Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Hat

{Írói szemszög}

Amanda határozott mozdulattal ráfogott Luis férfiasságára majd egy kicsit benedvesítette a hegyét sikamlós nyálával. Ahogyan elkezdte mozgatni rajta puha kezét egyre csak a férfi reakcióját leste. Bár Luisnak így is lehengerlő volt kéjfűtötte kinézete a lány úgy érezte ez még nem az igazi. Amanda finoman közelített majd végignyalt a férfi teljes hosszán. Megismételve a momentum végén rábukott a férfi makkjára és kóstolgatta azt. Ahogy a lány kezdte megszokni az ismeretlen ám valahogy mégis kellemes ízt a mámor rátelepedett egész testére. Korlátai felbomlottak mintha nem is léteztek volna,akárcsak ha az ember egy jól sikerűlt rendezvény keretein bellül talaj részegre issza magát,így szabad utat engedve vágyainak,ennek következtében áldozat után kajtat, amit persze meg is talál. Kiéli magát aztán várhatóan másnap már nem is emlékszik semmire. Ez az este viszont nem a felejtésről szólt. Éppen ellenkezőleg a két fél mindegyik tagja jól emlékezetébe szeretné vésni partnere összes megnyilvánulását,reakcióit a másik tetteire és a tekintetükben lévő vad csillogást örökre megőrizni memóriájukban. Amanda már-már teljesen szájába fogadta a hímvesszőt amit Luis elégedett sóhajtással nyugtázott. A lány egyre bátrabban nyelte be a kő kemény tagot közben nyelvével körkörös mozdulatokat tett annak egész vastagságán. Ritmusosan mozgatta a fejét és maga is elcsodálkozott a fejleményen de lehetetlenül felizgatta a dolog. Ezt még csak tetőzte a férfi kipirult arca,éles fogai amik megcsillantak egy-egy nyögésnél, mikor is kitátotta a száját az élvezettől. Vörös haja most kissé hozzátapadt verejtékes bőréhez ami mégjobbá tette az összképet. Amanda idő közben kezével végig kigombolta pizsamája felső részét ami félig lecsúszva válláról nagyon is izgató látványt nyújtott Luis számára. Kis segítséggel kibuggyant a vékony ruhanemű alól egyik formás melle is,ami hamvasabb volt mint a legjobban őrzött és gondozott gyümölcs. Bimbója és az azt körbeölelő udvarka halvány rózsaszín színe még így is jól kivehető volt az ablakon beszűrődő holdfény által. Ha lehet Luis most még keményebb lett mint volt. Amanda kicsit elvált a férfi péniszétől,majd megfogta Luis kezét és a melléhez vezette. Ezt követően szemével jelzett a férfinek,hogy szabadítsa ki a párját is fogságából. Hangosan kérni sem kellet Luis már nyúlt is a lány felé,majd finoman lehámozta róla az anyagot. Most hogy már mindkét kerekded idom takarás hiányában láthatóvá vált a férfi alig tudta visszafogni magát. Ugyan belelátott Amanda fejébe de a lány mégis meg tudta lepni. Amanda nem szavakban hanem leginkább érzelmekben nyilvánítja meg gondolatait. Legalábbis ilyesfajta helyzetekben mindenképpen. Luisnak ezért esett kissé nehezére kitalálni mire is gondol a lány. Bár nem kell géniusznak lenni ahhoz,hogy kitaláld mit is szeretne egy teljes mértékben felizgult,fiatal,kívánatos lány. Luis másik kezét is Amanda mellére vezette a lány pedig közéjük engedte a hímtagot. Amanda kissé megremegett az érzéstől ahogyan partnere is,mégis gyengéden rátette kezeit Luiséra,hogy erősebb legyen a szorítás ami ott tartotta az érintésért áhítozó tagot. A lány felnézett Luisra,szemeit elfedte a köd melyet az alkalom adta bódulat idézett elő. Biztatóan bólintott,hogy a férfi csinálja úgy ahogyan neki jó. Luis nem teketóriázott sokat, azonnal elkezdett mozogni. Viszont a lány sem tétlenkedett,ismételten szájába vette Luis vértől duzzadó farkát és kényeztetni kezdte. Csak azt vette észre,hogy a férfi egyre erősebben löki be magát. Gyorsult és gyorsult a tempó Luist mindjárt eléri a vég, utoljára még belecsippentet Amanda mellbimbójába amitől a lány szája összeszűkült. A férfi nagyot hördülve elsült Amanda pedig érezte a sperma kesernyés sós izét ami lecsurgott a torkán. Meglehetősen sok jutott belőle a lánynak. Azt hitte kevesebb lesz. Luis kicsit még eljátszadozott a lány melleivel amíg az igyekezett nagyra tátani ajkait,hogy a pénisz kiférjen rajta. Amanda lenyelte a martadék nyálát és mély lélegzetet véve kifújta magát. Luis elégedetten felsóhajtott de még mindig nem engedte el a kebleket.
