Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Tíz part 1

{Írói szemszög}

Mihelyst leszállt az est útnak indultak. Amanda célszerűbbnek tartotta este közlekedni a hatóságok miatt, hiszen így nehezebben szúrják ki Luist. A lány egyre gyorsabban szedte a lábait, így már észre sem vette mennyire lehagyta a csapat többi tagját. Eléggé felvillanyozta a lehetősége annak, hogy valami fontosra bukkant, ami válaszokat ígér.  Walter szólni akart, hogy talán célszerűbb lenne lovas kocsival közlekedni, így elkerülve a lehetséges konfrontálódást, hátha ismét felbukkan az az eszelős gyilkológép. De Amanda addigra messze járt, a férfi pedig úgy döntött hadd menjen ha annyira akar. Ő majd hátulról szemmel tartja a környezetet.
-Tulajdonképpen, hova is megyünk? - kérdezte Nice két nagy lépés közben, mivel igyekezett felvenni a tempót, amit Walter diktált. És bár a férfi is sietett mégsem érte utol a lányt.
-Őszintén szólva, fogalmam sincs. - mondta kicsit komor arccal Walter.
-Azt hittem maga mindet tud és mindent lát, de ezek szerint én is tévedhetek. - adott hangot Luis véleményének, meglehetősen cinikus hangnemben és egy irgalmatlan szemtelen mosollyal az arcán. Egészen felbátorodott a reggeliekhez képest. Walter nem szólt egy árva szót sem, semmi kedve nem volt egy vitához. Nagyobb gondja is volt ennél,hiszen most több ember biztonságára kellet egyszerre figyelnie, hiába volt Luis szirén, aki meg tudja védeni magát, akkor is felelősnek érezte magát az ő épségéért is. Nice-ról nem is szólva.
-Most őt bünteted azért amit én mondtam neked még a szobában? Sajnálom ha megbántottam az érzéseidet... Vagyis, igazából nem de nem gondolod, hogy ha velem van bajod azt velem is kéne lerendezned? Félsz vissza vágni talán? - húzta fel bal szemöldökét a fiú egy gonosz vigyor kíséretében.
- Megnyugtatlak, vissza szólok ha kell. Ezt most nem neked szántam, túl sokat gondolsz magadról, törpe. Nem körülötted forog ám a világ. Amúgy is kijár neked egy fejmosás a fürdős húzásod miatt. - húzta fel az orrát a férfi.
- Nem tehetek róla, hogy nem bírsz a kobrával.
-De mások magánszféráját azért tisztelhetnéd!
-Felfogtam,nem szereted ha megzavarnak csábítás közben. Ezt megbeszéltünk. Viszont hozzá tenném, hogy nem árt ha a csábítottal tisztázod a valódi szándékaidat. 
-Ezt, hogy érted?

-Isten ments, hogy rosszat feltételezzek rólad de mégis csak szirén vagy. És tudjuk azok milyenek.

-Na milyenek?-érdeklődött a férfi miközben közelebb hajolt gonosz mosollyal az arcán.

-Csillapíthatatlan az éhségük. Minden tekintetben.

-Ez még nem jelenti azt, hogy gonosz vagyok.-tette fel védekezően kezeit a férfi.

-De az ellenkezőjéről sem ad biztosítékot.

-Ha gonosz lennék már oda vetettelek volna Jack bácsinak.-Walter erre hátra fordult és csendre intette a férfit. Tudta, hogy ez érzékeny pont Nice-nál.

-Tudom, hogy maga is tudja Walter.-nézett komolyan annak most sötét kék szemeibe. Ekkor megtorpant, ahogy a fiúcska is.

-Pontosan micsodát?

-Amire most gondol. Tegnap tanúja voltam valami érdekes felfedezésnek. Igaz nem az én érdemem, hanem Amandáé. Bele látott Hasfelmetsző emlékeibe. Akkor raktam össze teljesen a képet ,mikor egy pillanatra betekintést nyertem én is ezekbe az emlékekbe általa. Az öreg téged keres Nice. És mivel ő korántsem ember, te sem. . Azok a sebek most sehol sincsenek amiket reggel mutattál a hívatlan vendégeknek.-a fiú lábai remegni kezdtek ajkai pedig össze szorultak.

-Magáról is tudok,Vérpárduc. - Walter ekkor komótosan arrébb állt tőle.
-Szóval ki tudja szagolni? - nézett komolyan Luisra.
-Természetesen, elég kifinomult érzékeink vannak. De néha jól jön pár extra információ is. Amanda mondott néhány dolgot cserébe amiért én is meséltem. Egyébként ügyesen leplezi magát, a szaga alig különb egy embernél és a gondolatai nagy részét is elzárja, lenyűgöző! -Walter testtartását és arcát elnézve fenyegetésnek vette az előbbit.

