Felejthetetlenek (Átírás alatt)

Nyolc

{Luis szemszög}

Amikor Amanda az ablakhoz ért hallotam azt az elfojott kiáltást amit a férfi látványa okozott. A szinte szörny képét viselő alak készült betörni az ablakon, Amanda el akart hajolni de nem lett volna elég gyors a mozdulathoz. Én viszont igen. Hirtelen felé léptem, majd megrántottam a ruhája nyakát hátulról. Ennek következtében én kerültem a helyébe ő pedig körülbelül három méterre ért földet. Fájdalmas nyekkenő hangot hallatott a zuhanás utolsó pillanatában. Rettenetesen sajnáltam de ez volt a leggyorsabb módja, hogy segítséget nyújthassak neki. A férfi az ablakot betörvén rajtam landolt és a térdét a szó szoros értelmében beleszúrta a gyomromba. Mintha egy kés állt volna ki a térdkalácsából. Hirtelenjében vér kezdett folyni a szám sarkából mégsem adtam fájdalomnak semmi jelét. Kifejezéstelenül bámultam a szemébe miközben az összes körülöttünk heverő üvegszilánkból visszatükröződött sötét alakja. Nem tudtam ki ez de halálszagot árasztott magából. Mindenhol körüllengte az a fekete aura ami szomjazik a sikolyokra. Keze a torkomon állapodott meg és görcsösen kezdte szorítani azt. A karja után kaptam de még mindig mereven bámultam az arcát. A bal karján lövés nyomot véltem felfedezni. Tehát már ez előtt is dulakodásba keveredett. Kinézem belőle, hogy ő kezdte. Én is rászorítottam a nyakamon lévő kezére mikor megszólalt.
- Azt hiszem maga a szirén.-mérte végig az arcomat és a tekintetemet. Éreztem, hogy betekintést akart nyerni a lelkembe is de ez már meghaladja a képességeit.
-És ha igen?
-Annál jobb két legyet egy csapásra. A halászok csacsogtak nekem egy kicsit. Miután meglőttek megtaláltak a flottások is. Magát akarják.
-Gondoltam, hogy túl gyávák ahhoz, hogy ők jöjjenek el értem személyesen.-igyekeztem szóval tartani a férfit mert láttam Amanda tevékenykedését a szemem sarkából. Először a combjához kapott de eltorzult az arca a felismeréstől, hogy nincs ott az a valami amit keresett. Az ágy felé kezdett kúszni hangtalanul, majd észrevétlenül benyúlt a párnája alá.
-Mindenkinek kényelmesebb így. Én pénzt kapok ők pedig egy sellőt.
-Szirén. Nem sellő.
-Pofa be!
-Pedig az előbb jól mondta. Azt hittem értelmesebb. Úgy látom én is tévedhetek.-jobban kezdett szorítani én pedig viszonoztam a gesztust majd pofátlanul a képébe vigyorogtam.
-Mi olyan kurva vicces?
-Semmi. Csak ez...-Amanda előkapta a fegyvert amit eddig rejtegetett, majd a férfire fogta. Nem egészen úgy nézett ki mint amit a halászok és a flottások használtak de lefogadom, hogy ugyanolyan hangot ad. Nagyon ügyes kislány.
-Engedje el Hasfelmetsző!-tehát ő az. Ez megmagyarázza a sérüléseit és a tébolyult tekintetét. Egyre orrfacsaróbb lett a szaga...Élvezni fogom, hogy a föld alá küldhetem. És ezt a gondolatot lezárva eltörtem a karját.

{Amanda szemszög}

Luis egy határozott mozdulattal eltörte Hasfelmetsző karját, aki ennek hatására egy hatalmasat ordított felé. Elengedve Luis nyakát felém fordult saját kezét szorongatva de még mindig rajta térdelt. Szikrákat szórtak a szemei mikor visszanézett Luisra. Fogai elkezdtek megnyúlni és egyre sötétebb légkört árasztott magából. Hallottam csontjainak roppanásait ahogy helyreállnak majd összeforrnak. Luis nem tudott felkelni a nyomás miatt bár ebben az esetben egy apró mozdulat is halálos lett volna számára. Hasfelmetsző térde egyre beljebb süppedt Luis testébe mígnem már majdnem átért rajta. Feljebb emeltem a fegyvert és így szóltam...
-Szálljon le róla!-felém fordult.
-Arra várhat!-köpte felém a szavakat.
-Úgy is jó!-meghúztam a ravaszt, a pisztoly elsült, a golyó pedig egyenesen a férfi fejébe fúródott. Megtántorodott az imént szerzett sebtől de nem álltam meg itt. Ismét lőttem, majd újra és újra, míg ki nem ürült a tár. Legalább hat golyót repítettem belé a teste különböző pontjait eltalálva. Izmai elernyedtek és a földre zuhant. Luis már képes volt négykézlábra tápászkodni mikor rámnézett.
-Hol voltál eddig az életemből?
-A parton ahol nem kerestél.-viccelődtem vele. Luis vette a lapot és mosolyogni kezdett.