Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

22. Rész - Don't cry

Ayo Babes!❤
Mindenek elõtt bocsánat amiért véletlen
posztoltam ezt (mikor még nem volt kész)😂
Sokan rámírtatok, hogy miért nem lehet megnyitni
és hàt nagyon jólesett (tudom, fura vagyok), mert
ebbõl én azt vettem le, hogy várjátok a kövi részt😍❤❤
Jah és meglett a 3K!!!!!!!
Omo!!!😱😱 El sem hiszem😭😭😭
Köszönöm mindenkinek
aki olvassa❤ ezt a sztorim,
aki veszi a fàradtsàgot, vote-ol❤
és kedves szavakat ❤,
illetve építõ kritikákat ír❤❤❤
Olvassátok eme, szeretettel készült..
kicsit fura
részt💗💗💕💗💕💗💕💗💕

xXSunnyXx

Sokáig áztathattam szerintem az egereket, mert mire ismét össze tudtam szedni magamat, már dél volt.

Reszkettem a hidegtől, amely a jéghideg borsóknak volt köszönhető, bár addigra már jócskán kiolvadtak azok is. Alig láttam valamit a feldagadt szemeimtől, s lemertem volna fogadni, hogy már rég voltam olyan piros és olyan puffadt, mint akkor. Sóhajtva tettem vissza a hűtőbe a zöldséget és mentem utamra, hogy valami kötszer féleséget találjak.

Mivel nem rég használtam, mikor ugye Hobi elesett, ezért nem volt nehéz dolgom annak megtalálásában, de a kezemre csavarásban már igen. Nem elég, hogy borzalmasan égetett, mikor hozzáértem a kötszerrel, de még nehéz is volt feltekerni egykézzel. Nagyon megszenvedtem a felrakással, de Hoseoktól meg nem mertem segítséget kérni, hátha azért is megharagudna.

Kifáradva dőltem el a kanapén egy pillanatra, mikor végre sikeredett félig-meddig jól megcsinálnom a nehéz procedúrát. Nem sokáig pihentem, mert eszembe jutott, hogy ha nem is vagyok a beszélgetőpajtija a srácnak, attól még nekem takarítanom kell. Sóhajtva álltam fel a terjedelmes ülőalkalmatosságról, s indultam meg egy seprűért, bár mikor megfogtam annak a nyelét, rájöttem hogy talán nem azzal kellene kezdenem, a kezem érdekében. Így hát muszáj volt bemennem a srác szobájába, akármennyire is ellenezte volna.

Legnagyobb meglepetésemre, azonban a sok tétlenül ácsorgásomra az ajtó előtt, semmi szükség nem lett volna, ugyan is nem volt bent a szobájában. Gondolatban jól fejen vágtam magamat, amiért nem tűnt fel az edzőteremből kiszűrődő zene.
Biztos táncolt.

Ittlétem alatt megfigyeltem, hogy mennyire is oda van a táncért. Naphosszat képeslett volna koreográfiákról készült videókat nézni és bármennyire is állította azt, miszerint folyton a nyakán lógtam az elmúlt hónapokban, rengetegszer vonult el az edzőterembe, hogy aztán ott eltáncolja a videón látottakat. Egyszer titokban meglestem és hát szerintem nem hazudnék azzal, hogy állam a padlót súrolta, mikor megláttam tökéletes mozgását.