Stepbrother [Mingyu FF]

IV.

Másnap reggel korán keltem egy kakas hangjára. Hiába forgolódtam, hiába csaptam a párnámat a fejemre, nem tudtam kiszűrni a hangot, és a kakas egyértelműen nem tervezte még befogni a száját egy jó darabig. Végül beletörődtem, hogy ehhez is hozzá kell még szoknom, és pizsamában kocogtam le a konyhába, ahol belefutottam Mingyu-ba, aki már normálisan fel volt öltözve, kockás ingbe, rövidnadrágba, és még egy kalap is volt a fején. Gyorsan végigmértem a rövidnadrágom és a bő Metallica logós pólómat, amit pizsamának használtam, de végül csak megvontam a vállam, és leemeltem egy bögrét a polcról.
- Jó reggelt. - köszöntött. - Tetszik a pólód. 
- Köszönöm, de nem tudok túl sokat beszélni, ameddig be nem vittem az igényelt koffeinmennyiséget. - motyogtam, miközben kávét öntöttem a bögrébe, majd egy kis tejet és cukrot kevertem hozzá, mielőtt bevágtam volna a mikróba.
Mingyu mosolyogni kezdett a hülyeségemen, majd egy helyben állva figyelte, ahogy beleiszok a tűzforró kávémba. Életre keltem a forró italtól.
- Szóval, arra gondoltam, hogy miután sikerült teljesen felébredned... - bökött a kávémra. - Talán megmutathatnám, hogyan kell felszerszámozni egy lovat, aztán esetleg...
- Remekül hangzik. - válaszoltam, mert a koffein elkezdte kifejteni a hatását a szervezetemre. - Adj tizenöt percet. - mondtam, majd felkapva a forró bögrét a szobámba siettem, közben a hátamon éreztem a tekintetét.
Mivel fogalmam sem volt, milyen a megfelelő öltözék ehhez, felvettem egy testnadrágot, és egy kék-fekete inget, majd lófarokba kötöttem a hajam, és beletűztem egy kék szalagot, mert miért ne vegyük farmerlányosra a figurát, csak a jobbik fajtából, ha már úgyis az lettem? Felhúztam a bakancsom, és lesétáltam a lépcsőn az üres bögrével, amit beraktam a mosogatóba.
- Mehetünk.
Mingyu elismerően végigmért.
- Csinos vagy.
- Köszönöm.
Kilépve az ajtón azonnal belefutottunk Tyler-be, aki éppen egy fiatal, igen alul öltözött sráccal beszélgetett, aki egy rövidnadrágon kívül semmi mást nem viselt. Gyorsan felmértem a terepet, de hiába a kockás has, valahogy mégsem fogott meg. Nekem viszont sikerült megfognom őt.
- Bemutatom nektek az egyik új alkalmazottunkat. - mutatott felé Tyler. - Mingyu, Emma, ő itt Rico, a tehenek mellett fog dolgozni.
Kezet fogtunk a sráccal, aki meg sem próbálta eltitkolni, hogy tetszem neki, olyan feltűnően bámult, hogy csodáltam, hogy anyám nem szólta meg, aki jópofizni jött ki a házból.
- Elmegyünk a lovakhoz. - mondta mintegy mellékinformációként Mingyu, majd megfordult, én pedig követtem, de még a szemem sarkából láttam, ahogy Rico rám kacsint.
- Szóval. - dobolt az egyik ló bokszának oldalán Mingyu. - A tehenésznek máris bejössz.
Felnevettem, pedig igaza volt.
- Ez nevetséges.
- Ha te mondod. - ellökte magát a boksztól, és kettővel odébb sétált, majd eltolta a reteszt. - Ő itt Midnight. A legjobb mén lovunk, teljes mértékben lovagolható és szelíd. Imádni fogod.
Közelebb léptem a fekete lóhoz, és megsimogattam az orrát. Azonnal elfordította a fejét, azt várva, hogy simogassam meg a nyakát is.
- Azta. Tényleg tetszem neki.
- Úgy érted, mint a tehenészsrácnak?
- Hülye! Inkább mutasd meg, mit kell csinálni vele.
- Igenis. - vágta rá, majd kivezette a lovat az istálló folyosójára, majd két oldalra kikötötte a vezetőszárnál fogva.
Felnyúlt egy polcra, amiről addig észre sem vettem, hogy ott van, és leemelt róla egy vödröt, ami tele volt kefékkel, és olyan vas szerszámokkal, patakaparókkal, vagy valami olyasmi.
- Először is le fogjuk csutakolni. - mondta, majd felém hajított egy eszközt, amit sikeresen elkaptam a levegőben. - Menj át a másik oldalra.
Átbújtam a vezetőszár alatt, és elkezdtem ledörzsölni a rászáradt port és sarat a ló szőréről. Habár nem volt sok sikálnivaló rajta. Majd kaptam egy más fajta kefét, és azzal is végigdörzsöltem, végül egy harmadik fajtát, és már végeztünk is. Csodálattal figyeltem Mingyut, ahogy kötőféket tett Midnight fejére, majd kantárt erősített rá, és még rohangált körülötte egy kicsit magyarázva olyanokról, hogy heveder, nyeregalátét, zabla, és kengyel. Nekem ez mind kínaiul volt, úgyhogy csak pislogtam, és bólogattam.
Aztán húzott egyet a nyergen, megigazította a nyeregalátétet, és felém fordult.
