Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Tíz Part 2

{Írói szemszög}

A csapat nem sok időt töltött a nyílt utcán, hiszen minden egyes pillanatban veszélynek voltak kitéve. Nagy nehézségek árán utol érték Amandát, aki szeretett pengéjét markolászta, újra és újra meglesve rajta a feliratot.
-Nem találom.- torpant meg a lány.
-Mit? - lépett közelebb hozzá Luis.
-Az épületet. Találtam egy címet, ami segíthetne de magát a helyet nem találom. Még a térképen sincs rajta. - mutatta meg a pengét Luisnak, mellé pedig a térképet.
-Hmm,érdekes.
-Pedig biztos vagyok benne, hogy ezen a helyen van, érzem.
-Biztos jó ötlet megérzésre hagyatkozni? Elvégre valaki vadászik ránk, eléggé feltűnőek vagyunk itt négyen egyhelyben... - adott hangot az aggodalmának Nice.
-Csak nem félsz tökmag? - kérdezte Luis.
-Ne kezd! Semmi bajom, csak nem akarok patkány martalék lenni. Elég volt addig amíg az utcákon kóboroltam.
- Nyugi előbb leszünk vízi hullák, mint rágcsáló kaja.-A mondat végére megjelent egy hatalmas patkány , ami felkapaszkodva mászott végig Amanda ruháján, hogy aztán a kezében lévő papirost kezdje rágcsálni. A lány annyira megijedt, hogy sikoltott egyet , közben kiejtette, amit a kezében tartott. Az említett állat elszaladt szájában  a térképpel. 

-Ne már! Add vissza!-iramodott meg utána a lány, ahogy a csapat többi tagja is. El sem tudták képzelni ez hogyan történt de annyi biztos volt, hogy a nagy meglepetés ellenére minimalizálniuk kellet a hangzavart. A félhomályos utcákon való kergetőzés nem volt Luis erőssége, legalábbis szilárd talajon, Walter azonban igazi akrobataként jutott el egyik helyről a másikra. Nice valahol a csapat végén szedte apróbb lábait. Walter pont rálátott a rágcsálóra, majd vadmacska módjára vettette rá magát az állatra de kicsúszott a kezei közül.

-Azt hittem természetéből adódóan jó vadász.-szólt Luis.

-Most nincs itt az ideje az élcelődésnek.-mondta a férfi majd felállt és tovább futott . Amanda is megpróbálkozott egy hasonló vetődéses mozdulattal, ám akkora lendület volt benne, hogy átbucskázott saját lábán és hatalmas csattanással ért földet.

-Picsába! Nice kapd el!-szólt ingerülten a lány.

-Bocsánat, hogy megkérdezem, de minek kergetjük ezt a szerencsétlent ha a térképen nem szerepel a keresett hely?-érdeklődött a fiú.

-Lehet csak nem voltunk elég figyelmesek de rajta van, vagy bármilyen jelölés, ami alapján megtalálhatjuk.-mondta de közben már újabb mozdulatra készült. Nice sóhajtott és megpróbálta elkapni a patkányt. A farkát éppen el tudta csípni, ám az állat felé kapott, ami miatt kénytelen volt elengedni.  A fiú dühösen fújtatott, majd kiáltott.

-Kerítsük be! Csaljuk egy sarokhoz ahonnan nem tud menekülni!-a többiek helyeselték az ötletet és mozdulataikkal az egyik építmény sarkába terelték a gyanútlan állatot. Idegőrlő másodpercek teltek el mígnem egyszerre mozdultak mind a négyen, hogy leterítsék a rágcsálót. Ennek eredményeképp egymás hegyén-hátán landoltak de a patkányt nem sikerült elkapni. Luis hirtelen ötlettől és haragtól vezérelve kikapta Amanda szoknyája alól a már eltett pengét és egy pontos mozdulattal az állat felé hajította. Célba talált a kés, mivel a patkány egy kis nyüszítés keretén belül kimúlt, a térkép pedig kiesett a szájából. Mindenki feltápászkodott a maga tempójában, Luis pedig kihúzta a pengét az állat testéből.

-Bocsi de meguntam, hogy szét szívat minket ez a dög.-mondata közben nadrágjába törölte a pengét majd vissza szolgáltatta azt jogos tulajdonosának.

Hogy ez nekem nem jutott eszembe...-vakarta tarkóját Amanda kínosan.

-De legalább megvan a térkép. Nézzük csak.-a lány szeme megakadt egy ponton, lágyan oda tette mutató ujját és beszélni kezdett.

-Van rajta egy jelöletlen sikátor. Megnézhetnénk.

-Nem ilyen helyeken szokott tanyázni az öreg Jack?

-De többnyire ilyen helyeken bújik meg de nemrégiben rengeteg súlyos sérülést szerzett, valószínűnek tartom, hogy most minden erejét a gyógyulásra fordítja. Nem mellesleg a jótékonysági aukcióra tervezi a végső összecsapást. Addig maximum ijesztgetni próbál vagy a  figyelmünket felkelteni.

-Múltkor is azt hittük gyógyulgat és mégis éjszakai látogató lett belőle.-pillantott Luis Walterre, utalva arra a sérülésre, amit ő okozott a férfinak.

-Akkor nincs vesztegetni való időnk, minél többet teketóriázunk annál nagyobb az esélye a felesleges bajnak. Menjünk.-bújt bele teljesen a térképbe a lány. Egyik utca követte a másikat mikor is majdnem megérkeztek a céljukhoz. A papírból felnézve azonban nem 1 hanem legalább 100 utcai patkánnyal találták szemben magukat, akik jó ízűen falatoztak a kidobott komposztból. Amanda intett mindenkinek, hogy lehetőleg csendben haladjanak el mellettük. Semmi kedve nem volt egy újabb üldözéshez, plusz ezek az állatok bármit megesznek. Tényleg bármit, akár embert is ha elég sokan vannak. Óvatos léptekkel távolodtak tőlük, mikor Luis rálépett egy kidobott üvegre ami hangosan recsegett a lába alatt. Természetesen ezt a tőlük nem messze lévő állatok is hallották és azonnal farkas szemet kezdtek nézni a fiatalokkal.

-Utállak London.-nyögte Nice

§

 Már nem sok volt vissza a kijelölt helyig és mivel nem volt választásuk futva szelték át a maradék távot. 

-Tudod Luis, ha nem lennél ennyire magas biztos megfojtanálak helyben.-lihegte Nice a futam közben.

-Bocs, a járás nem az erősségem, de egyébként is hibázni emberi dolog!-fujtatta sértődötten a férfi.

-DE TE NEM VAGY EMBER!

-Inkább koncentráljuk a túlélésre!-vágott közbe Amanda.

-Támogatom!-Walter pedig kiállt a lány ötlete mellet. Az utolsó sarok előtt a vérszomjas patkányok vészesen közel kerültek hozzájuk, ám a pillanat töredéke alatt hirtelen befordultak hatalmas satufékkel, mikor falat találtak maguk előtt, azonban már nem tudtak megállni, így csak reménykedtek. Testük  tehetetlenül a földre zuhant a vastag tégláknak való ütközés helyett. Amanda félve nyitotta ki a szemét, Luis-sal egyetemben. Mindketten hason feküdtek és mikor realizálták, hogy megmenekültek megkönnyebbülten felsóhajtottak, még Walter is. Felnézve megpillantottak egy feliratot az épület frontális oldalán ami előttük volt. 

"Goldberg fegyverkereskedés"

Nice nevetésben tört ki miközben a földet paskolta.

-Vissza szívom. Imádlak London!