Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

3. Rész - Ez meg mit keres itt?

Ayo Reményeim! Itt is a kövi rész.
Jó olvasást és feltétlenül írjátok meg a véleményeteket róla,
mert ezzel most kivételesen sokat szenvedtem :(.
💗💗💗💗

XxSunnyxX

Lassan és fokozatosan állt meg az autó egy, már palotának nevezhető ház előtt. Talán csak abban különbözött egy kastélytól, hogy az egész modern volt és nem voltak rajta ilyen díszes formák, amik csicsássá tették volna. Vagy három méteres kőfal vette körül a helyet és egy vaskapu, amit távirányitással ki is nyitottak, ezzel belátást nyertem a hatalmas és rendezett udvarra.

Tátott szájjal néztem, ahogy elhaladtunk különféle formára nyírt fák között, amik között nem egy állatforma is szerepelt. Egy kis patak mellett is elhaladtunk, ami boldogan csordogált az út mentén és egy pici rálátásom is nyílt hátsókertre, ahol egy medence foglalt helyet. Annyira elbambultam, hogy azt se vettem észre, ahogy megáll véglegesen a Rover a ház előtt és csak akkor eszméltem fel ámulatomból mikor Mrs.Jung a kelleténél kicsit hangosabban kezdett el mesélni az örökségéről ami végett kapta a házat.

Szótlanul szálltam ki a kocsiból követve az idős hölgyet, hisz magamban még úgy is eltévedtem volna, hogy csak két ösvény van. Egy a házhoz, egy az udvarhoz. A bejárati ajtó kinyitása után szemem elé tárult egy hatalmas előszoba. Padlószőnyegezve volt az egész, balra voltak a cipők, papucsok egyszóval a lábbelik, jobbra pedig a kabátok és ilyenek. Rálátásom nyílt a konyhára és a nappalira is. Nem láttam valami sokat belőlük, de azt olyan messziről is meg tudtam állapítani, hogy hatalmas volt mind a kettő és tökéletesen felszerelt.

-Hoseok drágám! Megjöttünk. -kiáltott fel a fiának Mrs.Jung megint eggyel nagyobb frekvencián, mint a fülem tűrőképessége. Enyhe izgulás és idegesség futott végig a hátamon a fiúval való találkozásom miatt.

-Mi az, hogy „tünk”? Te csak egy ember va.... -lépkedett le Hoseok a lépcsőn, de meglepődve vette észre, hogy én is ott vagyok.

Laza, csikos pólót viselt, rajta egy kigombolt sötétkék-fehér kockás inggel és egy rövidnadrággal. Normál esetben furcsáltam volna a helyzetet, de tekintve azt az apró tényt, miszerint valószínüleg az összes ventilátor és légkondi ezerrel ment, nem lepődtem meg kicsit sem meleg öltözékén. Haját egy bőrből készült hajpánttal fogta fel, hogy ne hulljon a szemébe. Jól mutatott a fa lépcsőkön ez a mediterrános megjelenése, de szemei még mindig ugyan olyan élettelenek voltak, mint tegnap... azaz inkább fakók, mert mikor felfogta, hogy én állok ott előtte kicsit dühös lett.