- Készen állsz?
- Sosem fogok készen állni. - mondtam komolyan, majd megálltam a ló mellett, és lábujjhegyre állva átbámultam Mingyu-ra, aki csak nevetett rajtam. - Szóval hogy kerülök fel... oda? - néztem fel a ló hátára, ami valahogy sokkal magasabban volt, mint ahogy elképzeltem.
- Én foglak feltenni oda. - jelentette ki, majd halál természetesen megkerülte a lovat, és megállt mellettem.
- Remek, és azt hogy gondoltad?
- Hajlítsd be a lábad?
- Hogy mit csináljak?
- Csak hajlítsd be, Emma. Bízz bennem!
- Egy napja ismerlek, és még anyámba sem bízok, pedig együtt élek vele 18 éve. - forgattam a szemem, de behajlítottam a lábam, és hagytam, hogy megfogja.
- És most, el kell rúgnod magad a talajtól, a másik lábaddal.
- Örülök, hogy ezt tisztáztuk, mert majdnem azzal rúgtam el magam a talajtól, amelyik nincs a talajon. - jegyeztem meg poénosan, majd úgy tettem, ahogy kérte, és kis híján felvisítottam, amikor nagyobbat ugrottam, mint amire számítottam, mert feltolta a lábam, és a ló hátán találtam magam.
Mingyu egy lépést tett hátra, majd eloldozta a lovat két oldalról, és megfogta a vezetőszárat, én meg mindkét kezemmel rámarkoltam a kantárral, a lábaimat a kengyelbe csúsztattam, és igyekeztem nem pánikolni, hanem egyenesen ülni.
- Mingyu. - kezdtem elhaló hangon. - Túl magasan vagyok.
- Nem vagy, csak úgy érzed. Bízz bennem!
Jelen pillanatban még visszavágni sem tudtam. Hagytam, hogy kivezessen az istállóból a másik ajtón, ami egyenesen a kifutóra nyílt. A ló patái felverték a port, ami a szemembe ment, így technikailag megvakultam.
- És most felveszed a kobakot. - nyomott a kezembe hirtelen egy csillogó, fekete cuccot, amit a fejemre tettem. - Biztonsági intézkedés. Ha belejössz, már nem lesz rá szükséged.
Kikötötte Midnight-ot a kapuhoz.
- Egy másodperc, és itt vagyok. - mondta, majd lelépett vagy öt percre, amit én a ló hátán ülve töltöttem, és imádkoztam, hogy nehogy kiugorjon valahonnan valami róka, amitől megijed és lehajít.
Aztán paták dobogását hallottam meg a hátam mögül, és Mingyu ügetett mellém egy másik fekete ló hátán. Eloldozta Midnight-ot, majd megmutatta, hogyan fogjam a kantárt, hogyan tegyem a lábam, és a többi. Igyekeztem lemásolni a mozdulatait, miközben a ló magától indult meg alattam, követve a gazdáját.
- Ő itt Moonlight, Midnight testvére. Mén, és egy kicsit makacs, de engem már nagyjából megszokott. És Midnight úgy követi, mintha össze lennének kötve. Úgyhogy arra gondoltam, jó ötlet lenne, ha kihoznám őt is. Ráfér a mozgás.
Elmosolyodtam, de egy pillanatra sem felejtettem el koncentrálni. Köröket kezdtünk el leírni, és hamarosan hozzászoktam az érzéshez, hogy rábízom magam egy hatalmas állatra.
Aztán Moonlight ügetni kezdett, úgyhogy Midnight is. Kicsit megijedtem, de a hátán maradtam, még akkor is, amikor hirtelen sebességet váltottunk vágtára. Aztán totál leizzadva megálltunk, és lekaptam a fejemről a kobakot, ami alatt teljesen összetapadt a hajam. Hátravetett fejjel felsóhajtottam, miközben körülnéztem a mezőn, ahova kilyukadtunk.
- Ez fergeteges volt!
Hagytam, hogy Mingyu lesegítsen a ló hátáról, ami konkrétan úgy nézett ki, hogy megfogta a vezetőszáránál fogva, ameddig előre dőlve átlendítettem a lábam a másik oldalra, majd leugrottam, és egyenesen beleütköztem.
A másodperc egy tört részéig egymással szemben álltunk, alig pár centi választott el minket egymástól. Aztán a fülem mögé simított egy vizes hajtincset, és szinte teljesen egyszerre tettünk egy-egy lépést hátra. Gyorsan túllendültünk a kínos szituáción, és sétálni kezdtünk a lovak vezetőszárát fogva. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy csak úgy céltalanul bolyongjunk, ráadásul még a kutyák is csatlakoztak hozzánk. Először megijedtem, de aztán úgy tűnt, jól kijönnek a lovakkal.
Egy kis facsoport mellett elengedtük a lovakat legelni, akik alig távolodtak el tőlünk egy pár méterre, a kutyák pedig körbevették őket, vigyázva rájuk.
Egy fa törzsének támasztottam a hátam, majd Mingyu is mellém telepedett, így majdnem összeért a vállunk.
De hamarosan le kellett lépnünk, mert a délelőtt valósággal elszaladt, és tudtam, hogy anya már ebéddel vár minket. Visszavittük a lovakat az istállóba, és gyors csutakolás után visszaindultunk a házhoz, nyomunkban a kutyákkal.