Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Három

{Írói szemszög}

A vissza vezető úton Amandát foglalkoztatta a Madame általi intés. Tudta, hogy Hasfelmetsző a közelben ólálkodik és azt is,hogy előszeretettel gyilkol fiatal hölgyeket. Ráadásképpen érezte valaki tekintetét a hátán. Walter nem lehetett hiszen mellete ment és amúgy sem váltana ki ilyesfajta érzést a lányból. Úgy döntött inkább nem fordul meg. Nem akar feleslegesen konfliktusba keveredni. Nem is volt szükség arra,hogy maga mögé nézzen. A személy aki figyelte őket egy köpésre tőlük egy sötét sikátor közelebbi szegletében várakozott. Őrült tekintetét még nem lehetett kivenni a félhomályban csak szemének vad villódzását.Már estefele járt az idő ezért is jobb volt fokozottan óvatosnak lenni. Már veszélyesen közel jártak a gyilkos tartózkodási helyéhez. Mikor is az említett személy hangot adott ottlétéről.
-Jó estét Ms. Luz!-Amanda lassan és komótosan fordult a hang irányába. Félelmét egyáltalán nem tükrözte arcának mimikája. Volt gyakorlata benne hogyan vágjon pókerarcot. Walternek egyszerűen meg nem volt rá szüksége. Eleget látott már ahhoz,hogy semmi ne hozza ki a sodrából pár apró dolgot leszámítva.
-Eddig jó is volt.-válaszolt Amanda meglehetősen nyersen.
-Nos halljam hát. Mit akar Hasfelmetsző?
-Ó ne gondoljon semmi rosszra kisasszony!-lépett elő a sötétből Hasfelmetsző,rövid szőke haja kissé eltakarta homlokát kék szemei pedig mintha egy pillanatra vörösbe fordultak volna. Ápolt külseje arról árulkodott,hogy ad magára így tudja megtéveszteni a gyanútlan embereket. Szókincsét pedig úriemberként használta. Aljas és megtévesztő viselkedés ez. A képedbe teszi a szépet s jót de mikor elfordulsz pofátlanul hátbaszúr, kibelez és hagy megdögleni. A gyilkos tett egy lépést Amanda felé és ismét szóra nyitotta száját.
-Én csak minden rosszindulat nélkül...Meg akarom ölni!-Hasfelmetsző gyorsított tempóban megindult Amanda felé mikor is Walter a lány elé ugrott és lefogta a támadó azon kezét amelyikben a fegyver volt.
-FUSSON!!!-kiáltotta Walter mikor a gyilkos másik kezét is támadásra emelte.Walternek sikerült elhárítania az ütést ám a támadó nem volt rest a lábát is használatba vetni. Amanda nem akarta itt hagyni Waltert de tudta,hogy jelen esetben többet segít neki ha nincs útban. A lány bízott benne. Futásnak eredt mikor az a kisfiú termedt előtte kinek nemsokkal ezelőtt segített. Amanda kénytelen volt satuféket használni hogy fel ne lökje a gyereket.
-Ne haragudj de most éppen elég sietős dolgom van!
-Tudom. Ön segített nekem most rajtam a sor. Jöjjön!-ragadta meg Amanda kezét a fiú.
-NEM MENEKÜLSZ!!!-hallotta meg maga mögül a hangot a lány. S már csak annyit látott,hogy egy tőr repül felé.
-VIGYÁZZON!-lökte el a fiú Amandát. Egyenesen a Temze vízébe. Ezt követően még hallott egy dörrenést ami pisztoly lövésre emlékeztette.Majd elsüllyedt.

