Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Hét

{2 órával korábban}

Miközben Walter ott állt a folyosón fél kezével a falat támasztotta és szigorúan feltett kérdésére komoly választ várt a fiútól. De Nice még csak meg sem rezzent.
-Ettől tartottam.
-Mit értesz ez alatt?
-Tudja Walter, van pár titkom amikről nem szeretném ha tudnának. Pontosan ezért titkok.-nézett vissza a férfire Nice. A tekintetében sem ellenségeskedést sem más negatív érzelmet nem lehetett észrevenni. Egyszerűen csak nem szeretett volna beszélni.
-Mindenkinek vannak titkai amiket nem szívesen oszt meg másokkal. Gyanúm szerint viszont a tiéd közvetlen kapcsolódik Hasfelmetszőhöz. Mint azt te is tudod a ház úrnője veszélyben van, így sokat segítenél vele ha elmondanál pár részletet. Mindezek előtt azt is figyelmedbe ajánlanám,hogy a kisasszony befogadott. Igaz sosem várna érte viszonzást de én igen. Ennyit igazán megtehetsz, nem igaz?-hajolt közelebb a fiúhoz Walter, mikor is a távolság már vészesen kellemetlen lett. Ekkor távozott a másik fürdőszobából sietősen az emlegetett személy. Walter megállt és elkezdett visszahúzódni.
-Mi lenne ha egy nyugodtabb helyen folytatnánk a bájcsevejt?-mosolygott gonoszul a férfi. Nice sóhajtott egyet.
-Úgysincs más választásom, nem igaz?-utalt az előbbi kérdésre Nice.
-Jelen esetben csak rosszul járnál ha ellenkeznél.
-Valahogy sejtettem.-húzta el a száját a fiú.
-Megmutatom a szobádat, ott jó lesz.-Walter megindult Nice pedig követte őt. Ekkor lépett ki az ajtón Luis. Észrevette azt a kettőt és hálát adott az égnek, hogy Walter nem fordult meg. Biztos kérdőre vonná mit keresett Amadával egy légtérben, ráadásul a lány anyaszült meztelenül rohant ki pár ruha társaságában amit a karjában szorongatott. Luisnak az az érzése támadt, hogy leendő inas fiú jókat röhögne amíg Walter neki esik és még véletlenül sem segítene. Inkább leszaladna a konyhába valami rágcsáért, majd ismételten jót szórakozna visszatérése után a két férfi párbaján. Ami igazából nem lenne más mint merő püfölés. Mikor már mindketten kikerültek Luis látóköréből a férfi Amanda keresésére indult.

