Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Öt

{Nice szemszög}

Valahogy sejtettem,hogy ezek ketten odáig vannak egymásért. Ahogyan Luis rácuppant a kisasszonyra...látványra olyan volt mint amikor a lovat megkínálod kockacukorral. Talán érzésre is. Hihi. Még mindig az ablakon át néztem a másik fürdőszobában történő eseményeket mikor a kisasszony megszólalt.
-Nice! Mennyit láttál?-kérdezte fülig vörösödve. Eközben Luis megrázta magát és gyilkos aurát kezdett el árasztani bár az arcáról semmit sem lehetett leolvasni.
-Épp eleget kisasszony. Épp eleget.-néztem rá sokat sejtetően. Ezt követően leugrottam az ablakról és hagytam hadd csinálják tovább amit elkezdtek. Bár nem hinném,hogy a kisasszony hagyná. Csorba esne női becsületén. Halvány fogalmam sincs róla az milyen de körülbelül olyan lehet mint a férfiaké. Nem hinném. hogy bármi rosszat akarna ez a "bájos" szirén de fenntartással kezelném a helyzetet. Lehet elhallgat olyan dolgokat, amik tudatában másképp állna hozzá a lány, akárcsak mi  és ezt nagyon is jól tudja. Tekintve,hogy nekem is vannak titkaim és össze sodort az élet pár furcsa, vagy inkább veszélyes teremtéssel, senkinek nem előlegezek meg feltétlen bizalmat. Miközben levezettem magamban ez a kis gondolat monológot megtörülköztem. Összeborzoltam napszőke hajamat de még így is lepergett róla pár csepp víz amik azúrkék szemeim előtt landoltak mintha csak sírnék, holott nagyon rég nem sírtam már. Megnéztem a ruhákat amiket a kisasszony adott és találtam köztük megfelelőt. Még pizsamát is adott. Kedves teremtés ez az Amanda. Mint egy nővér vagy egy .....anya . Sötét érzés kerített a hatalmába, amit jól ismertem. Ez volt a bánat fojtogatása,mikor is gombócot formál a torkodban, amit sehogyan sem tudsz lenyelni. Sietősen magamra öltöttem az alvó ruházatot, majd megindultam az ajtó felé. Kilépve rajta Walterrel találtam szemben magam. Még mindig munka ruhát viselt és a tekintetemet fürkészte. Látszott rajta,hogy majd megpukkasztja valami.
-Beszélhetnénk?
-Ahogy akarja de nem fárasztotta le ez a nap kellőképpen?-húztam féloldalas mosolyra a számat.
-Annyira nem,hogy ezt ne kérdezzem meg.-tekintete szigorú volt.
-Mit?-rosszat sejtek.
-Mikor a sikátorba rohantál,hogy segíts nekem... Miért nézett rád Hasfelmetsző olyan arccal mint akit elárultak?

§

{Amanda szemszög}

Lélekszakadva trappoltam ki a fürdőszobából de nem foglalkoztam semmivel még azzal sem,hogy feltehetően megzavartam egy beszélgetést Walter és Nice között. Bementem a társalgóba és végre teljesen felöltöztem. El kezdtem gondolkodni azon mit is művelek. Hiszen ez nem jellemző rám. Egy aznap megismert férfit csókolok a saját fürdőmben mintha az életem múlna rajta. Te jó ég, rendesen ég az arcom a szégyentől . Ez egy kúria nem egy bordélyház....Hogy másra tereljem gondolataimat kinézetem az egyik ablakon veszélyforrás után kutatva. Nem láttam semmi gyanúsat. És nyílt az ajtó. Ami villám sebességgel be is csukódott. Luis állt előtte bocsánatkérő tekintettel. Így olyan volt mint egy kisgyerek. Egy nagyon magas kisgyerek.
-Ne haragudj az előbbiért.
-Miből gondolod,hogy haragszom?-kapkodtam a tekintetemet a padló és a plafon között.
-Kirohantál a fürdőből.
-Ez egy normális reakció arra ha meglesnek.-sóhajtottam- Én viszont a pofont sajnálom.
-Semmi baj. Ez is normális reakció,nem?
-Azt hiszem igen...-kis szünet után megszólalt.
-Akkor én megyek is.-fordított hátat de én utána szóltam.
-Luis!
-Igen?-fordult vissza felém.
-Aludnál ma velem? Az előbb történtek után tudom furcsa kérés de őszintén félek egyedül amíg Hasfelmetsző szabadon fel-alá járkál.-Luis szeme felcsillant.
-Természetesen. Ameddig csak akarod.-mosolygott rám majd megfogta a kezem. Én mutattam az utat a szobám felé ő pedig csak mosolygott tovább.
-Ha lecsillapodik a helyzet ígérem nem kell velem töltened az éjszakákat, lesz saját szobád.