Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Kilenc part 1

{Írói szemszög}

A fiatalok másnap reggelig dolgoztak azon,hogy a szoba elfogadható állapotban legyen. Ahogyan Nice gondolta, semmit sem pihentek az este folyamán s közben mindegyikük agya a megoldások után kutakodott. Vajon miféle módon állíthatnák meg ezt az őrültet? A törött üveg szilánkok apró maradványai még halványan meg-meg csillantak a hajnali nap fényében. Nem mellesleg mint azok a sötét karikák Amanda szemei alatt. Az ablak kicseréléséhez szakember segítsége szükséges,és ami a legjobb ebben az,hogy ha eleget fizetnek nem fogja firtatni mi is történt még nem régiben. Lius sérüléseit idő közben Walter segítségével ellátták, annak ellenére, hogy meglepően gyorsan gyógyul.  Az éjszaka folyamán átbeszélték a történteket de Amanda külön akart pár szót váltani  a szőke fiúcskával. A csendet Nice törte meg, ami a szobára telepedett.

-Mióta üldözi magát?-kérdezte félénken.

-Gyermek korom óta, Walter jól tudja.-az említett férfi arc élei megfeszültek és a fiúra tekintett. Nem akarta elárulni a titkát azonban pillantásával egyenesen megpróbálta rávenni, hogy valljon színt. Nice érezve a vesztét hirtelen témát váltott.

-Azért voltak egy szobában az este mert, Luis hallotta, hogy segítségre van szüksége vagy folytatták a bensőséges kapcsolat kiépítését, amit tegnap elkezdtek?-vigyorgott a fiú kínosan. Erre a mondatra Walter felkapta a fejét és a szőnyeg tisztító kefét majdhogynem ketté roppantotta dörzsölés közben. Luis pedig saját maga megsemmisítését elő idéző választ adott a kérdésre.

-Hallod, tegnap már kaptam miattad egy istenes pofont, úgyhogy be lehet fejezni a locsogást.-pillantott közben a gyilkos aurát árasztó komornyik felé s alig láthatóan össze húzta magát.

-Igen, az vicces volt, rendesen padlót fogtál, még szerencse, hogy a víz tompította az esést.- nevetett a fiú. Walternek ekkor esett le teljesen milyen helyszínen is történhetett a dolog, ugyanis miután ruhát adott Luisnak az szépen elslisszolt a helyszínről de nem tartotta fontosnak, hogy utána menjen, Nice kihallgatása prioritást élvezett akkor. A férfi higgadt arca ellenére fel tudta volna helyben áldozni a vörös szirént egy Azték istennek. 

-Kölyök, tudod mit tesz veled egy pubertás előtti tökön rúgás?-Hajolt közel az arcához vigyorogva Luis leplezve, hogy tart kissé a férfi bosszújától. A végén megmérgezi.

-Nem. De úgy látom te igen.-Azzal fogta magát a fiú és sietve távozott a szobából mielőtt valami komoly baja esne. Luis lesokkolt állapotban bambult maga elé miközben Walter visszafojtott nevetésbe kezdett mérge ellenére.

-Szócsatában legyőzte egy 12 éves gyerek.-Luis feje kétszeresére dagadt a méregtől a mondat hallatán. Ekkor már nem érdekelte Walter ellenszenve se az, hogy megpróbálhatja eltenni láb alól, amiért Amandához nyúlt.

-Nincs véletlen valami dolga Walter?-Próbált higgadtan beszélni a másikhoz.

-Dehogynem jelenleg is azt csinálom. Kevés jobb dolog van mint a magán való röhögés.-Azzal ő maga is elhagyta a szobát. Mindezek közben Amanda lement a hátsó kertbe,hogy kissé nyugodtabban gondolhassa át a dolgokat. Még mindig beszélni akart Nice-al de előtte össze kellet szednie magát fejben. A rózsák és bogyó bokrok színpompásan fogadták a lányt. Kellemes őszi szellő lágyan simogatta arcát. A levelek pedig mintha csak neki táncoltak volna  folyamatosan. Kinézett magának egy kisebb részt majd lehuppant a földre.