§

Nice belépett a szobába Waltert követve. Ugyan szépnek találta a helységet ízlésesen elrendezett bútoraival és egy francia ággyal az ablakhoz közel, de nem repesett az örömtől mert egy igen nehéz beszélgetés elébe nézett. A férfi nyugodt természete ellenére bosszúálló típusnak számított,bár ezt kevesen tudták róla. Ugyan mindig tisztelettudó és távolságtartó de könnyen elveszti a hidegvérét ha azokról van szó akiket szeret. Így volt ez akkor is mikor csaknem az egész Luz vérvonalat kiirtották. Walternek azelőtt nem volt családja így el sem tudta képzelni mekkora fájdalom a szülők elvesztése egy gyerek számára. Igaz ő maga is szenvedett a hiányuktól de mégsem voltak a vér szerinti szülei. Nem tudták megmutatni neki hogyan kezelje a dühét és miképp irányítsa erejét. Erre Felícia, Amanda nagymamája volt egyedül képes. Miután rátalált Walterre eltökélte ha törik ha szakad felneveli. Amolyan másod anyuka szerepet töltött be a férfi életében. De fiaként szerette őt. Három éves korában fedezte fel az erejét ám előtte Felícia alaposan felkészítette nehogy meglepetés érje. Igyekezett a lehető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy a Luz család többi tagja is elfogadja. Nem kellet sokat küszködnie, kedves és odaadó viselkedésével belopta magát a család szívébe. Aztán megszületett a kis Amanda. Amint meglátta azt a csöppséget tudta, hogy nagyon jó barátok lesznek a későbbiekben. Nem is tévedett, még azok a napok is eszébe jutottak mikor együtt csaptak bele minden meggondolás nélkül őrültebbnél őrültebb dolgokba. Éjszaka kiszökni azért, hogy felnőtt tartamú versfelolvasásra menj nem volt mindennapos. Az estről való visszakeveredés is érdekes volt. Sok fura fazon járkál az utcán de sose menj oda ahhoz a taghoz aki ballonkabátban azt mondja neked mutat valami érdekeset... Felícia volt az egyedüli akinek el merték mondani a történeteket és az asszony még helyeselt is, hogy valami "hasznossal" töltik el az alvásra szánt időt. Az építkezésen nyújtott teljesítményekről sem szabad megfeletkezni, hiszen javában folytak a munkálatok mikor ők is segítettek noha még gyereknek nézték őket. A munkájuk viszont koránt sem ezt bizonyította. Érdeklődési körük pedig egyre csak szélesedett és nemsokára már azon kapták magukat, hogy mindketten a "mesedélutánon" tátották a szájukat. Amanda már a kezdetektől tudta Walter titkát, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Inkább csodálattal töltötte el. A nagymama még a család címerének titkát is elárulta. Csak "Phoenix"-nek nevezte magukat. Ez egy olyan képesség ami az elmondottak alapján csak később kerül felszínre. Amikor arra szükség van. Ráadásul hirtelen, nagy lendülettel és hatalmas port hagyva maga után.
Walter elvett egy széket az íróasztal mellől amin üres papírok és töltőtollak sorakoztak, majd komótosan szinte idegőrlő lassúsággal helyet foglalt. Keresztbe tette lábait kezeit pedig a karfán pihentette. Felnézett Nicera, aki még pislogni is el felejtett, vagyis inkább nem mert. Nem tudta mit nem képes megtenni a férfi annak érdekében, hogy szóra bírja a fiút.
-Nem ülsz le? Állva elég kellemetlen huzamosabb ideig beszélgetni.-Nice maga is elindult egy székért de nem vette le a szemét Walterről. Sütött mindkettejükből a bizalmatlanság. Mikor a fiú is elhelyezkedett ülőhelyén a férfi belekezdett mondandójába.
-Nem akarok rosszat sem neked sem másnak. Csupán kérdeznék tőled pár dolgot. Szeretném tudni kivel osztjuk meg az életünket, valamint a házunkat. Tudod, majd megöl a kíváncsiság.-húzta gonosz mosolyra a száját Walter.
-Biztos, hogy a kíváncsiság és nem a düh a ludas?
-Egészen biztos. Nem foglak gyerekként kezelni mert nem vagy az. Ezt mindketten tudjuk. Ez egy felnőtt a felnőttel való párbeszéd lesz.
-Nincs kifogásom ellene, azonban az a feltételem, hogy nem tesz semmiféle hirtelen mozdulatot amit fenyegetésként élhetek meg.
-Ez elfogadható. Még valami?
-Az a kérdéseitől függ.
-Rendben, mikor először találkoztunk látszott, hogy megéltél jobb napokat is. Laikusként az ember utca gyereknek gondolt volna. Amint azonban kiderült még a közelében sem vagy ennek. Lefogadom, hogy folyékonyan tudsz olvasni és frappánsan írsz a szókincsedből és viselkedési morálodból ítélve.
-Ezek az elméletek mind helytállóak.
-Takarékos vagy fejlődő képes személyiséggel azonban kerülöd a feltűnést. Tán nem szereted a figyelmet?
-Nem vagyok egy társasági ember és nem szeretek a középpontban lenni. Én csupán nyugodtan szeretnék aludni minden este.
-A szemed alatti karikákból ítélve mostanában megbukni látszott minden pihenésre tett kísérleted. Miért?
-A körülmények megtették kellő hatásukat.
-Miféle körülmények? Talán emiatt szöktél meg otthonról?
-Úgy is mondhatjuk. Gondolom nem volt nehéz megállapítani a ruházatom és a viselkedésem egyvelege alapján, hogy nem kint nőttem fel csupán elhagytam a otthonnak nevezett ház légkörét és közben legatyásodtam.
-Így igaz. Miért tetted?
-Nem szeretek otthon lenni. Az nem is igazán az otthonom. Csak egy ház ahol eddig éltem. Nem volt semmiből hiányom, azonban úgy éreztem megőrülök ha nem teszek valamit. A lelki terror egyre nyomorultabbá tett az idő múlásával. A nyomás következtében elhatározásra jutottam. Így lyukadtam ki ott ahol önök megtaláltak.
-Mióta kóboroltál odakint?
-Nagyjából 1 hónapja. De nem kóborlásnak nevezném. Inkább menekülésnek, bujkálásnak. Ahogy jobban tetszik.
-Ki elől rejtőzködtél?
-Apám elől. Megölte anyámat.-Waltert láthatóan hideg vízként érte az információ.
-Bocsánatot kérek a tapintatlanságomért! Fogadd őszinte részvétem!