Felejthetetlenek (Átírás alatt)

A kezdetek

{Írói szemszög}

Az 1800-as években járunk. London utcái ridegen, meggyötörten állják az idő és az emberek okozta károkat. Mindenütt zsebtolvajok és elvetemült gyilkosok rohangálnak, kik aprópénzért is képesek ölni nemhogy milliókért. Amanda Luz is csak úgy élheti túl a mocskos,erkölcstől és gátlásoktól mentes városi életet,ha nem veri nagy dobra öröksége mértékét. Az egyébként sváb származású lány szülei korai elhalálozása után kénytelen volt átvenni a cég irányítását Angliában. Így lett ő az első világhírű utazási iroda NŐI vezetője. Ekkortájt nőkről még csak nem is lehetett hallani kik vezetői posztot töltöttek volna be. Csakis a gyermek szülés jöhetett szóba. S gyerekből is csak fiú. Ha leány született a családnak máris kevesebb lehetőség állt rendelkezésre. A legjobb az volt amit ilyenkor tehettek,hogy egy tehetősebb úriember kegyeire bízták magukat. Ez után jöhetett a házasság ami nem volt más mint törvényes prostitúció. Amanda éppen ezt akarta elkerülni. A Luz kúria nem messze a Temze vizétől helyezkedett el. Ha igazán pontosan akarok fogalmazni közvetlen előtte. Az elülső ablakok egyikéből pedig egy 18 éves forma lány pillant fel időről időre az aznapi újságból egy csésze teával a kezében. Ő pedig nem más mint az örökösnő. A lap címe igen megrázó egy olyan személy számára,aki nincs hozzászokva a veszéllyel teli mindennapokhoz. Szerencsére Amandára nem ez volt jellemző. Ő az a fajta ember volt,aki bármikor készen állt egy hirtelen rajtaütésre. Kést hordott magánál és pisztollyal aludt. Szívbajosnak egyáltalán nem mondható, kedves,bájos és nem mellesleg gyönyörű teremtés volt. Ahogyan ő jellemezte magát.
"A gyilkos ismét lecsapott" -virított feketén fehéren a lány kezében lévő címlapon. Amanda gondolkodóba esett. Ha ilyen gyorsan talál magának új áldozatokat és szinte nyomtalanul eltűnik a gyilkosságokat követően, erősen kétségbe vonható emberi mivolta. Amanda ritkán találkozott másfajta lénnyel az emberen kívül,a családját leszámítva,de szilárd meggyőződése volt,hogy semmi sem a véletlen műve. Rengeteget hallot már külömböző lények mitológiájáról és igyekezett minnél több ebben a témában otthonosan mozgó embert felkutatni.( Ilyenkor jól jön ha van egy utazási céged ) Persze a könyveket sem vetette meg. Sőt valósággal falta azokat. Így ismeretei egyre jobban kibővültek bár még volt pár lyuk az elméletein. A szirének különösen érdekelték. Ugyanis róluk nem sok említést tesznek még a könyvek sem. Gondolataiból a szoba bejárati ajtajának nyikorgása zökkentette ki. Walter lépett be az ajtón,aki főkomornyik teendőinek mint mindig, most is eleget téve egy tálca süteménnyel és egy levéllel érkezett meg. Finomszabású öltönyben, melle fölött a családi címerrel úgy nézett ki mint ha egy divatlap fotójáról lépett volna le,hogy kötelességeit teljesíthesse. A családi címeren egy Phoenix madár volt látható, ami nyugodt tekintettel éppen kitárja szárnyait s felszálláshoz készül. Tán azért lett ez,mert rendkívül erős, inteligens és gyors. Ahogy a család tagjai is. Walter éjfekete haja gondosan hátrafésűlve csücsült fején. Egy-két kósza tincs viszont így is belelógott acélkék szemeibe s közben feltette kikívánkozó kérdését.
-Zavarok asszonyom?-Amanda egy határozott mozdulattal az asztalra vágta a még kezében lévő nyomtatott sajtót és a férfi felé fordult.
-Már mondtam,hogy ne szólíts asszonyomnak! Rémesen öregnek érzem magam tőle.
-Miért, nem az?-kérdezte kacér mosollyal Walter.
-Hmm. A lelkem koravén a testem még fiatal. Inkább így fogalmaznék.
-Kellemesen kielégítő válasz kisasszony.
-Na azért mingyárt más. Sokkal inkább maradok kisasszony mint asszony.
-Ámbár viselkedése hasonlít egy tapasztalt asszonyéhoz mintsem egy kislányéhoz.
-Mondasz valamit.-mosolyodott el a lány.
-Jut eszembe, ezt önnek küldték.-vette fel a tálcáról a levelet Walter,amit Amanda felé nyújtott. A lány készségesen elvette a férfi kezéből. Érdekes módon Walter már a 28-ik életévét taposta de alig nézet ki húsznak. Ezt a hölgyek is gyakran észrevették. Ennek köszönhető sokszor középpontba került, habár nem szeretett soha kitűnni a tömegből. Úgy gondolta, azzal sebezhetővé válik.

Amanda előhúzta a harisnyakötőjében lévő kését és azzal nyitotta fel a kéziratot.
-Látom egy pillanatra sem válna meg szeretett pengéjétől.
- Velem volt születésemnél és velem lesz halálomnál is.-Walteren látszott,hogy kissé meglepte a válasz de valahogy sejtette,hogy valami hasonlót fog mondani a kisasszony. Amanda félhosszú szőkés barna haja mélybarna szemeibe omlott olvasás közben.
-A szalon küldte. Elkészült a megrendelt ruhám.
-Akkor előkészítem a kocsit.
-Semmi szükség rá!
-Már miért ne lenne?
-Uticélunk nincs messze. Sosem árt egy kis séta. Amúgy is rámfér.
-Ezzel mire céloz?-Amanda kikerülve Waltert az ajtó elé sétált és egy pillanatig úgy tett mintha meg sem hallotta volna a férfi kérdését. Végül fejét hátra fordítva kissé pucsítva és kuncogva megkérdezte.
-Mond csak nem túl nagy a fenekem?