My Brother

9.

-Na, mi újság Superman?-vigyorgott Matt.
-Minden oké.
-Héé! Hope, nem vagy éhes?-kérdezte Crystal
-Ami azt illeti.. Egy farkast is meg tudnék enni.
-Na, akkor gyerünk lángosért!-húzott ki a vízből, majd a bódéknál kezdtük el kutatni, hogy hol lehet a lángosos. Hosszas keresés után találtunk egyet, ahol senki sem állt a sorba. Odaléptünk az ablakhoz, és vártuk, hogy felvegyék a rendelésünket.
-Sziasztok! Mit adhatok?-nézett ránk egy 18 körüli srác.
-Szia! Kettő sajtos-tejfölöst szeretnénk.
-Fokhagyma?
-Jöhet.-tártam szét a kezemet.
-Hé, te hófehérke!
-Most kit szólítottál?-kérdezte szemöldökét felvonva Crystal.
-Téged.-vigyorgott rá a srác Crystalra.
-Aha, nem vagyok hófehérke...
-Van barátod?-nézett rá Crystalra.
-Igen, van! Pont én!-jelent meg a semmiből Ashton.
-Hoppá-hoppá, megjött a herceged.-nevetett a púltos.
-Aki félti tőled a barátnőjét.-karolta át Ashton, Crystal derekát.
-Aham.. Ha már nálad bebuktam..
-Meg se próbáld-forgattam a szemeimet.
-Miért neked van barátod?-nézett rám, száját perverz mosolyra húzva.
-Ni...-akartam tovább mondani, csak valaki a kezeit a derekamra vezette.
-Jelen vagyok, és nem vagyok halláskárosúlt!-biccentett a púltosra Matt.
-Bebuktad...-nézett Crystal unottan a srácra.
-Be ám..-húzta el a száját.
-Megkapjuk már azt a rohadt lángost, vagy még egy napon keresztűl fogsz velünk fecsegni?-kérdeztem.
-Adom... Nektek, srácok mit adhatok?
-Nekünk csak egy colát.-mondta Matt, kezei még mindig ugyanabban az állapotban voltak a derekamon.-Jaa, és fizetjük a lányokét is!
-Ahogy óhajtod...
Matték kifizették a kajánkat, majd mi leültünk az egyik asztalhoz.
-Matt.. Köszi.-mosolyogtam rá.
-Hope. Nem kell köszönni. Csak szólj, ha van valami!-mosolygott rám, majd Ashtonnal együtt elmentek. Csak néztem utána, nem vettem le róla a szemem.
-Khmm... Hope.. Itt vagy még a földön?-nevetett Crystal.
-Ja, igen, persze, persze.
-Nem úgy tűnik...
-Pedig figyelek..
-Hope... Őszintén válszolj.
-Bármire. Igen?
-Bejön neked?
-Ki?
-Tudod jól. Matt.
-Öö.. Oo...Nnn...Lll...
-Ne csak motyogj, mondj is valamit!-röhögött fel.
-Crystal... Belszerettem... Érted?!
-Első pillanattól kezdve láttam rajtad.-mosolyodott el.
-Nem lehet, és nem is akarom! Legjobb barátom is.. Úristen. Nem, nem ez nem lehet!
-Figyelj, Hope. Ha valakit igazán szeret Matt, akkor az illetőért bármit megtesz...
-Crystal figyelj már! Velem már közölte, hogy szeret... De én nem mondhatok az érzéseimmel semmit sem! Családi balhé lenne csak abból...-húztam el a számat.
-Teljesen megértem.-mosolygott.

/Matt szemszöge/

Aaron a sátrunknál várt engem és Ashtont.
-Asszem' valamit nem tudtok rólam.-jelentette ki Aaron.
-Mit?
-Van barátnőm-vigyorgott.
-Télleg'? Mióta?-kérdeztem.
-Egy-két hete...
-Na, akkor figyelj... Élvezd ki! -veregette hátba Ashton.
-Úgy lesz.-röhögött fel Aaron.
-Hallod, Aaron... Mattnek alakul valami!-bökte meg a vállamat Ashton.
-Csak nem Hopeal?-vigyorgott, újból.
-Mi van? Honnan a büdös francból tudjátok, hogy szeretem?
-Ez teljesen egyértelmű. Cseszettül kimutatod.
-Picsába...
-Na, mesélj csak.
-Szeretem, igen, de nem lehet. Családi balhé, kibasznak a házból, mehetek csövelni a hajléktalanokkal... És bumm az életmnek lőttek.
-Majd átvészeled. De tudod mit? Szard le anyádat. Most. Szerezd meg azt a lányt! Hogy boldog legyél vele. És amikor megszerezted, utána el se engedd, mert akkor egy kincset veszítenél el. Rohadt jó páros lennétek.-magyarázta Aaron.
-Kösz. Megfogadom.-vigyorogtam-Amúgy hol van Hunter és James?
-Asszem' megdöglöttek.-mondta full nyugodtan Ashton, mire mindannyiunkból kitőrt a röhögés...