Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

16. Rész - Dreams

Ayo Jagis!
Hier bitte das rész😂
Nyha! Megírtam, büszke vagyok magamra, hogy sikeredett..
Úgy összességében elégedett is vagyok vele..
DE!!
Mindenkit szeretnék figyelmezteni egy aprócska dologra!
Lesz benne egy furcsaaa rész.😶
🔺A kisebbeket megkérem csak saját felelősségre olvassák el azt a részt,🔺
de amúgy az az apróság még fontos lehet a jövőben.💪
Ne kövezzetek meg érte, de azért írjatok véleményt róla😂
Mivel ugye kiváncsi vagyok😄😉
Jó olvasást💞

xXSunnyXx

-Biztos meglesztek? -nézett mögém Mrs. Jung aggódva.

-Eddig is megvoltunk. -mosolyogtam rá bátorítóan, mire idegesen felsóhajtott. Mrs. Jungnak ismét elkellett utaznia egy hosszabb üzleti útra. Ez alatt két hetet értek. Nem akarta itt hagyni Hobit és pontosan ezért már vagy tíz perce álltunk az ajtóba, mert sehogy sem tudtam kituszkolni rajta vagy legalább megnyugtatni, hisz én vigyázni fogok a fiúra mégha nem is mondja el ezerszer akkor is.

-Nem akarom így itt hagyni.... Ha bármilyen gyógyszerre szükségetek lenne, akkor a hűtőn megtalálod az orvos barátnőm számát és ő azonnal hozza is. -mondta lehajtott fejjel és még utoljára mögém nézett, majd felemelte a kistáskáját és ráfonta ujjait a bőröndjének a fogantyújára.

-Minden rendben lesz. Nyugodjon meg, vigyázni fogok rá. -mosolyogtam rá bátorítóan, majd megvártam míg kilép az ajtón, s bezártam azt.

Sóhajtva egyet túrtam hajamba, majd ledobva a kulcsot a komódra indultam meg a nappali felé lassú léptekkel. Hobi a szétnyitott kanapén terült el orrig bebugyolálva paplannal és különféle vastagságú takarókkal. A tévé bekapcsolva nyújtott neki egy kis szórakozást és alapzajt a szoba kísérteties csendjében, így nem unta szét magát arra a félórára, míg én kint nyugtatgattam az anyját.

Hoseok az utóbbi pár napban furcsán viselkedett. Sokszor volt élettelen és csak járkált egyik szobából a másikba kifejezéstelen arccal, ami nem kicsit volt ijesztő és aggodalmat keltő. Üveges tekintete volt és nem egyszer esett majdnem el a saját lábaiban. Tegnap hidegrázása volt és folyamatosan tüsszögött, így az egészet betudtam egy megfázás előtti zombi kórnak, s most ezért feszik ott a kanapén úgy mint egy eszkimó. Egy jóképű eszkimó.