Ők mentenek meg(BVB)

Egyedül?

Már vagy egy hét eltelt a Los Angelesbe érkezésem óta.Egyre jobban egyedűl érzem magam.A lakótársaimmal nem beszéltem valami sokat.Andy néha ir egy SMS-t,hogy tudja meg,hogy vagyok de ennyi.Eljárok esténként a strandra,mikor kintvannak a parcurosok.Itt tudtam szerezni néhány spant,de azert ök nem a régi majmok akikkel felnőttem.

A szobám nagyon tetszett,de most kezdem a félelmeim tükrének tekinteni.Ott is minden fehér,fekete némi lilával keverve.Fehér falak,fekete butorok,képek mik az elmult időket tükrőzik.Az egéssz a modern tehknikávak vegyitve:sőtétithető ablakok,falból kiugró TV,keverőpult a sarokban.Eleinte nagyon megfogott,ez volt az a szoba amire mindig is vágytam,de ettől egyre messzebb kerülők.

Csörrr...

Gondolataimból szakitott ki a telefonom.

-Igen?-kérdeztem,mert nem néztem meg a kijelzőt.

-Helló!Andy vagyok.-gondolhattam volna.

-Szia,mondjad?-közben hangos vihogás hallatszott a háttérből.

-Nem tudom,hogy van e kedved,de arra gondoltam,hogy...-fejezte be hirtelen a mondandóját.

-Inkább semmi!-jelentette ki félénken.

-De ha elkezted fejezd is be.-okoskodtam neki,mire semmi válasz nem jött.

Egy ideig halk veszekedés szürődött ki az eszközből.

-Szia,figyi!Elküldök egy cimet és gyere ide,igyekezz.-monda egy hang ami nem tartozott a mobil gazdájához.

Ki vagy és miért kéne rád halgatnom?-értetlenkedtem kicsit hangosan.

-Ne akaratoskodj,csináld amit mondtam.

-Jól van na.-eggyeztem bele.

Evel letette a telefont köszőnés nélkül.

Ahogy parancsolta az ismeretlen,elindultam.Bár a pizsama kényelmes viselet az utcára nem való.Igy visszamentem a szobámba felvettem egy loknis fekete szoknyát,egy Guns and roses-es haspolót.Felvittem némi rimelt,alapozót...Lementem a nappaliba,hogy vegyem fel a cipőm és keressem meg a kalapom,gördeszkám és indulhassak.

-Hogy valaki,hogy kicsipte magát.-kaptam a megjegyzést Rockotól.-Hova mész?

-Közöd?-néztem rá értetlenül.

-Csak kérdeztem.-tartotta fel a kezeit-nem szoktál sehova menni,csak kuksolsz a szobádban.

-De szoktam...-védekeztem.

-Órákra menni,na meg néha lemenni a partra,az nem kimozdulás.

-Csumi!!!!-köszöntem el,aval kiléptem az utcára.

Elképesztő meleg volt kint.Mikor már majdnem elájultam megpillantottam a cimet,ahova hivatva voltam.

Hála az égnek,valahára ideértem!

Becsengettem mire "szezám tárulj" kinyilt az ajtó.Beléptem és egy idegen lépett elém,elmondta merre kell menjek,evel utamra bocsáltott.Valahogy megtaláltam a termet ahova küldtek.Beléptem és valahogy az osztályom képe pattant be a fejembe.Négy nagyranött gyerek verekedett a padlon.Észre se vették,hogy megérkeztem,csak ott marhultak ,mint az állatok.Az egyik székben ült egy pasi,felált odajött hozzám,köszöntött és evel kiment a szobából.A kanapén ülő srác csak bámulta a telefonját.Tudtam,hogy ki.De,hogy mi bántja azt nem.

Megköszörültem a torkom köszönni készültem...de végül csak köhögni kezdtem mintegy tüdőbeteg.

