Ők mentenek meg(BVB)

Ha te tudnád!

Essmée szemszöge

A próba nagyrésze csendesen telt.A fiuk tervezték,hogy hova menjenek inni.Én csak arra tudtam gondolni,hogy érjek már haza.Nem akartam senkit és semmit látni,egyedül akartam lenni.Csak én és a pengéim.Feledni akartam mindent,mindent ami a multban történt,az összes fájdalmas pillanatot.
De ekkor még nem tudtam,hogy nem igy fog telni az estém.
Két óra mulva Andy mondta,hogy menjek haza...nem is kellett kétszer mondani.Amilyen gyorsan csak tudtam,leléptem.

Ashley szemszöge

A legújjabb dalunk felvétele elött állunk és éppen konzultálunk a rendezőnkel és csoportjával,de valahogy nem tudok koncentrálni.Állandóan csak Ess jár a fejemben.Mi lehet benne,mit titkolhat.Rég nem volt,hogy bárki ilyen kiványcsiságot keltett volna bennem.Ez megilyesztett.
Gondolatmenetemből Andy zavart meg.

-Ash,Assssh...!Hahó...Hol jársz drágaságom,e mesés orában?-probálta viccesre venni a kérdést,amit én egyáltalán nem értékeltem.
-Áááá...bocs,csak nem figyeltem.-vakartam meg a fejem,olyan gyerekesen.
-Ahha!-vigyorgott.
-De mit is kérdeztél?-érdeklődtem a haveremtől.
-Csak annyit kérdeztem,hogyte mész-e piálni.
-Miért,te nem jössz?-fakadtam ki.
-Én most nem,megprobálom kiszedni Esméeből,hogy mi a baj.-magyarázta.
-Akkor most én se megyek.-jelentettem ki.-Mit szolnál ha veled mennék.-kérdeztem alig halhatóan.

-De,ez mégis,hogy jött?-értetlenkedett a kék szemű.
-Csak ugy,nem akarok egyedül lenni,már voltam eleget egyedül.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.

Andy szemszöge

Miután a többiektől elváltunk,a "főhadiszállás"felé vettük az irányt.Ash túl csendesnek tünt a szokásoshoz képest.Bár az elmult időben nem volt olyan mint régen,Szomorú volt.Mondhatni depressziós.Kina Tavarozival való szakitásuk óta,mosogatórongynak is rossz lenne.

-Kérdezhetek valamit?-tettem fel a hirtelen kérdést,mielött kiszáltam volna az autóból.
-Nem!-jött a hirtelen válasz.
-Milyért akartál velem jönni?-emeltem fel a hangom.
-Te milyért akartál jönni?...Másképp,mi közöd?-kezdett flegmázni.
-Ha nem tudnád,én a mentora vagyok,de te...?-kezdtem gonoszkodni,mintha kezdett volna kibujni belőllem a kismano.Láttam,hogy a szavaim fájtak neki.Elfogott egy rossz érzés,egy hang kezdett motoszkálni bennem:"Hogy lehetsz ilyen meggondolatlan,hülye.A legjobb barátodat faggatod,már megint itélkezni kezdesz.Gondolkozz már"
-"De te..."Mégis mi?-csuklott el a hangja alig halhatóan.
-Semmi...Nagyon sajnálom.-kértem bocsánatot.

-Még meddig akartok ott kint álni?-jött egy ismerős hang a ház felől.
-Azonnal megyünk.-adtunk gyors választ és az ajtó felé vettükaz irányt.

Mikor felértünk Esmeé szobája ajtajához kopogni kezdtem és megkérdeztem,hogy bemehetünk-e,de nem jött válasz.Pánikolni kezdtem miután vagy hatodszorra hivtam fel,az ajtó elött álva.A lehető legjobb lehetséges történéstől,egesszen a legrosszab lehetetlen ötleten végig pörgettem az agyam,de a megérzéseim soha nem csalnak...és tudtam,hogy...