Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Kettő

{Walter szemszög}

Kilépve a kúria ajtaján egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Mintha valaki lyukat akarna égetni a lelkembe. Feltehetően nem az egyik jó akaróm. Számunkra meglehetősen könnyű megvető pillantásokat összeszedni. A felsőbb rétegekben nem tisztelik a kisasszonyt személyiségének sajátos jegyei miatt, ami a legtöbb fatökűnek és primadonnának sosem lesz. Itt az úgynevezett "pórnép" pedig úgy hiszi semmi sem különböztet meg bennünket gazdag,elkényeztetett cafkától és talpnyaló kutyájától. Séta közben tartottam a tisztes távolságot de csak annyira,hogy bármikor közbe tudjak avatkozni ha valami gond adódna. Igaz,hogy a kisasszony meglehetősen harcias de mégis nő. Nagyon elgondolkodhattam,mert nem vettem észre,hogy megálltunk. A kisasszony tekintetét kezdtem el fürkészni. Láttam a szemében egy tükörképet. Egy fiú gyermek ki elhagyatottan üveges szemekkel meredt maga elé. Leharcolt külseje magányról, nincstelenségről árulkodott. Mielőtt bármit is mondhattam volna a kisasszony megindult felé. Mikor leguggolt a fiú megemelte a tekintetét. A kisasszony rámosolygott és csak egy kérdést intézett hozzám.
-Walter,mennyi költeni való van nálunk?
-Valamivel több mint amit a ruhára szántunk.
-Akkor azt kérlek add ide nekem!-elő vettem a tarisznyát amiben a pénzt tartottam, majd kivettem belőle azt a kisebb összeget.
-Parancsoljon!
-Köszönöm szépen!-gyengéden megfogta a fiú kezét-Tessék! Vegyél belőle ételt és ruhát magadnak. Ha faggatnak tagadd le, hogy bármi is lenne nálad! -a gyermek meglepetten, kis bizonytalansággal nézett a kisasszonyra, mégis elfogadta a pénzt.-Köszönöm! - állt fel a fiú-De miért? - kérdezte - Mert tudom milyen elveszettnek lenni.-hangzott el a válasz. A fiú kikerekedett szemekkel nézett rá, hirtelenjében megiramodott és eltűnt a színről. Amanda csak mosolygott, majd ő maga is megindult . Ismét bebizonyította számomra,hogy még létezik jóság ebben a pöcegödörben és ráadásul neve is van. Amanda Luz.

{Amanda szemszög}

Az eset után kissé megszaporítottam a lépteimet mivel még emberi idöben oda akartam érni a szalonba. Mikor is sietve betoppantunk a tulaj egy diszkrét mosollyal üdvözölt.
- Jó napot Luz kisasszony! Walter! Fess mint mindig.
-Ön is csodásan néz ki asszonyom!-csókolt neki kezet Walter.
-Ugyan a végén még zavarba hoz.-pirult el a Madame.
-Elkészült a ruha. Engedelmével meg is mutatnám.-kezdett el vezetni a Madame. Mikor megláttam a ruhát elfogott a csodálkozás. Tudtam,hogy jók a szakmájukban de ezt nem is gondoltam volna. Gyönyörű menyasszonyi ruhára hasonlító fehér, aranyozott szegélyű, sima szabású ruha volt. Közelebb léptem,hogy megtapinthassam.
-Még az anyaga is kiváló.
-És van hozzá illő cipő is.
-Félek arra már nem számoltam.
-Ez a ruhához jár. Nem kell fizetni érte. Szövetből van csak a talpa kemény. Így biztos vagyok benne,hogy jó lesz.
-Köszönet érte Madame! Akkor rendezzük is a piszkos anyagiakat.
-Ahogy kívánja! Jeanne kérlek adj a ruhához egy dobozt is!
-Máris Madame!-mondta tele életkedvvel a lány. Azt hiszem szeretni fogom ezt a szalont. Itt olyan igaziak az emberek. Miután rendeztük a számlát épp kifelé tartottunk mikor a Madame megszólalt.
-Walter, vigyázzon a kisasszonyra!-ugyan nem mondott konkrétumot,hogy miért. De Walter szemében láttam,hogy ő érti a hölgy gondolatait. Akárcsak jómagam.