Ők mentenek meg(BVB)

De Johnny!

-Jól van,na....(-nem fejezted be még)...megértettem...igen...jó kislány leszek...megígérem....,hogy mi?...nem kell bébiszitter...akkor legalább mond el,hogy ki....mi az,hogy meglepetés?...Andy,Andy!...Neked is viszlát és JÓ UTAT!

Suttogva ültem le a kanapéra. Ha valaki mellettem lett volna,biztos,hogy olyan verést kapott volna,mint még soha.
Csalodnom kellet a saját mentoromban. Én értem,hogy félt,de akkor is nem kell nekem bébiszitter. Rég nem sikerült senkinek ennyire kihoznia a sodromból. Sok elmélkedés  után, a szobámba,összeszedtem néhány cuccum és lementem a partra. Útközben felhívtam a srácokat,hogy jöjjenek ők is. A nap többi része egészen jól telt. Szokatlan jó kedvvel értem haza, dudolászva léptem át a küszöböt.

-Valahára! Van fogalmad,hogy mióta várok már? Luxus felvenni a telefont?
-Wtf?-mire csak kopogtattak az ujjait a pulton.-Nehogy azt mond,hogy te fogsz pesztrálni.
-Kicsit durva kifejezés,hogy pesztrálni,de ige. Én nézek a körmöd alá,hogy ne csinálj marhaságokat.
-Akkor kezdjük. Remélem,hogy nem akarod ezt a hangnemet folytatni. Kettő,nem tudtam,hogy téged bíztak meg evel a becses feladattal,ezért ne üvöltözz velem. Három,nem tudom,hogy mikor akarsz a körmöm alá nézni,de én tízig alszok ezért ne zavarj. Köszönöm.
-Akkor ezen most változtatunk.
-Haha...
-Holnap kilenckor a Pannonia studio elött. Pontban kilenc és nem kilenc után két órával. Rendben?-
Hirtelen köpnyi lelni nem tudtam. A torkomon akadt az összes szó.
-Halgatás beleegyezés.
-De Johnny! Nekem holnap óráim vannak.
-Hát akkor nem mész.
-De Johnny,...
-Ennyire szereted a nevem?
-Holnap találkozunk.-integettem hevesen és hagytam ott újdonsült gyámomat.

Másnap

A ku..a telefonom,kib...ott hangjára ébredtem. Éreztem,hogy a fejem szétmegy. Zsörtölödve vonultam be a fürdőbe. Rendbe szedtem magam és utánna a szekrényben felé vettem az irányt. Sikerült előbányásznom a szekrény mélyéből: egy fekete sortot,egy asking alexandrias pólót és egy jazz kalapot. Miközben készülődtem,elgondolkoztam azon,hogy milyen menő lenne,ha elkésnék. Johnny pipa feje mindent megérne. Hirtelen elhesegettem a gondolatokat,rávettem magam,hogy nem szivatom szegényt.
Megnéztem az órám és döntöttem,hogy indulok. Felvettem a conversem,telefonom és gördeszkám, majd elindultam.

Mikor már vagy fél órája gurultam Los Angeles főutján,kezdtem feladni az esélyt,hogy valaha odatalálok. A legjobb,hogy még egy étterem vagy üzlet sem volt közel s távol,hol wifire bukkanhattam volna. Kezdtem átkozni magam:
"Ó drága én,mondtam már,hogy néha az észt az isten azért adta,hogy használd?...Ó,igen mondtad már...És akkor megmondanád,hogy most hol hagytad?...Nem tudom...Természetesen, amiért várom el,hogy tudjam,hogyha még én sem tudom....Ezt kezdem nem érteni...Felvezessem?...O,megkérlek...Autó? Hol marad?...Otthon...Igen???...Igen.
Hány óra van?...Nem tudom,nézd meg....Megtenném,hogy nem pofázgatok be saját magamnak?...Persze...

-Hól kell ezt kikapcsolni?
-Mit?
-Ahhh...

-Tudod a telefont a bal oldalán lévő kicsi gombbal kell kikapcsolni.-szólalt meg Johnny a hátam mögül.
A pillanatnyi szívinfarktust leküzdve,probáltam nem paradicsom vörös fejet vágni. Csak ekkor tudatosult bennem,hogy hangosan veszekedtek magammal. A földet pásztázva fordultam a férfi felé. Látszott rajta,hogy nagyon élvezi a hejzetet. Lesütött szemekkel indultam el a stúdió felé.

-Most meg hová mégyen kisasszony?
-Ugye tudja kend,hogy egy cseppet se vicces.
-De hogy,is nem.-igaz,hogy háttal voltam neki,de biztos voltam benne,hogy fülig érő vigyor van a képén.-Azt se tudod,hogy merre mész.
-Csak megtalálom valahogy.
-Inkább üj be.-nyitotta ki a mellette álló autót.
Egy percre megálltam,megcsováltam a fejem,karbatettem a karom és duzzogó fejet próbálva vágni,az autóhoz sétáltam majd beültem. Johnny lovagiasan meghajolt,majd cinikusan röhögni kezdett.
-Inkább csukd be és menjünk.-mordultam rá.