My Brother

18.

Sziasztok! Itt gyorsan az elején, meg szeretném köszönni a 11k megtekintést, és a több,mint 700 vote-ot!😍❤ Nem mellesleg a 10. helyet is meg szeretném nektek köszönni a romantikus kategóriában!😊💞 Na csapjunk a közepébe!

Reggel a telefonom ébresztett, amin én teljes mértékben felháborodtam. Mi az, hogy vasárnap hajnali hétkor felébreszt, ez a retkes telefon?! Ah....  Míg én magamban a telefonomat szidtam, Matt nagy mosollyal rontott be a szobámba.
-Jó reggelt!
-Inkább hajnalt...-dünnyögtem.
-Igen, én állítottam neked ébresztőt, nem kell megkérdezned...
-Te magadnál vagy?-nevetem.-Vasárnap "hajnalra" állítasz nekem ébresztőt?
-Ma még nem is köszöntél nekem illedelmesen.-vigyorgott, majd hozzátette.-Anyáék még alszanak.-elnevettem magamat, majd elé léptem. Már hajolt volna felém, mikor én kiléptem a szobámból. Egy puffanást hallottam a... A padlón.
-Aú..-ült fel a szőnyegen Matt.
-Ezt azért, mert felébresztettél!-vigyorogtam, és ezúttal leguggoltam vele szembe, majd megcsókoltam.-Jó hajnalt.-jegyeztem meg.
-Inkább reggelt.-röhögött, majd felkelt a padlóról, felrántva engem is.
-Éhes vagyok.-ásítottam.
-Csináltam kaját.
-Uuuu, mit?-vigyorogtam boldogan.
-Bundáskenyeret.
-Csodálatos.-bólintottam, majd berohantam a konyhába. Az étkezőasztal közepén egy tányér díszelgett, rajta az "elemózsiával". Apáék is felébredtek.
-Jó reggelt gyerekek!-simította meg apu a hajamat.
-Nektek is!-mosolyogtam. Hallottam, ahogy max. hangerőn elkezd ordítani a szobámból az American Idiot.
-Mindjárt jövök.-tartottam fel az ujjamat, majd beszaladtam a szobámba. A telefonomat felkaptam, amin Crystal képe villogott.
-Szia!-köszöntem.
-Felébresztettelek?
-Matt már megtette.-morogtam.
-Aha, oké. Te is jössz Ashton bulijába?
-Naná.
-Szerencséd. Alex is ott lesz.
-Feltétel nélkül ott leszek!
-Ez a beszéd! Na, Hope. Ott találkozunk!
-Rendben. Szia!
-Heló!-letette a telefont. Képes volt ezért felhívni. Gratulálok barátosném... Visszarohantam a konyhába.
-Na, itt vagyok.
-Ki hívott?-kérdezte apu.
-Crystal. Mattel elmegyek ma egy buliba.
-Tizenegyre itthon vagy.
-Ne csináld. Fiatalok! Háromra!-mondta Angela, miközben beleharapott a kenyérbe.
-Hopeot bízzam Mattre?!
-Matt nagykorú.
-Tegnap mi történt?
-Az már a múlt. Felejtsük el.
-Hope csak tizenöt éves!
-Lassan tizenhat, igen.
-Az a lassan azért még két hét..
-Háromra itthon vagytok. Most menjetek a városba, lerendezem apádat...-suttogta nekem Angela.
-Megyünk a városba. Anyukád lerendezi aput.-súgtam Mattnek, aki felpattant az asztaltól, majd a szobájába ment átöltözni. Ugyanezt tettem én is. Megmostam az arcomat, fogat mostam, feldobtam egy kis sminket (szempillaspirál, szájfény), majd elindultunk a városba Mattel.
-Merre?-kérdezte a kezemet megfogva.
-Nem nézünk be Crystalhoz?
-Mehetünk.
Megcéloztuk Crystalék házát. Pár kereszteződés, és egy jó pár utca után ott is voltunk. Matt ráakadt a csengőre. A legnagyobb meglepetésünkre Ashton nyitott ajtót. De.... Nem akárhogyan.
-Kedves, drága Ashton.... Nem akarnál még valamit felhúzni?-utalt arra Matt, hogy Ashton egy szál alsógatyában áll az ajtóban.
-Óú.. Mindjárt... Igazából... Leszarom. Nem fogok egy rohadt nadrággal szarakodni.
-Bassza meg, Ashton! A barátnőm itt áll mellettem, te meg egy szál alsónadrágban flangálsz. Mi van ha megbolondítod Hopeot?!-nézett Matt, Ashton szemébe. Nem bírtam tovább. Egyszerűen kitőrt belőlem a röhögés. Crystal pizsamában megjelent Ashton mögött.
-Sziasztok! Gyertek be!
-De a barátod felhúzhatna valami mást is, ugyanis khm...-utalgatott továbbra is Matt.
-Ashton, kérlek...-nézett Crystal a barátjára.
-Megyek már.-hagyott ott nekünk egy unott arckifejezést, majd felment a lépcsőn.
-Gyertek csak be-hívott be minket a legjobb barátnőm.
-Angela elküldött minket otthonról. Gondoltuk addig idefurakodunk hozzátok, mint két hajléktalan.-vázolta fel a helyzetet Matt.
-Hmm.. És a két hajléktalan most együtt van?-mosolygott Crystal.
-Édes, kicsi, drága Crystal.... Minket egymásnak teremtett a világ. Együtt járjuk az utcákat, valami értékes dolog után kutatva.
-Ehh... Ez nagyon nyálas. Matt ez nem hozzád illő duma.
-Pedig a jófiús imidzsemet fejlesztgetem éppen.
-Az sem illik hozzád, te inkább... Inkább állj rá jobban a "rosszfiús" dologra.-nevetett Crystal.
-Hagyj már, menj inkább a barátodhoz, vagy szarok rá.-röhögte el magát Matt is.
-Hmm... Még mindig élénk a fantáziád Matt.-veregette meg a vállát.
-Hé, Crystal! Nem tudod hogy hol a pólóm?-ordított a lépcsőről Ashton.
-Nem kell ordítanod ahhoz, hogy neghalljam. Egy méterrel állok csak arrébb...-nézett unottan Crystal.
-Jól van Baba, csak mondd már hol a fenében van!
-Nézz már körül Ashton....-utalt arra, hogy a póló, amit keres, az rajta van.
-De kerestem, és nem találtam.
-Gyere csak velem...-ragadta meg a kezét, majd az egyik tükörhöz húzta.
-Ááááá..... Izé.. Köszi a segítséget..-röhögött.
-Ashton, te hogyan nem vetted észre, hogy... Áá mindegy is...-hagytam annyiban a mondatomat...