nem ugyan úgy megy majd vele a beszélgetés. – magyarázza

- Értem! De egyelőre, nézzük majd meg az emberek reakcióit – fogom, meg a kezét majd ásít egyet – ideje piheni – kuncogok, majd lejjebb csúszok, ő pedig lemászik rólam

- Foghatom, a kezed még alszok? – hajtsa a párnára a fejét én pedig mosolyogva összekulcsolom kezünk.

Összekulcsolt kezeinket mellkasához húzza, és úgy alszik el.

***

Zsibbadó karral ébredtem, jobba kezem ki volt nyújtva Angi meg felkaromon pihentette fejét. Óvatosan kihúzom, feje alól karom majd kisimítom haját az arcából. Olyan szépen keretezi baba arcát a vörös haja.

- Harry – kezd mocorogni

- Jó reggelt! – hajolok ajkaira majd egy puszit nyomok rájuk

- Olyan jót aludtam – nyissa ki szemeit majd egy vidám mosoly kerül ajkaira

- Látszik, a szemeiden csak úgy csillognak a vidámságtól. – méregetem

- Neked sötétebb zöld a szemed – állapítsa meg mire kuncogok

- De a tied szebb – neki világosabb zöld a szeme nem borostyán zöld

- Nem igaz – rázza a fejét

- Ne vitatkozz szebb és kész – fenyegetem meg

- Köszi – nyújtsa ki a nyelvét, majd meg szólal a gyomra

- Mennyünk reggelizünk –mászok ki a takaró melege alól

- Neee – nyöszörög mire lerántom róla a takarót, inkább össze húzódik mint hogy kimásszon

- Gyere gombolyag – ülök le mellé majd rákönyökölök és úgy nézek le rá

- Nem! – mondja

- Hát jó – nyúlok lábai alá majd felveszem, morog magában még leviszem majd a konyhában felültettem az egyik konyha szigetre

- Csinálok kincsem reggelit addig durcázhatsz – túrok bele loknis hajába – adnál Kleopátrának enni – kérdem

- Persze! – ugrik le vigyorogva már is jobb a hangulata elmagyarázom, neki hol talál kutya kaját majd el is megy

Tök egyszerű reggelit csináltam. Remélem, megeszi.

- Itt vagyok! – ölel át hátulról

- Rendben ügyes vagy reggelizünk – adok a kezébe egy tálcát majd letelepszünk a tv elé

- Na most mond meg őszintén, mit szoktál reggel nézni – kuncogok

- Harry, bevallom rég nem volt ennyi szabad időm én nem szoktam reggel tévézni – mondja lassan

- Ne már, komolyan biztos van valami amit szeretsz nézni Spongya Bob vagy tudod ilyesmi – mutogattok a távirányítóval mire felnevet

- Harry a szabad időm edzésből állt, szerinted hogy jutottam volna ki az olimpiára úgy hogy nem edzek és szánok rá több időt. – néz rám értetlenül

- Basszus téged tényleg vissza kell ültesselek a lóra ez így nem lesz jó – rázom a fejem

- Eszedbe ne jusson soha többet nem ülök fel – morog mire felsóhajtok...meg kell tanuljak lovagolni...fel kell hívjam a szüleit