My Brother

4.

/ 2 hónappal később/
Zajlik az élet a házunkban. Nem is akárhogyan... Én beiratkozok az új sulimba, Matt ,,készül" az utolsó évére a gimibe, apu új munkát keres, Angela meg a házzal foglalkozik a legtöbbet. A szobám... A szobámat imádom. A házat is bepakoltuk. Kijelenthetem, hogy a házunk teljesen készen van. Oké, ennyit a nagy vonalakban való beszámolómról. Térjünk a jelenre. A szobámban néztem a 13 okom voltat, és azon izgultam, hogy Clay nézze tovább a kazettákat. Valaki kopogott az ajtómon.
-Nagyon fontos? Éppen sorozatot nézek!-ordítottam ki, és ekkor Matthew lépett be a szobámba.
-Igen. Fontos. Ha rólam van szó, az mindog fontos.-vigyorgott.
-Nekem nem vagy fontos.
-Biztos vagy te abban?
-Naná! Clay fontosabb nálad! Elég sokkal!
-Ááá, tehát egy filmszereplő fontosabb egy barátnál.-nevetett.
-Ő nem csak egy filmszereplő! Ő az egyik életem értelme!
-Clay?
-Nem! Azaz de, csak én úgy mondanám, hogy Dylan.-nevettem fel.
-Aham.. Ez csodálatos.
-Ugye?
-Igen.
-Amúgy meg egy érdekes részt zavartál meg!!!
-Rettentően sajnálom...
-Hát még én..
-Jézusom, ennyire fontos az a sorozat?
-Persze!
-Mi a címe?
- 13 reasons why.
-Wow.. Tetszik.
-Naaa! Nehogy Hannah fontosabb legyen nálam!
-Először is.. Ki az a Hannah?
-Az öngyilkos, főszereplő csaj.
-Másodszor meg... Érdekel, hogy fontosabb lennél-e nála?
-Igen, érdekel!-vágtam rá kapásból.
-Te nekem sokkal, de sokkal fontosabb vagy, mint egy híresség.-lépett közelebb hozzám.
-Rendben... De nekem fontosabb Dylan, mint te.-nevettem.
-A jó pillanatokat is el tudod cseszni.-nevetett fel.
-Erről vagyok híres.-tártam szét a kezeimet.
-Tudom.-mosolygott.
-Amúgy, miért kerestél? Úgy alapból?
-Ja, csak itt van az egyik haverom. Be akarlak neki mutatni.
-Ő már az ötödik haverod... Miért akarnak ezek ennyire megismerni?-forgattam a szemeimet.
-Nem tudom. Biztos a facebook alapján szépnek tituláltak el.
-Én szép?! Hol élünk?-nevettem, majd kinyitottam az ajtómat.-Nem jössz?-fordultam hátra.
-De, megyek.
Mattel lementünk a nappalinkba, ahol egy fiú ült. Khm.... Nem hinném, hogy Matthew haverja. Ő nem ilyen... ilyen kis stréberekkel barátkozik. Nem, nem ítélek külső alapján, csak ez furi.
-Ó... Szi.. Szia!-nézett rám félénken a srác.
-Khmm.. Matt.. Kétlem, hogy ez a haverod lenne.-suttogtam Mattnek.
-Én is kétlem...-nevetett fel. Hát kösz..
-Szia! Hope vagyok!-mosolyogtam rá.
-É...én Andrew vagyok.
-Örvendek a találkozásnak!-mosolyogtam, miközben szerintem érződött az irónia...
-Én jobban!-csillant fel a szeme.
-Anyám.. Nem tudsz kicsit megnyílni?-kérdeztem.
-Én... Én mindig ilyen vagyok..
- Jó kis beszélgetés volt, de szerintem már menned kéne..Nagyon örültem! Szia And.... Bárhogy is hívnak, nem figyeltem.
-Szia!-nézett rám még mindig vigyorogva.
-Oké Andrew, húzz el innen.-köszönt el Matthew, majd kilökdöste a fiút, és becsukta mögötte az ajtót.
-Gyerekek! Mi elmentünk sétálni! Majd jövünk! Sziasztok!-szólt nekünk Angela, majd apuval kisétáltak a házból.
-Sziasztok... Így utólag, hogy már nem halljátok.-néztem utánuk.
-Hagyd őket! Anya nagyjából végzett a házimunkával, most kikaocsolódnak!-mosolygott rám Matt.
-Aham...