- Nem szándékozom maga ellen fordítani. Ám az is igaz, hogy ha nagyon akarnám valahogy biztos elő tudnám csalogatni a fenevadat. Fél attól, hogy valaki meglátja abban az állapotban? - kérdezte Luis együtt-érző tekintettel.

-Mindenki fél valamitől. - válaszolt Walter őszintén, bár ő maga sem tudja miért.

-Szerintem itt mind hasonló félelmekkel vagyunk eltelve. Hogy amikor kell nem tudjuk megvédeni azt akit tényleg érdemes rá , vagy, hogy mi magunk okozunk szenvedést és kínlódást neki. Ha a vadász ösztön elő tőr kibaszottul nehéz legyűrni. Főleg ha nincs segítséged. - ekkor a férfi arca elkomorult. Nice pedig csak pillázni tudott az események fényében. Ha nagyon mélyen magába néz ő is volt olyan helyzetben mint amit most Luis említett és ő is egyedül volt amikor ez megtörtént. Mikor is az apja elvitte abba a bordélyházba és az a gyönyörű lány felment vele,komolyan elgondolkodott azon, ami miatt végül is oda mentek. A fiú még emlékszik a lány hamvas és selymes bőrére, ahogyan a kezét fogta, el sem engedve mintha félne, hogy eltűnik, lágy hangja pedig, olyan kellemes volt és őszinte vágyakat kellett a fiúban. De Nice nem volt képes mégsem hozzá kezdeni a dologhoz, hiába ajánlkozott fel a lány. Félt, hogy az lesz belőle mint az apjából. Egy szörnyeteg. Saját magától félt és még fél is. Ezért ment inkább el. Be kell vallja a férfinak igaza van, akármilyen kellemetlen is.  És nagyon is jogosak a félelmei.

-Tudja Luis két féle szörnyeteg van mindannyiunkban. Az egyik a vadász a másik a szexuális ragadozó. Utóbbit úgy gondolom nem kell magyaráznom. A vadász viszont több okból is ölhet. Azért, hogy magát védje vagy valaki mást, esetleg a mindennapi falatért,vagy mert csak élvezi. Ez viszont erősen köthető a szexualitáshoz. Ha valaki olyan mint mi élvezni kezdi a gyilkolást, akkor sosem áll le, mert mindig örömet érez majd és izgalmat. Hasfelmetsző is ilyen lehet.

-Láttam őt részben átalakulni,mikor Amanda rálőtt. Bár rohamnak hihette volna inkább az ember de a lövedékek egyszerűen kilökődtek a testéből az arca pedig változni kezdett. Még az íze is olyan volt mint egy szörnynek.-nyújtotta ki undorodva a nyelvét a férfi .-Nice komolyan Luis felé fordult.
- Ugye nem mindig olvasol a fejekben?
-Nem. Tiszteltben tartom a magánszférát. - Luis sóhajtott.-
-Amanda továbbra is bízik benned. Ezen információk ellenére is. Nem mondja de én tudom. Kérlek engem is erősíts majd meg a továbbiakban, hogy érdemes vagy erre a bizalomra! Mert ezt én is megelőlegeztem neked. Önnek is Walter!
-Azt, hittem nem csípsz minket vöröske.-nézett a fiú vissza Luisra.
-Mondjuk úgy, hogy tisztes távolságból jó ismerkedni. De akire Amanda rábízza az életét az megérdemel részemről is egy kis bizalmat. - mosolyodott el a férfi, majd kapkodva körbe nézett -
-Ajjaj már sehol sem látom, gyorsan keressük meg mielőtt valami baja lesz. - iramodott meg Luis. Walter és Nice pedig egymásra néztek.
-Meglepően normális volt. És megértem az aggodalmát. - mondta Nice felismeréssel a szemében.
-Én szintúgy. Furcsa, túlságosan is.
-Lehet többet kéne társalognunk, hogy megkedveljük egymást.
-Szerintem ne erőltessük. Inkább induljunk mi is.-mondta Walter és abban a pillanatban már futott is.
-Azért megvárhatna, nincsenek méter hosszú lábaim! - kiabálta a férfi után Nice.
-Majd lesznek! - hangzott el a válasz. Eközben Luis azon gondolkodott mennyire nézi hülyének az a kettő az iménti megnyilvánulása miatt és persze, hogy utol éri-e szíve hölgyét.