Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

8. Rész - Who's That?

Ayo Hopes!💞
Itt van az új rész. 🌸
Annyira jó volt látni, hogy mennyire tetszett nektek
az elõzõ is, így remélem, hogy ezt is szeretni fogjátok❤
Jó olvasást💞💝

xXSunnyXx

Hoseokkal való kapcsolatom egy picit megváltozott azután a nap után.

Mindig mikor vásárolni mentem, vettem egy pár zacskó gumicukrot és mikor nem figyelt vagy nem volt a közelben, akkor becsempésztem a szobájába. Egyszer mondta az elején még, hogy ne vegyek neki olyan "vackokat", de miután egyik szemetesben sem találtam a gumicukrokat, csak is az üres zacskójukat, inkább vettem neki, mégha nem is akarta állítása szerint.

A nyalókázás meg egy szokásommá vált. Napi vagy valamikor kétnapi, egy nyalókát szopogattam el. Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne vegyek azokból a színes édességekből és egészség ide vagy oda, nem érdekelt, ha naponta sokkal több zöldséget és értelmeset kellett ennem, plusz edzenem, ha cserébe egy kicsit jobb lelkiismerettel tudok majdnem naponta szopogatni olyan cukorbombákat. Szerencsémre Hoseokéknak volt egy kisebb edzőtermük (gondolom még anno a srácnak csinálták) és miután az anyja beleegyezett abba, hogy bemenjek oda, én ezt ki is használtam minden egyes nap, s jól megdolgoztattam az izmaimat.
Hobi nem nagyon nézett ki úgy, hogy nagyon akarná használni, így nem is szóltam neki róla.

Az nap is épp egy ilyen edzésre készültem. Valamien oknál fogva borzalmasan szerettem futópadozni és felülésezni, így az nap is ezeket terveztem csinálni. Mivel én borzalmasan izzadós típus vagyok, így csak egy sportmelltartót, meg egy szoros tesigatyát vettem fel, leginkább azért, mert aznap kicsit jobban meg akartam kínozni magamat, s nem akartam átázva tocsogni végig a házon, hogy lefürödjek.

Hobi asszem valami filmet kezdhetett el a TV-n, így én kihasználva azt a két órát, amíg valószínüleg nem lesz rám szüksége (nem mintha eddig is lett volna), vállamra csapva egy törülközőt mentem egyenesen abba a szobába, ahol jól ki fogom csinálni magamat.

Gyorsan lenyújtottam, majd bemelegítésként kezdtem félóra futással a gépen. Zene szólt közben, így nem untam halálra magamat, hisz hála a hangszigetelő falaknak és ajtónak, max hangerővel bömböltethettem a számaimat. Gyorsan telt le a futási időm, így már le is feküdtem a földre és elkezdtem csinálni a felüléseket, már izzadva egy kicsit. Lábaimnak kész megváltás volt, hogy immáron nem őket szadiztam, de a hasam néha kicsit szúrt a megerőltetéstől.

Régebben, mikor még otthon laktam a szüleimnél, sokat jártam edzeni, mivel le kellett vezetnem az energiámat és a feszültségemet, ha már nem cigiztem és nem is ittam alkoholt mint a korombeliek. Mikor kitagadtak, azután már nem volt arra pénzem, hogy edzőtermekre költsek, így néha néha csináltam pár gyakorlatot, bár sokszor még járni sem tudtam a munka miatti fáradtságtól, szóval inkább kihagytam.

Éreztem is testemen, hogy még mindig el voltam szokva a mozgástól, de egyre jobban bírta a strapát, s az eredménye is látszani kezdett hasamon és a combjaimon. Elhatároztam, hogy kivételesen fenékizom gyakorlatokat is csinálok, mivel az még mindig idegesítően lapos volt, te pont mikor elkezdtem emelgetni a lábam, a ráerősített súlyokkal együtt, nyílt az ajtó és egy kérdő tekintetű Hoseok lépett be rajta. Biztos nagyon szép látványt nyújtottam úgy, hogy a hátsóm egyenesen felé nézett.

Kicsi fáziskéséssel ugyan, de gyorsan fordultam meg és pattantam fel, mondjuk a lábsúlyok miatt majdnem elbotlottam, de ez mindegy volt. Kikapcsoltam a zenét és enyhén megszeppenve vártam Hoseok reakcióját, ami igaz kis késéssel, de megérkezett.