-Ezt meg hol tanultad?-tudakolta kicsit gyanakodva a férfi.
-Ha az előző "akcióra" célzol annyit elárulhatok,hogy mindenki fantáziál néha és mindenkinek van legalább egy barátja, akivel megoszthatja gondolatait. Történetesen nekem is.-közölte kacér mosollyal a lány.
-Valóban? És esetedben ki ez a barát? Azt ne mondd, hogy Walter mert elájulok.-a lány kuncogott majd nemlegesen válaszolt.
-A nagymamám. Vele mindent meg tudtam beszélni nem úgy mint édesanyámmal. Sokszor adott tanácsot mit tenne ő az én helyemben és állíthatom minden szava aranyat ért. Az imént tapasztalhattad.-villantott ismét egy hatalmas mosolyt Amanda.
-Hú,ha ezt nagyanyádtól tanultad akkor már majdhogynem biztos vagyok benne,hogy öregapád az első közös éjszaka után kijelentette az összes embernek,hogy nemhogy elválni nem fog soha az asszonytól de még csak rá sem néz majd más nőkre.-lihegett még kissé a férfi de közben leplezetlen öröm  járta át az arcát.
-Ami azt illeti tényleg ez történt. Meg sem várták a nászéjszakát. Amint lehetett összebújtak és a dolog kellős közepén-ahogyan a nagyi mesélte-nagyapa felpattant és kikiáltott az ablakon.
-És mit kiáltott?-érdeklődött Luis. Amanda már előre nevetett mondanivalóján.
-EMBEREK DOLOG VAN!!! A mama pedig csak annyit szólt hozzá: "Drágám csak most kezdtük el." 
-A mindenit! -mondta Luis egy félmosoly keretében.
-Nagypapa is elmesélte ezt a történetet. Persze ő már kicsit megszeppenve. Nagymama sokkal nyíltabb és szókimondóbb volt. Ahogyan apám mondta mindig : "Nem szarral gurigázik az öreglány."-Luisból kitört a nevetés.
-Haha akkor apád is vicces fazon lehetett.
-A hangsúly a "lehettet"-en van.-Amanda a földet kezdte bámulni. Nem szeretett arra emlékezni,hogy már nem csak a nagyszülei de már a szülei sincsenek ezen világon. A fájó emlékek mindig előcsalták belőle a magány érzetét. Luis máris megbánta amit az imént kiejtett a száján.
-Ne haragudj! Nem akartam felhozni.
-Nem baj. Néha kell az emlékeztető,hogy már nem számíthatok rájuk.-Amanda tekintete láttán Luis szíve összeszorult. A férfi térdre ereszkedett pontosan a lány elé. Gyengéden átkarolta és simogatta Amanda fejét mint egy kisgyereknek. A lány vissza ölelt és úgy szorította mintha félne attól hogyha elengedi végleg eltűnik. Luis látta az emberek gondolatait ugyanakkor az érzelmekkel kissé hadilábon állt. Mások előtt nem igazán tudta kifejezni a valódi énjét. Ennek ellenére most nem csak megmutatta az álarc mögött lapuló "embert" aki volt de teljesen azonosulni tudott a lány bánatával. Végre elkezdett változni és Amanda ugyan még nem tudta de ő maga is.
-Tudod Amanda olvasok a gondolatokban de az emlékeket nem látom. Ezért volt,hogy nem értettem az embereket sem a fajtársaimat. Nem éreztem azt amit ők. Mert nem éltem át,nem voltam ott és legfőképpen nem velem történt. A te szomorúságodat viszont egy az egyben át tudom érezni mégha nem is ismerem a kiváltó okát. Bár ebben az esetben nem is firtatnám ha nem szeretnéd elmondani.-simogatta mostmár a lány karját és lapockáját mondandója közben. Amanda Luis vállára hajtotta a fejét,majd beszélni kezdett.
