Ők mentenek meg(BVB)

Én ezt nem érdemlem meg

Miután Andy hazament leültünk a kanapéra a nappaliban.Ashley sejtelmesen vigyorgott melletem.

-Mi olyan vicces?-érdeklödtem a mellettem ülő rockertől.

Ekkor már majdnem megfulladt a röhögéstől.
-Ugye tudod ,hogy a saját mentoroddal verekedtél az előbb?
-Hát.Te meg a barátoddal.

Egymásra néztünk,ekkor elszakadt a "cérna" és röhögögörcs kapott el.Nem tudom,hogy meddig kacagtunk,de mire befejeztük Johnny vigyorgott ránk.Sütött a szemáből,hogy hülyének néz minket.

-Mi olyan érdekes?Nem láttál még embert?-kérdezte Ash cinikusan.
-Képzeld minden nap látok,csak nem hasonlitanak az Oroszlánkirályban szereplô hiénákra.
-Ha,ha,ha...Nagyon vices.

Egy ideig még ùltünk egymás mellette, aztán megszólalt Ashley.
-Van kedved lovagolni?Eggyáltalán valaha ültél logon?
-Persze, hogy ültem lovon! Vérbeli erdélyi vagyok, ha nem tuddtad volna
-Akkor mutasd meg, hogy mit tudsz.
-Rád biztos, hogy nem fogok felülni.-jelentettem ki határozottan.
Erre Ash mintha provokáltam volna, nekemszökött és csikizni kezdett. Probáltam tiltakozni, segitséget kérni több-kevesebb sikerrel de egy idö után már nem kaptam levegôt.
Szorakozásunkat a többiek zavarták meg.

-Még soha men hallottam kacagni.-suttogta az egyik.
-Nem is fogtok gyakran. -válaszoltam cinikusan.
Mire Ash hátulról lefogott és újjra szorongatni kezdett.
-Arról én majd teszek, hogy mosolyogj.-sugta a fülembe.

Asszem fülig vörösödtem mikor kimondta. Hirtelen felálltam, a mellettem ülô srácot majdnam fellökve, és a konyhába szaladtam.
Kijött utánam de nem vártam meg, hogy megszólaljon.
-Soha de soha NE nyulj hozzám, ha nem engedem meg, és NE suttogj a fülembe. Megértetted?
-De miért?
-Csak...mert nem bi...
-Rendben. De ugye nincs harag?-olyan ártatlan szemekkel nézett rám, hogy még haragudni se tudtam rá.
-Nincs. De kérlek, hogy ne csináld többet.
-OK.

Két órával késôbb

Uton voltunk egy lovarda felé. Az út csendben telt.Se én se a mellettem ülô srác nem szolalt meg.
Mikor odaértünk már vártak bennünket. Ash bevezetett az istálóba és letette a voksát egy barna telivérnél. Kezét felemelte és mutatta, hogy menjek és válasszak egyet. Hamar az egyik lóhoz siettem. Ashley mosolyogva ált a hátam mögott. Tudta, hogy ôt fogom választani. Egy éjjfekete friz,büszke és vad. Épp olyan mint én.
Egy lovászfiu betessékelt minket a szertárba és megmutatta a lószerszámokat. Miután átöltöztünk és felszereltük a lovakat elindultunk. Mivel nem voltam tisztában, hogy hova akarunk is menni,megkérdeztem lovaglopartneremet.

-Nos az titok.
-Hogy mi?
-Nem mondom el!-jelentete ki büszkén.
-De mégis milyért nem?
-Csak nem félsz?
-Én ilyent nem mondtam, cask mi van ha esetleg egy pszihopata vagy aki megakar erôszakolni,aztán megölni?
-Ja, és elásom a tetemed az erdô közepén. -folytatta egy szarkasztikus, flegma hangon.
-Akkhhhhh... -akadt el bennem a levegô.
-Most ôszintén! Ugy nézek ki mint egy sorozatgyilkos?
-Nem. -hajtottam le a fejem bünbánóan.
-Esmée, Esmée.-csoválta meg a fejét.
-Asszem jobban meg kell,hogy ismerjük egymást. -törtem meg a csendet.
-Arra lesz még idônk.

Meg soha senkinek nem mondtam, hogy megismerném jobban. Vagyis,hogy szeretném megismerni.
Ha valakit megismernék,akkor engedném kozben, hogy ô is megismerjen engem. Ehez én még nem állok készen,nem akarok új ismeretséget. Az új,a mult végét jelentené. Nem akarok felejteni, vagyis akarok, de félek,hogy még nagyobb csalódás érne. És mivel elfelejteteném, hogy mi az a fájdalom,belebetegednék.

-Itt vagyunk. Hallasz? Esme? -Ashley szólitására kaptam fel a fejem.
-Aszta. -léptem elöre a  lóval néhányat.

Ash elindult a vizesés tetejéhez. Intett a fejével,hogy kövessem.
A vizesés tetejénél leszálltunk a lórol, kikötöttük öket és a lábunkat a vibe lógatva leültünk. Csodaszép volt. Legalább egy bô három órát üldögéltünk ott. Mindenrôl beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Jó volt, art tôkéletes. Még soha senki nem értett meg. Ash nem, hogy megértett:egyetértett,és ez felbecsülhetettlen volt.

-Kezdek éhes lenni. -hallottam meg Purdy hangját.Bolintottam és feláltam. Mosolyogtam, azt de tudom, hogy miota nem tettem.
-Akkor megyünk? -nézett a lovakra.
-Igen persze.

Mire visszaértünk a lovardához már kezdett sötétedni. Elbucsuztunk a lovaktol és elindultunk hazafelé. A hazafelé vezetô utón megáltunk egy gyorskajáldánál.Vettünk ennivalót, majd tovább indultunk.
Ashley hazavitt. A ház elött leparkolt,  még beszélgettünk egy kicsit,megköszöntem a napot.
Nem hittem el, hogy ilyen jól telt a nap. De ha az ember nem kopogja le a kijelentéseit akkor abból semi jó nem lest.

Boldogságom cask addig tartott mig be nem léptem a házba.