> NiNeul's POV <
~
- Gyere ide! - hallottam hangját a hátam mögül menekülés közben - Aztmondtam állj!-kiáltott rám de én csak futottam tovább a sötét sikátorban a menekülés reményében.
Csak Futottam. Nem akartam semmi mást csak hogy vége legyen ennek az egésznek.
Hirtelen egy térre értem ami teljesen üres volt,csupán egyetlen ember állt a közepén. Elindultam a szürkés-fehéres hajú fiú felé,hogy segítsen de egy erős kar hirtelen hátra rántott.
~
Arra ébredtem,hogy egy számomra ismeretlen szobában vagyok,a szívem az kb mindjárt szétrobban és egy ágyban ülök. Idegesen kapkodtam a fejem,mert nem igazán fogtam fel a helyzetet amikor valaki hátulról vállamnál fogva lefektetett.- Jól vagy?- hallottam Jooheon aggódó hangját.
Nem értem minek aggódik értem amikor nem is ismer.
- Hát..azthiszem. De egyáltalán hogy kerültem ide? A legutolsó amire emlékszem hogy a suliban voltam és BamBam molesztált.
- ...igen...amikor megláttalak titeket ájultan voltál a földön szóval elhoztalak onnan. - mondta komolyan de a végén mosolygott egy kicsit.
- Értem. Köszönöm szépen. - megakartam ölelni de jobbnak láttam csak a kezét megfogni - Azthiszem én most megyek is. Majd holnap találkozunk és meghálálom valamivel. - mondtam és éppen álltam volna fel de amikor megmozdultam iszonyatos fájdalmat éreztem mellkasomnál.
Odanéztem és két dolgot is felfedeztem:Vágások vannak a mellem alatt.
Nincs rajtam póló.A sebek ellenére mégis az utóbbi miatt aggódtam jobban.
- Mégis mi a franc?!!- néztem Jooheon ra a választ várva.
- Az úgy volt,hogy hát...a pólódat nem találtam ezért csak rád terítettem valamit....-mondta és arca egyre jobban vörösödött. - A vágásokat BamBam okozta. Valami írás,de én nem nagyon látom benne értelmét.
- Ahh..oké. -szemléltem a sebeket és jobbnak láttam a fiút nem beleavatni a dologba így inkább hallgattam.- De így hogy menjek haza? - aggódva néztem gondolkozó arcát.
- Mi lenne ha én ezt most lekezelném. Utána felvennéd az egyik pólómat és elmennénk ruhát venni neked? Hogy azért mégse egy fiú cuccában állíts haza...-
Behozta az elsősegély dobozt amiből elővette a szükséges dolgokat és rendbehozta sérüléseimet,odaadta egy kevésbé nagy pólóját ami így is a combom közepéig ért.
-Köszönöm. Szólj hogy ha van valami ötleted amivel visszafizethetném. - mondtam miközben beszálltam a fekete Mercedesébe.
-Olyan buta vagy. - nevetett. - Nem kérek érte semmit,nem azért csinálom.- csukta be a kocsiajtót.
A nap további része nagyon jól telt. Sokat hülyéskedtünk és vett nekem 2 menő pólót. Voltunk egy parkban is sétálni és hintáztunk is.
Este 8 felé ki is rakott a házamnál.- Sziaa. Majd holnap tali. - köszöntem el és megöleltem amit ő aranyosan viszonzott.
- Jó hogy! A pólóm tartsd meg. - ölelt továbra is de már kicsit sok volt szóval elengedtem.
Nem túlzás azt állítani,hogy életem legjobb napja a mai volt. Remélem majd még megismételjük.
~~~ Annyeong! Bocsi a késésért és hogy ez kicsit lapos és unalmas lett,de nyaralni vagyok és hátt...ezt a kis részt is úgy írtam,hogy a barátnőm 5percenként kérdezte mikor fejezem már be és közben a 3éves öccse ugrált rajtam szóval élmény volt 😂😂😂 A következőnél próbálom magam jobban megerőltetni ❤~~~
![](https://img.wattpad.com/cover/114095514-288-k982818.jpg)
YOU ARE READING
A Reményvesztett Rapper - Monsta X (Jooheon ff.) BEFEJEZETT
FanfictionLim Ni Neul vagyok. Egy 16 éves koreában született lány. Az álmom mindig is az volt,hogy rapper legyek ám hiába küzdöttem az álmomért,nem minden úgy alakult ahogy terveztem. Egy napon az életem jelentős fordulatot vett.