-Körülbelül 12 éves lehettem mikor apám egy globális utazási iroda ötletével állt nagyapám elé. Úgy gondolta ezzel rengeteg profitra tehetnénk szert. Persze ebbe kellet a nagyszüleim beleegyezése is az alaptőke lerakásához,ahonnét el akart indulni. Mivel mindannyian reális ötletnek tartottuk a dolgot természetesen belementünk. Az építő munkálatok során Walterrel segédkeztünk a tervrajzok elkészítésében és olykor javaslatokat téve finomítottunk is rajtuk. Nem számított,hogy gyerekek voltunk, elfogadták az ötleteinket mert bíztak bennünk és valószínűleg nem bánták meg. Nem jöttek vissza panaszkodni. Akkoriban a nagymama, ha volt szabad percünk a felhajtásban a természetfelettiről mesélt nekem. Rengeteg könyvet nyomott a kezembe amiket egytől egyiket ki is olvastam. Akkoriban tudtam meg,hogy Walter is kicsit más mint amit mutat magából.
-Más? Ezt hogy érted?-vonta fel az egyik szemöldökét a férfi.
-Walter amolyan cicafiú.-mosolygott enyhén a lány mire Luis felkapta a fejét.
-Várj, azt akarod mondani,hogy az a komor nyikhaj vérlény?
-Remek szójáték!-kuncogott a lány.- És igen. Pontosabban egy párduc és egy jaguár keveréke.
-Már értem miért olyan ellenséges velem. Nem tudtam miért van olyan érzésem mintha meg akarna enni. Úgy tűnik csípi a hal húst.-nézett a plafonra egy sóhaj kíséretében a férfi.
-Ne vedd magadra mindenkivel ilyen. De ez a hal dolog eszembe sem jutott.-gondolkodott el a lány ,és jobban átrágva még poénosnak is tartotta a dolgot.
-Én úgy vettem észre engem különösen utál. A szirének és a vérlények nincsenek egy hullámhosszon. -Közben Amanda elengedte Luist aki mostmár mellette ült a kezét fogva.
-Reméljük ez idővel változni fog.-mondta a lány bánatát pedig felcserélte az izgalom ami a tudásszomjával volt összefüggésben.
-Elfelejtettem hol tartottam.
-Ott,hogy rengeteget megtudtál különböző lényekről a könyvek által.
-Ó,igen! Szóval nálunk a természetfeletti lényekkel kapcsolatos legendák kerültek terítékre mesedélután címszó alatt. Miután a vállalkozásunk megnyitotta kapuit egy ideig rendkívül sikeresek voltunk,aztán édesapám nagyapát kezdte el faggatni mi is a helyzet a régi automobil projekttel amit nem fejezett be. Nagypapa rögtön ráharapott a horogra és újra elővették a terveket. Régebben a papa egyik barátja segített neki a vázlatokban és ahogy lenni szokott most is beszállt a bizniszbe. Ekkor még Svájcban éltünk de itt Londonban volt a cég székhelye. Így felpakoltunk mindent és a kifejezetten számunkra készült kúriában elfoglaltuk el helyünket.  Gyermekkorom nagy részét itt töltöttem. Szóval, a nagypapa barátja is velünk jött. Mikor mégjobban fellendült az üzlet valamit megsejtettem a háttérből. Furcsának tűnt nekem ez a barát. Mindig elintézendő dolga akadt vagy sietősen lelépett a munkálatok során. Egyik ilyen esetnél követtem. Egy kocsmába tért be ahol egy meglehetősen fiatalos úriemberrel szemben foglalt helyet,akinek egy papírost nyújtott át némi pénzzel egybekötve és egy képet...nem mellesleg egy fegyvert is adott neki,amit igyekezett óvatosan, feltűnés nélkül átnyújtani. Amikor a kép átadásara került megláttam rajta egy arcot a többi mellet. A sajátomat. - Luisnak elnyíltak az ajkai.
-Bérgyilkos? -sziszegte fogai közt Luis.
-Igen, és mikor felemelte a fejét az illető belémhasított egy rettenetesen rossz érzés. Akkor ugyan még nem tudtam mire vélni de ma már igen.
-Tudod ki az a személy?
-Hogyne tudnám hisz engem is holtan akar látni.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy....
-De, pontosan. Ez az ember nem volt más mint Hasfelmetsző Jack.