My Brother

23.

-Ki volt az?
-Öhmm... Izééé.. Uh.. Heh..-dadogtam, teljesen érthetetlen dolgokat.
-Hope, csak egy név kell, semmi több.
-Ami azt illetiii...-húztam el hosszasan az i betűt.- Rich...
-Mi a jó büdös francot akar, az a fhuuu....-akadt ki, teljesen érthető okokból kifolyólag.
-Nyugi..
-Bassza meg! Hope! Nincs nyugalom! Ha az a féreg elvesz téged tőlem, én abba belehalok! Sőt, ha kárt tesz benned valahogy akkor megölöm.-nézett fel idegesen a plafonra. Egy jó ideig a lámpát tanulmányozta, majd felém hajtotta a fejét.
-Ha nem szeretnélek ennyire, nem akadnék ki így..-lépett hozzám közelebb, mire én észbekaptam. Ellöktem magamtól.
-Khm.. KHMMMM...-krákogtam többször egymás után.
-Mi a szent szar?-röhögte el magát Matt.
-Khemm..-mutattam a lakásra.
-Ki volt az?-nyargalt hozzánk apu.
-Senki.
-Senki.-vágta rá Matt is.
-Ööö.. De valakivel beszéltél..
-Igen, valakivel.. Egy tipikus tinédzser sráccal, aki mások házában próbál kárt tenni.
-Huligánok...-motyogta az orra alatt apu, majd elsétált.

Szombat
A társaságunk újra összegyűlt. Most Crystalék lakását választottuk. Pontosabban... Kertjüket. A kertben egy kis pavilon van felállítva, amiben elhelyeztek egy kávézóasztalt, egy kanapét, meg pár babzsákfotelt. Én Matt és Crystal között foglaltam helyet a kanapén.
-Unatkozok.-nézett unott arccal, a Crystal mellett elhelyezkedő fiú.
-Ki nem? Lassan egy órája ülünk itt, és hallgatjuk a... A semmit.-forgatta a szemeit a legjobb barátnőm.
-Bújócskázzuuuunk!-ordított fel Hunter.
-Neked elment a maradék eszed is...-nézett Matt pislogás nélkül, az előtte ülő fiúra.
-Ki az az idióta, aki bújócskázni akar?! A fogócska sokkal, de sokkal jobb!-James a szúrós tekintetét, Hunterre emelte.
-Ezek idiótak..-röhögött Crystal.
-Barchobázzunk!-szólt Aaron, mire az egész társaság felvont szemöldökkel nézett rá.-Nem? Nem.. Oké-oké...
-Srácok.. Felnőttünk már. Üvegezzünk!-hajtotta Matt a fejét a vállamra.
-Itt egy érett ember! Bravó!-kezdett el tapsolni Crystal.
-Köszönöm szépen. Van valami üres sörös üvegetek?
-Van. Hozok.
-Asszony! Hozzá' már akkor piát is!-kiáltotta el magát Ashton.
-Álmodj csak róla...-igen, igen... A Crystal, Ashton párosra az egész suli felnéz. Az összes diák, akik elhaladnak előttük, vagy mellettük, összesúgva kezdenek el arról beszélni, hogy mennyire aranyosak, és hogy Crystal biztos nagyon aranyos lány lehet. Meg hogy Ashton rohadt helyes, és ilyesmik... Hát, ha megismernék Crystalt, rájönnének, hogy ő nem is annyira tündéri, mint gondolták... Az említett lány egy üres sörös üveggel a kezében tért vissza. Határozott mozdulattal, lefektette az üveget az asztalra.
-Na? Kezdhetjük, vagy továbbra is itt fogunk ücsörögni, és várni a semmire?-kérdezte, mire Aaron az üvegért nyúlt, majd megpörgette. Az üveg szája Hunter felé mutatott.
-Hmm... Húzd le a pólódat, és azt lóbáld a kezedben, miközben az utcán körbe-körbe futsz, és azt kiabálod, hogy: Én vagyok a világ legnagyobb alkoholistája.
-Nekem nyolc...-Hunter lekapta magáról a pólóját, majd kisétált a kapun. A hangját meghallva, kitört belőlünk a röhögés.
-AARON A VILÁG LEGNAGYOBBB ALKOHOLISTÁJA!!

-Nem ez volt a feladatod..-nézett dühösen Aaron, Hunterre.
-De, ez. Ezt mondtad, te: ÉN vagyok a világ legnagyobb alkoholistája. Tehát te.
-Fhuu, inkább pörgesd meg azt a kibaszott üveget.

Az üveg rám mutatott.
-Hope, Hope, Hope.. Drága Hope..
-Mondjad..-sóhajtottam fel.
-Hozz nekem egy sört.
-Nincs itthon.-szólt közbe Crystal.
-Akkor már pedig vetkőznie kell, és ha jól látom, a cipője alapból nincs rajta, zokni meg nem volt rajta.
-Menj a francba!-röhögtem, majd kicsit arrébb vonúlva, benyúlva a pólóm alá, kicsatoltam a melltartómat, és kihúztam a ruhadarab alatt.
-Remélem örülsz..-röhögtem.
-Hát még én mennyire...-köhintett Matt, mire csak felé fordúlva, megcsaptam a mellkasát, majd a fejemet az ölébe hajtottam.
-Pörgessen már valaki helyettem.-kértem meg a többieket. Ashton egyből élt a lehetőséggel. Mily meglepő módon... Matt kapott feladatot.
-Húzd le Hope pólóját.
-Na hagyjatok már!-röhögtem fel.
-Vetkőzök...-nevette el magát, majd lekapta magáról a pólóját. Mivel pont ráláttam, megtekinthettem a kidolgozott felsőtestét. Nem, nem vagyok beteeg...

Sziasztok! A napokban, amikor megláttam, hogy a negyedik(!!!) helyen állok, én elkezdtem sikítozni. (Szegény szomszédok...) Soha sem gondoltam volna, hogy idáig is el fogok jutni, de ezt természetesen csak is NEKTEK köszönhetem!😊 Imádlak titeket!🙈💞💞

A-L-A-Y-N-A