My Brother

2.

Beléptem a kiválasztott szobámba. Meg akartam egy pillanatra szabadulni Matt-től. De szép vágyaim vannak... Elrontva ezt az idilli pillanatot, Matthew lépett be a szobába.
-Te mindig csak a társaságomra vágysz?
-Én rád vágyok...
-Várhatsz egy darabig.-forgattam a szemeimet.
-Tehát ez lesz a szobád.
-Igen.
-Sokat fogok szerintem ide átjárni. A legtöbbet éjszakánként.-villantott egy perverz mosolyt, amire én megcsaptam a mellkasát.
-Nem akarsz már békén hagyni?!
-Nem. Soha.
-Édes Istenem! Segíts nekem! Életem végéig zaklatni fog Matt!-néztem fel a plafonra. Matthew elröhögte magát, majd mögém sétált, és átkarolta a derekamat. Az állát, a vállamon pihentette meg. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. A szoba felé lépteket hallottam.
-Khm... Matt...-köhintettem, mire rögtön elugrott tőlem, ezzel megtartva a tisztes távolságot. Tőlem.
-Na, kié lesz ez a szoba?-állt meg az ajtóban apukám.
-A drága ,,húgomé".-rajzolt idézőjeleket a levegőbe Matthew.
-Jól kijöttök egymással?-kérdezte mosolyogva apu.
-Persze! Nagyon szeretem Hopeot!-ölelt át a derekamnál fogva. Tudtam, hogy ezt nem úgy mondja, mint egy testvér..
-Igen, én is, egyszerűen imáádom Mattet!-kulcsoltam össze a kezemet a nyaka körül.
-Ennek örülök. Beszélgessetek csak! Becsukjam az ajtót?
-Igen, légyszi! Hopeal komolyan fogunk beszélgetni.
-Megértettem.-nevetett apa, majd becsukta az ajtót. Matthew ezt az alkalmat kihasználva, szembe fordúlt velem, csak hogy nekem a kezem még mindig a nyaka mögött volt összekulcsolva.
-Ömm... Izé.. Szeretem a kenyeret.-mondtam kínomban.
-Ez csodás, a fehér kenyeret szereted, vagy a korpásat, esetleg a barnát?-nevetett hihetetlenül édesen.
-Ehh... Mindet.-nevettem most már én is. Éreztem, hogy a kapcsolatunk kezd afféle "barát" kategóriába lépni. A szoba közepén álltunk még mindig ugyanúgy. Matthew közelebb hajolt hozzám. Egyre közelebb.

-Tényleg szeretem a kenyeret!-jelentettem ki, ezzel megakadályozva a tevékenységét. Matt felröhögött.
-

Mit kell tennem ahoz, hogy szeress?
-Elnyerni az önbizalmamat!
-Még nem tettem meg?
-Dehogy tetted! Még kell ahoz sok-sok dolog!-vigyorogtam.
-Ááá, tehát én ezt valahogy így értelmeztem a fantáziámmal: lesz mind a kettőnknek szép nagy francia ágya, ahol bármit, ismétlem BÁRMIT lehet csinálni.
-Üzenem a fantáziádnak, hogy álljon le a perverz dolgok kreálásával. Add át üdvözletem is!
-Peddig nekem mocskos gondolataim vannak.
-Ebben a pár órában sajnos rájöttem.-sétáltam oda az ablakom alatti párkányhoz. A derekamra kettő meleg kézfej telepedett.
-Belédszerettem.-suttogta a nyakamba Matt.
-Nem lehet...
-Mi akadályozza meg az érzéseimet?-suttogta továbbra is a nyakamba.
-Az, hogy a mostohatestvérem vagy.
-A szüleink nincsenek összeházasodva. Apádnak nincs hozzám semmi köze, anyámnak meg hozzád.
-De Matthew.. Ez viszonzatlan szerelem.
-Meg fog ez változni.
-Honnan veszed?
-Belelátok a szemeidbe. Ahogy nézel...
-Nem ismersz. Mindig így nézek!
-Nem... Nem így. -Matt éppen belecsókolt a nyakamba, amikor valaki lenyomta a kilincset...