-Krööööö...-egyszer csak az egyik lökött felemelte a fejét és csábos vigyorgésba kezdett.Minek következtében egy szép csattanás "ébresztette fel"vigyorgásából.

Hirtelen elkapott egy röhögőgörcs,amit nem tudtam visszatartani.

-Te meg mit kacagsz?-értetlenkedett az egyik rocker.

-Én semmit.-mentegetőztem.

-Ahhh...-nagy sohalytás hallatszott.-Ha befejeztétek az ökörködést,be kéne mutatkozni a kisasszonynak.-mondta a kanapén ülő srác.

-Igaz is.-helyeselte az egyik.-Az én nevem CC,velem beszéltél Andy helyett.-mutatkozott be az egyik.

-Ök ott Jake és Jinxx.-mutatta be Andy a két srácot,akik a sarokból integettek.-Ő pedig ott Ashley.-bökött az ülő srác felé.

-TUDOM!!!!-integettem vadul,hogy megértesem vele,hogy BVB army vagyok.-Hadjuk!-intettem. -Miért kellet ide jönnöm?

-Már nem is hivhatlak meg egy kis studiókörútra?-vigyorgott.

-Nem az,csak nem értem,hogy minek kellet ennyire siessek?-értetlenkedtem.

-Baj,hogy látni akartak a srácok?-vigyorgott.

-Nem hiszem,hogy valaki is kiváncsi lenne rám.Nem vagyok valami érdekes,se valami figyelemfelkeltő jelenség.-vázoltam a véleményem.

-Nem szebad ilyent mondani,légy pozitiv.-kaptam a hegyibeszédet.

-Asszem kimegyek levegőzni.-fordultam meg és elvánszorogtam az ajtóhoz.

-De csak most jöttél.-nézett rám bociszemekkel CC.

Figyelmen kivül hagyva a megjegyzést,kimasiroztam az ajtón.

Odakint:

Egyszer Andy lépett oda hozzám.

-Mi a baj?-vette komolyra a témát.Látszott rajta,hogy aggodni kezdett.

-Semmi-mondtam alig halhatóan.

-De baj van.Látom.-itt már elszakadt a cérna.Elkapott egy sirógörcs,még én se tudom miért,de pityeregni kezdtem.-Te sirsz?-hajolt oda hozzám.

-Ne..e..m tudom milyért,ne kérdezz...-csuklott el a hangom.Egyszer csak megölelt valaki.ANDY.

Miután sikerült megnyugodnom és kinyitottam kisirt szemeimet négy aggódó szempárral találtam magam szemben.Andy nyomott egy puszit a homlokomra és elengedett.Ahogy a szoritásból kiszabadultam berohantam a studióba.Hallotam amint kérdezősködnek odakint a fiuk,de nem érdekelt.

Elsőnek Ashley jött be és leült mellém a kanapéra.A vállamra tette a kezét és ugy nézett a szemembe mintha tudná mi nyomja a szivemet.Ez valahogy megilyesztett.

Andy szemszöge

-Mi a baj Andy?-faggatott CC.

-Bár tudnám.-sohajtottam-Miután hallottam a hangját,megkerestem az osztályfönökét és kérdezősködtem rolla.Ekkor emlitette az osszija,hogy komoly depresszióban szenvedett.

-És most is...-tört ki Jake.

-Csendesebben.-csititóttam.-Nem,már kezdi vissza szerezni önmagát,de nagyon hamar magába tud zuhanni.

-És ő tudja,hogy te tudod...-bizonytalanodott el Jinxx.

-Nem,de el kell mondjam neki valamikor.-csendesedett el a hangom.-De meg kell beszéjjem vele mielött hülyeséget csinálna.

-Látod ezt jól tennéd.-helyeselte CC.

-Tudjátok mit? Menjünk be,fejezzük be a munkát és menjünk el piálni,a csajok nincsenek othon mi meg ráérünk.-adta az ötletet a Jinxx.

Kössz,hogy olvastad,reméllem tetszett.Sziasztok!