Bizalmasom H.S.

4.rész "Álom"

Angelika szemszöge:

Feküdtem a homokban és csak bámultam a sötétbe.

Sok emberi hang szólított a nevemen de csak össze zavartak, dobogást hallottam. Remegett a föld alattam, hirtelen mintha elemelkedtem volna a földtől de aztán el kezdtem zuhanni. A hangok egyre hangosabbak lettek és egyre tisztábbak, mind segítségért kiabált. Mintha a távolból halottam volna valami fájdalmas hangot mint a ló nyerítés. Nagy nyomást éreztem mellkasomon.

Lihegve ültem fel az ágyon, teljesen le vert a víz a gép mellettem hangos pityegett köszönhetően az álmomnak. Az álmomnak, ami annyira homályosnak tűnt, mint a tudatom. Vissza hajtottam a fejem a párnára de nem igazán bírtam vissza aludni. Egészen reggelig fetrengtem.

- Szép jó reggelt – jönn be egy vidám Harry a reggelimmel

- Neked biztos az – morgom

- Uh valaki nem alud – húzza el a sötétítőt

- Nem igazán sikerült – vallom be

- Mi gyötört - teszi ölembe a tálcát majd kíváncsi tekintettel figyel

- Egy álom amit nem tudok össze rakni – mondom, vele őszinte lehetek úgy érzem meg bízhatok Harryben

- Elmondod – kérdi

- Csak akkor, ha ma is ki viszel – vigyorodok el

- Rendben – bólint majd meg próbálok valamennyit legyűrni a kajából torkomon

- Egyedül szeretnék el jutni a tolókocsiig – mondom majd bólint és hagyja hagy küzdjek, hálás vagyok ezért is neki

- Nagyon ügyes vagy Angi – mosolyodik el majd a lifthez megyünk

- Egyes ugye – kérdem de már be is nyomtam így nem mondott semmit csak bólintott

Ki mentünk a korház parkjába ahol szinte senki sem volt. Erőt kellet vegyek magamon hogy elmondjam neki. Pedig ez csak egy érdekes álom.

- Feküdtem a puha homokban és néztem a vak sötétbe, majd hangokat halottam és meg remeget alattam a talaj. Aztán repültem egy pillanatig, de után zuhantam és az emberek egyre hangosabbak voltak a nevemet mondták és segítségért kiabáltak azt hiszem majd halottam a távolból egy nyerítést. Ennyi. – halkulok el a végére

- Talán ennek köze lehet a veled történtekhez a köd kezd felszállni – mondja

- de még így is olyan homályosnak érzek mindent – hajtom le a fejem

- az idő majd meg oldja – mondja majd meg állunk egy szökőkútnál ki nyújtom a kezem, hogy meg érintsem a hideg vizet, nem tudom miért de felnevettem

- Mi az? –kérdi Harry lehajolva hozzám majd az arcába fröcskölöm a vizet

- Nem tudom jól eset – mosolygok – bocsi hogy levize...

- Semmi baj ne kérj bocsánatot, jó látni a mosolyod annyi ember fordul ilyenkor magába én meg csak elképedve veszem tudomásul te mennyire erős nő vagy – mondja mire nekem nagyot dobban a szívem

- Talán mert nincs mire emlékezzek nincs miért sírjak – vonok vállat

Majd még kicsit kint vagyunk, de vissza visz mert vérvételre vagyok ki írva. Félek tőle.

- Harry – suttogom a liftben

- Mond csak – néz a szemembe, hogy tudd mindig ennyire aranyos lenni és sexy tudom hogy ő csak egy ápoló de annyira sokat tesz értem ösztönösen elkezdtem kötődni hozzá