§

Amanda nehézségekbe ütközött. Kiúszási kísérlete kudarcba fulladt, mivel egy súlyos rakomány kötelei a lábára tekeredtek. Persze, egyszer esik le egy csomag valamelyik istenverte bárkáról az biztos, hogy itt végzi és akkor, mikor éppen nem kéne. Mindig van valami ami keresztbe tesz nekem. Gondolta a lány. Sokáig nem időzhetett a szabadulási terv kiötlésével, mivel levegője vészesen kezdett elfogyni. Tüdeje már szúrt és friss oxigénért áhítozott. A lány próbálta elővenni a pengéjét de nem érte el hiába próbálkozott. Az ájulás határán lévő Amanda gondolataiban csak egy valami ütött szöget. "A picsába nem halhatok itt meg. Még van elintézni valóm" Mintha csak valaki a víz mélyén meghallotta volna gondolatait Amanda egy kéz szorítását érezte a bokáján rajta éles karmokkal, amik elvágták a köteleket. A kézhez egy félig emberi test is társult. Sötét volt a víz alatt így Amanda nem nagyon látta az arcát de abban biztos volt,hogy az illető férfi. Gyengéden átkarolta a lányt és el kezdett a felszín felé úszni vele. Hirtelen felbukkantak a víz alól, ekkor Amanda hevesen levegő után kapkodva körmeit belemélyesztette megmentőjébe, majd a fejét a férfi vállára döntötte és ölelésnek megfelelően átkarolta. Az illető nem szólt semmit csak nyugtatóan megsimogatta a lány hátát.
-Nem tudom ki vagy, de köszönöm neked!
-Nem kell megköszönnöd. Akinek van egy kis lelkiismerete az segített volna.-hallotta meg a férfi kissé reszelős mégis lágy hangját amibe beleborzongott.
-Ezek szerint most vagy először Londonban. Itt nincs olyan,hogy lelkiismeret.-emelte fel a fejét Amanda. Jobban szemügyre szerette volna venni a férfit. Az utcai lámpákat már beüzemelték amik kicsit megvilágították az összképet. A férfinek hosszú vérvörös haja és gyönyörű smaragdzöld szemei voltak. Bőre kissé sápadt karjai pedig rettenetesen erősek. Ennek ellenére nem durrantak szét mint azoknak akik az újonnan bejött drogok fogyasztásával akartak jobb kinézetre szert tenni. Minden természetes volt rajta. "Hú, ha nem éppen a jéghideg vízben pancsikolnánk és nem lennék ekkora szarban még élvezném is a helyzetet. Nem hinném, hogy lenne ember, aki ilyen vonzó. Azt a kurva! "
-Igazad van nem vagyok ember.-mosolygott kacéran a férfi.
-Hogy??? Hallottad a gondolataimat?
-Igen. A víz alatt is.
-Jajj. Ne....
-Nem baj. Inkább hízelgő számomra egy hölgy "tiszta" vonzalma.
-Ezt örömmel hallom de kérlek bocsáss meg az iménti szóhasználatomért. Még ha gondolatban volt is.
-Szeretem ha valaki eleven.-mosolygott ismét a férfi amitől Amanda majdnem elolvadt. Ha nem lettek volna vízben látszott is volna mennyire."Mindegy így is úgy is meg kell majd szárítkoznom"
-Mindenképpen ha nem akarsz tüdőgyulladást kapni.
-Kérlek ne turkálj a fejemben! Egyáltalán,hogy vagy rá képes?
-Ahogy kívánod. Nos mi szirének képesek vagyunk rá. Ahogy a bálnák és delfinek hanghullámokkal tájékozódnak úgy mi is. Ezért hallom az emberek gondolatait mivel az agy mágneses hullámokat bocsájt ki.
-Értem... Bocsáss meg egy pillanatra.-Amanda lassan a víz alá nyúlt és elkezdte kitapogatni megmentője alfelét. Mikor megérezte a hal uszonyom lévő pikkelyeket akkor tudatosult benne,hogy valóban egy szirénnel van dolga. A lány tágra nyílt szemekkel szendén összeszorított ajkakkal húzta ki a vízben lévő kezét.
-Tán megleptelek?
-Az nem kifejezés! Tudod milyen régóta érdeklődök a történelmetek iránt?
-Ezek szerint meglehetősen régóta.
-El sem tudod képzelni. Hihetetlen!!! Lehet,hogy sokat kérek de mesélnél magatokról vagy legalábbis magadról?-kérdezte izgatottan Amanda.
-Természetesen, hanem ahhoz először ki kéne mennünk a partra.
- Ó persze persze.-ekkor a férfi jobbra fordította a fejét a híd felé majd megszólalt.
-Jönnek.
-Kik?
-KISASSZONY!!!!-kiáltotta a két illető a hídról miközben lélekszakadva rohantak Amandáék felé.
-Kisasszony! Jól van? -érdeklődőt a kelleténél nagyobb hévvel Walter.
-Igen jól vagyok, köszönöm kérdésed. De rólad nem ez süt,hogy menekültél meg?-nézett végig a lány a csapzott férfin.
-Nem csak Ön járkál fegyverrel, no meg volt egy kis segítségem, a fiú neve Nice.

-Csak egy gyors bemutatkozásra volt időnk a véres játszma közben de így illendő.-húzta ki magát a fiúcska s közben vetett Walterre egy pillantást.-Amanda tekintete sötét volt miközben a következő kérdést tette fel hűséges barátja számára.

-Hasfelmetsző túlélte?

-Sajnos igen, de kapott pár sebet, azokkal egy ideig nyugton marad.
-Legalább most nem kell fájjon miatta a fejem. Nice te megsérültél?
-Egyáltalán nem kisasszony, nincs oka aggodalomra!
-Rendben van, ennek örülök.-a lány arckifejezése hirtelen izgatottá vált, majd ismét beszélni kezdett.
-Jut eszembe ezt a fiatalembert el kellene juttatnunk a kúriába. Velünk fog lakni egy ideig. Bár még nem tud róla.-az említett személy ki eddig csendben megbújt a háttérben most felkapta a fejét.
-Bölcs döntés ez kisasszony?-nézett végig gyanakodva a férfin Walter.
-A legteljesebb mértékben. Most pedig kérlek segíts kimászni!-Walter már nyújtotta volna a kezét ám a vízben lévő férfi gyorsabb volt és felemelte a lányt. Amanda meglepődött de élvezte a dolgot. Mikor földet ért megszólalt.
-Köszönöm!
-Nagyon szívesen!-Mondta egy kedves mosollyal a férfi. Amanda már nyújtotta a karját,hogy segítsen a férfinek kijönni. Készségesen elfogadta a lány segítségét és mikor már félig kint volt a vízből az uszony fokozatosan semmivé lett a helyén meg emberi lábak virítottak. A lábak között pedig egy mondhatni harmadik láb, amit legtöbben csak családi ékszerek neveznek. A férfi még mindig fogta Amanda kezét mikor Walter megszólalt.
-Mit is mondott? Hogy hívják?