Jó lehet újszülöttnek lenni? Mikor minden új és még csak most ismerkedsz mindennel? Ezt 17 évesen meg élni elég nehéz, de van még valaki aki hisz benne hogy ugyan olyan leszek mint régen?
Talán az ápolóm és az orvosom akik legjobban hisznek bennem...
- A szüleid beszélni akarnak veled – mondja majd arcomat kezdi figyelni
- Kérlek még ne engedj el velük – könyörgök
- Még nem engedlek haza, csak beszélni akarnak veled. Gyere – int majd Harryre nézzek
- Majd utána ki tárgyaljuk a szobádba – suttogja halkan én pedig bólintok
Bemenetem Louissal a szüleim közé leültem egy székre és vártam hogy valaki meg szólaljon.
- Szóval kedves Ramires család – kezdi Louis – csak azért hívtam magukat így össze, hogy meg beszéljük mi lesz az után mikor ki engedem a lányukat – néz rám – Az biztos, vissza kell járnia majd ellenőrzésekre, de az eredmények semmi akadályt nem mutatnak arra, hogy miért nem törtek még fel az emlékei. Az eredményei jók lettek, minden arra utal hogy bármikor vissza jöhetnek az emlékei. Félő hogy az összes emléke egyszerre fog vissza jönni, amit nagyon rosszul fog elsőnek viselni. Rengeteg türelmet és szeretetett szeretnék maguktól kérni. Hisz a csodákra csak a remény a kitartás és a szeretett képes. – fejezi be majd kettejük között kapkodja a tekintetét
- Rendben doktor úr – mondják – alig várjuk, hogy újra a régi legyen – pillant rám
- Ezek után jobban fogunk rá vigyázni – mondja apa de nem értem nem az ő hibájukból sérültem meg, majd meg hallok egy ismerős csengő hangot csak ismerős volt de nem tudom miért igaz apa telefonja volt
- Mi az hogy nem tudják benyugtatózni – kérdi ingerülten a telefonba
- Kit kell benyugtatózni – kérdem csendesen
- nyugi kincsem – mosolyog rám hamisan az anyám
- Vissza mentem – állok fel majd Louis bólint
A szobámba érve Harryit kezdem keresni aki az ágyamban ült és a telefonját nyomkodta.
- Szia – pillant fel- na mi volt – kérdi majd az ágy másik oldalába ülök így egymás előtt voltunk
- Semmi Louis elmagyarázta nekik mit kell velem csinálni ha ki kerülök – vonok vállat, de mi lesz akkor ha ki kerülök? Akkor már nem is fogom Harryit látni?
- Harry – piszkálom a körmöm
- Igen – keresi velem a szemkontaktust érzem
- Mi, vagy is te meg én szóval érted ha ki kerülök akkor beszélünk majd vagy... - nézzek a szemébe
- Persze hogy beszélünk – nyújtsa ki a kezét majd az ölébe húz elég furcsa volt számomra a helyzet de meg nyugtatott – és szeretném ha elmennénk valahova közösen –vigyorog – de ha úgy jobban hangzik: Angi eljönnél velem egy randevúra – néz a szemembe
- Azt hiszem igen Harry – bólintok mire egy ezer wattos mosoly jelenik meg arcán én pedig vissza bújok mellkasához éreztem, arcomon hogy vörösödik
- Kicsim – szólal meg pár perc elteltével
- Hm – hajolok kicsit el hogy szemébe nézhessek
- Csak kíváncsi voltam, a reakciódra – nézi az arcom – ez a kedvenc becenevem – vallja be – neked tetszik – vonja fel a szemöldökét
- Igen, úgy is olyan kicsi vagyok hozzád képest – mondom úgy mint egy kis óvodás
- Hé te 17 vagy én meg 24 – kuncog
- Na látod pont lehetsz a bátyám – bököm mellkason
- De én nem a bátyád szeretnék lenni sőt nem is a nagynénid, hanem a legjobb barátod a legnagyobb bizalmasod a napjaid kitöltője egyszóval az életed része – mondja és az én szívem azt hiszem meg őrült, úgy ver a mellkasomban mintha boxzsák lennék. Nem tudom miért, de legurult az arcomon kettő majd négy végül megszámolhatatlan könnycsepp csak el akartam bújni Harry fehér ápoló ruhájába legalább ott senki sem talál, meg itt biztonságban vagyok.
- Ne sírj – csitít, nem tehetek róla ennyi kedvességet még sosem érzetem, senki felől sem
- Sajnálom, de jól estek a szavaid – törlöm a könnyeim majd egy zsepit nyújt felém kifújom az orrom majd hagyom hogy újra átöleljen.
Most jól esett a csend és a nyugalom. De szeretném meg ismerni Harryit, ami csak úgy fog menni ha beszélgetünk.
- Mit szeretsz még csinálni az ápoláson kívül –kérdem
- Hmm... szeretek sütni, filmezni, túrázni, olvasni, szeretek a kutyámmal sétálni ennyi jutott most így hirtelen csak az eszembe – mondja
- Egyszer sütsz nekem? – kérdem
- Persze mit szeretnél – kérdi vigyorogva
- a specialitásod – kuncogok mire ő is felnevet – na és milyen filmeket szeretsz – kérdem
- A romantikust, és a Titanic a kedvenc filmem, tudom furcsa lehet, hogy: Óh létezik ilyen férfi aki szereti? – mondja mire felnevetek olyan hülye hangon monda
- Majd meg nézzük együtt, milyen kutyád van – csillan fel a szemem
- Border collie blue merle egy tünemény és nagyon okos kutya. Egyik éjszakai műszak után, ahogy mentem haza autóval vettem észre a sárban szegényt. Haza vittem majd másnap elvittem az állatorvoshoz, hogy meg mondja van-e benne chip, de nem volt, így meg tartottam. – meséli
- Ez nagyon édes, van képed róla? – vigyorgok
- Persze – veszi elő a telefonját majd meg mutassa
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Itt még kicsi volt, most már 4 éves – magyarázza
- Mi a neve? – nézzem a képet
- Kleopátra, de én mindig becézgettem – kuncog fel
- Minden kutya tulajdonos azt csinálja – vonok vállat – egyszer be kell mutass neki is – vigyorogok
