Esmée 18 éves erdélyi lány.Családja hattérbe szoritja,mivel nem felel meg az elvárásaiknak.Igy az első adandó alkalommal végleg elhadja szűlőföldjét,hogy új életet kezdjen.
A reggeli kávém mellé Juliet csilingelő hangját kaptam ajándékba.
-Jó reggelt drágám!-szólalt meg rekedtes hangon.
-Neked is.Hogy aludtál?-érdeklödtem.
-Pocsékul.Egéssz éjjel Esméen gondolkodtam.Mi lesz ha nem tetszik neki itt?Honvágya lesz?Nem tud beilleszkedni?-aggodalmaskodott a feleségem,-Tudom,hogy nem ismerem de akkor is,amiket elmondál rolla,hogy elég depressziv viselkedése van és,hogy nem szereti ha beleszólnak az életébe.
-Ahogy te is mondtad,nem ismered még elég jól.Tudom,hogy álni fogja a sarat.Lehet,hogy lesznek bükkenők de valahogy túl fogunk lépni rajta,segitünk neki mig bele nem jön.
-Tudom de akkor is aggodók,föleg miattad.-nézett rám komolyan,túl komolyan.
-De miattam mégis milyért ?-értetlenkedtem.
-Téged ismerve amilyen lobbalékony és határozott vagy,ő meg...szabad lélek,nem tudom,hogy fogtok kilyönni egymással.-dobta a csavartlabdát.
-Nem tudom,megoldom.-mondtam,bár nem voltam valami meggyőző.
Én is aggodtam e miatt,bevallom,de nem tudom,hogy-hogy fogom megoldani.Beszélgettem vele messengeren és skypen és nem tünik hisztisnek,vicces,olyan kis édes...Igaza van Julnak,hogy szabad lélek,én meg ragazkodok a szabályokhoz.Igy neveltek,vagyis kamasz koromban csináltam hülyeségeket amiknek megittam a levét,igy elhatároztam,hogy bizonyos korlátokig megyek el.
-Szivem,hallasz?-bökött meg feleségem.-Figyelsz te rám?
-Igen,hogy ne,figyelek!-mentegetőztem.-Éber vagyok,mint a bagoly.
-Nekem nem ugy tünik.-huzta fell az orrát.
De,de!Figyelek,eskű.-mentegetőztem.
-Akkor mit mondtam?-gunyosan vigyorgott.
-Jól van na,egy kicsit elkalandoztam.-vallottam be öszintén.-De mit is mondtál?
-Azt kérdeztem"mikor száll le a gépe?".-ismételte el a kérdést.
-Ha nem késik a gép 10:00-kor.-turtam bele a hajamba.
-A jó,de tiz perc mulva tiz.-jelentette ki halkan kuncogva.
Ott volt aztán rohanás,mint a puskagolyó.Azt se tudtam merre lépjek.Az ajtón kivül jutott eszembe Jul akit az ebédlőben hagytam.Visszaléptem és beszoltam neki:
-Viszlát!-rohantam is már tovább. -Jó szorakozást!-hallottam,még mielött becsuktam az ajtót.
Esmée szemmszöge.
Valahára ezt is megértem.Motyogtam magamban miután leszált a gép és a kijárat felé vettem azirányt.Mikor már láttam a fényt az oriás épület végéből beszűrődni a fényt megszólitott egy ottdolgozó.
-Miss Stone?-kérdezte merő udvariasságból.
-Tessék.-mosolyogtam rá udvariasan.
-Tegnap este megjött az autóját.Áljanak elő vele vagy vigyük a cimére?
-Tudják mit,hozzák ide.-vigyorogtam mind a vadalma.
-Megkell mutatni,hogy megérkezett.-jegyezte meg .
-Én is igy gondoltam.-dobtam egy csábos mosolyt és elindultam a kijárat felé.
Mire átvergödtem magam a tömegen már ott is ált az én kis kincsem
Az életem szerelméről annyit,hogy egy éjjfekete 2002-es Porsche.Még 16 éves koromban kaptam a szüleimtől igaz rá két hétre összetörtem,mi következtében el is tiltottak tölle 18 éves koromig.De elmultam 18 igy,ez már csak a multé.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Miután betettem a csomagjaimat a csomagtartóba beültem az autómba és stilusosan elhajtottam.
Andy közben irt,hogy a "kastélyba" vár.
Mikor odaértem a megadott cimre,nem tudtam elhinni.Ha fogalmazhatok igy az állam a földet surolta.A látvány lenyügőző volt de mintha számitottam volna rá,Andy túl sokat mondta,hogy tetszeni fog és,hogy milyen szép,nagy.Nem tagadom kastélynak felér,de valahogy túl rideg.Arra gondoltam,hogy milyen beképzelt majmok lehetnek bent.
Elindultam befelé,az ajtóban időztem egy kicsit,majd beléptem a nagy ajtón.
Ami bent fogadott,letablózott.Fehér fekete minden,némi piros is fellelhető volt,na meg az a néhány szobanövény ami életet vitt a szobába.
Andy ott ült az asztalnál néhány fiatallal.Intette,hogy menjek közelebb.Bátortalanul de oda léptem az asztalhoz.
-Szia!-pattant fel a helyéről egy hosszú aranybarna hajú srác.-Gyorsan ölelésébe vont mielött meg tudtam volna szólalni.
-Úr Isten ez hulye?-törtem ki,mivel ismeretlen ember mászott az aurámba.-Mindjárt megfolyt!
-Ja bocs.-motyogta.-De attol még nem kell lehülyézni...-oktatott ki.
-Már bocs de nem tudom te,hogy vagy aval ha belemásznak az aurádba,de én személy szerint nem türöm.
Erre már nem tudott már mit mondani.
-Nos had mutassam be Rockot-mutatott a hosszúhajú srácra,aki éppen duzzogott,mert lehurrogtam.
-Ő ott a sarokban Rommeo,tölle balra pedig Flora.-bökött a párosra.
Bologattam mint akit érdekel.Fáradt voltam,nem volt kedvem az egésszhez.Mellesleg én se érdekeltem öket,ök engem miért kéne érdekeljenek?
Hallottam ahogy Andy bemutassa a többieket is de nem tuddtam semmit felfogni az egésszből.Emlékszek valami Sophiara na meg Thomasra de valahogy ök még annyira se tüntek szimpatikusnak mint a többiek.Hallottam ahogy bemutat a többieknek. -Ő itt Esmée.-konferált be. -Csumi.-dobtam meg öket egy peacel.
