Ők mentenek meg(BVB)

Közöd?

-Hol van?
-Alszik.
-Egy akkora, de akkora köcsög vagy Johnny. Én igaz, hogy megkértelek, hogy néha nézz a körme alá, de valahogy nem így gondoltam.
-E van.
-Még te pofázol?...Pfff...Van fogalmad, hogy mióta keressük?
-Úgy tizenegykor eszetekbe jutott, hogy nincs meg a csaj, aztán meg keresni kezditek. Annyi a baj, hogy elég komolyan megsértették, és én nem csodálkozom, hogy nem akar titeket látni.
-Jajj. Ne tedd a nagy és figyelmes, megértő barátot Johnny.
-Tudod mit? Egyetértek. Ebben az esetben tényleg én vagyok az aki odafigyel rá.
-Óóó... inkább beszélek vele.

Egyik percben még a kanapén, a takarómba csavarodva húztam a csendest. Másik percben meg egy teljesen hülye, és több mint valószínű, hogy piás Birsack-val veszekedek az ajtóban.

-Persze gyere csak be, érezd otthon magad.
-Hol van?
-Fenn van a szobámba. ALSZIK.
-Ha hozzáértél én...
-Elöszőr nézz a kanapéra és utánna fenyegess.

Ezek után mindenki elképzelheti, hogy mennyire engedtem be a szobába, hogy felköltse. Hagytam, hogy megbizonyosodjon, hogy nincs semmi baja Esméenek, majd kitessékeltem.
Már nem tudtam vissza aludni, ezért nekiálltam valami reggelit csinálni. Nem vagyok nagy konyha tündér, de attól megpróbáltam valami ehetőt összedobni.

-Ááá...-úgy megilyesztettél.
-Jó reggelt.-találtam szembe magam egy álmos fejjel.
-Hogy aludtál?
-Jól.
-Van valami baj?
-Nincs asszem. Bár fáj a fejem.
-Mindjárt adok valamit rá.
-Kössz.
-Csináltam reggelit.
Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, csak Esmée nem nagyon akart csatlakozni. Megajándékozott egy mosollyal és aval elfordult.
A reggeli csendben telt, mondhatni inkább néma csendben. Míg erőt nem vettem magamon és meg nem szólaltam:
-Ugye nem érzed magad kínosan?
-Miért is kéne?-pislogott rám szürke szemeivel.
-Mert, hogy itt aludtál, mellesleg az ágyamban.
Válaszra nem nyitotta száját, csak lehajtotta fejét és enyhe pir szökött az arcára.
-Nem kell szégyenkezni, nem aludtam melletted.
-Akkor hol...
-Van elég szoba itt.
-Bocsánat. Nem akartam zavarni, asszem én inkább megyek...
-Dehogy is mész. Nem zavarsz.
-De...
-Semmi de. Itt maradsz, eszel, megvársz, hazaviszlek, majd te is elkészülsz és bemegyünk dolgozni. Pont.
Erre az eszmefutásomra, csak egy kis kuncogást kaptam.

Esmée szemszöge

A zuhanyzó alatt gondolkodtam az éjjel történteken, de sehogy se jutottam elöbre. Elmélkedésemből Johnny zökkentett ki:
-Baba könyörgöm siess már, mert elkésünk.
........

-Na valahára. Nállad ez rekord idő?
-Igen BABA.
-Bocsánat, hogy így szólitottalak csak valamivel fel kellett, hogy hergeljelek, különben soha nem jöttél volna ki.
-Na persze.-tettem a duzzogó kislányt.
-Többet nem hívlak így. Az úgy jó lesz?
-Ha annyira akarsz becézgetni akkor szólíts csak így.
-Komoly szólíthatlak Babának?
-Ha ennyire tetszik. De legalább tudd, hogy az anyanyelvemen kisgyereket jelent.
-Akkor most lesz egy kis...
-Könyörgök ne folytasd.-vágtam a szavába.
-Ok...Másképp  szeretnék mondani valamit. Vagyis inkább két dolgot.
-Ok. Kivele.
-Kha...Ez az ágyadon volt.-adott át egy cetlit, amit miközben rám várt az ágyon talált.
-Ó. Köszi...És mi a másik?
-Nem is tudom, hogy mondjam.
-Nem várok holnapig.
-Andy a reggel nállam járt, és téged keresett. Elmondtam, hogy nállam vagy és, hogy alszol, meg hogy hadjon békén, ne költsön fel.
-Köszönöm.
-Muszáj lesz, hogy beszélj velük.
-Tudom, de nem most. Majd.
-Akkor asszem ezt megbeszéltük.
-Meg.

A szünetet egyedül töltöttem. A diszletben, egy ágyon ülve nyomogattam a telom.
Egyszer egy üzenetet kaptam.
ASHLEY küldte.
Meg se néztem, kikapcsoltam a telefonom. Eldöltem az ágyban. Egy ideig még néztem a tartó gerendákat, meg a mennyezetről csüngő kábeleket, aztán meg valahogy elaludtam.