Máshogy (BEFEJEZETT)

5.

Astrid már korán reggel felkelt, de senkit se talált maga mellett.A takaró még mindig befedte és az a bizonyos fekete sárkány is ott volt a barlang ajtajánál, tehát Hablaty nem hagyhatta itt.Lassan, de hajlandó volt kisétálni onnan, azonban amikor meglátta a fiút, azonnal hátat fordított neki és pipacs vörös arccal nézte immáron Fogatlant.Nem csoda, hogy elfordult, hiszen Hablaty éppen fürdött és nem igen kívánta végignézni, még akkor sem ha mindketten háttal voltak egymásnak.Lassan és csendesen visszaindult a barlangba, majd a takarót magára terítette és nekiállt falatozni az odakészített ételből.Úgy fél óra telhetett el, mire Hablaty is csatlakozott hozzá és legnagyobb meglepetésére egyből egy csókot kapott a fiútól.Meglepetten pislogott az előtte álló lovasra, aki felé nyújtotta a kezét és várta, hogy régi társa elfogadja.A lány lassan kezet nyújtott, mire Hablaty hirtelen felállította és kimentek a tó mellé.

-Menj vissza a faluba.-mondta ki a fiú, miközben egy térképet vett elő sárkánya táskájából.-Ne mondd el senkinek, hogy életben vagyok, azt meg főleg ne, hogy találkoztunk.Adok egy térképet, ha valaki kérdezi, akkor egy holttest mellett találtad, de nem tudtad felismerni, mert annyira megcsócsálta egy sárkány vagy valami ilyet találj ki.

-Megint el akarsz menni?

-Vissza fogok jönni.De van egy elintézni való ügyem.Ja és...zárjátok be a sárkányokat, ne engedjétek el egyiket sem.Ez nagyon fontos!-vett elő még egy papírt.

-De miért?-tette fel Astrid a kérdést, mire Hablaty egy üzenetet tolt az arcába.

-Drákó Vérdung küldte.Hadüzenet a sziget ellen.Neki serege van.Egy sárkány sereg, teli páncélokkal és több százezer katonával.Engem akar és nem akarom bajba sodorni a szigetet, tehát amilyen gyorsan csak lehet, el kell tűnnöm.Te pedig nem szólhatsz senkinek se arról, hogy életben vagyok!Ez a legfontosabb!-magyaráztam neki és közben szándékosan úgy helyeztem be a papírt a táskába, hogy felszállásnál kiessen.Még vetettem rá egy utolsó pillantást, majd meglökve egy picit Fogatlan oldalát, felszálltunk a magasba és elindultunk vissza anyám felé.

Legalábbis felé akartunk elindulni, de amint kiderült, végig ott volt és hallotta a beszélgetésünket, de nem szólt semmit.Tudtam, hogy engem néz, de nem akartam nagyon szóba elegyedni vele csak úgy önszántamból.Ha valamit meg akar tudni, akkor azt megkérdezi, nem kötelességem magamtól kitálalni neki.Astrid köpni fog.Biztos vagyok benne, hogy szól apámnak, de hát erről is szól a macska-egér játék.Nem véletlenül hagytam ott azt a papírt.Van nyomkövető sárkányuk, amivel könnyen utánam tudnak jönni, de ezt is csak az én előnyömre fordítom.Pusztakezes harcban esélyem se lenne apám ellen, de mivel sárkányháton vagyunk és ha kedvez is nekem a körülmény, akkor egy pillanat alatt le tudom győzni.Anyámhoz nem tudom, hogy mit fog szólni, de ez nem is nagyon érdekel.Felőlem tombolhat és ordíthat vele, az érdeklődési körömön kívül van.Az egyetlen fontos cél nekem, hogy átvegyem a helyét, majd megtanítsam az embereknek, hogy miként kell bánni a sárkányokkal.Ha rajtam múlik, nem fogják megúszni, hogy munkára használják, míg ők minden nap ott lakomáznak és közben semmi mozgásuk sincs.De míg ezen agyaltam, sárkányom hirtelen zuhanó repülésbe kezdett, majd egy barlang szájához szállt le.Nem értettem, hogy mi baja van, de amilyen gyorsan csak tudott, beiszkolt a sötét helységbe és csöndesen figyelte onnan a terepet.Az egész sziget beleremegett a nagy mozgásba, majd a ködből egy óriási sárkány alakját lehetett kivenni.Hajók álltak meg a szigetnél és úgy tűnt táborozni készülnek.A legfurcsább még is az volt, hogy rengeteg sárkány hangját hallottuk, mégsem láttunk egyet sem a hatalmas fenevadon kívül.Sosem láttam még hozzá hasonló sárkányt és azt hiszem nem is akarok még egy ilyet látni.Magát a sárkány fajt már láttam, hiszen anyám sárkányfészkénél is volt egy ilyen, de ez teljesen más volt.Valahogy sugárzott belőle az emberek és sárkányok iránti gyűlölet és ezt már a puszta jelenlétével is ki tudta mutatni.
Be kell vallanom, félelmetes egy sárkány volt.De a felette uralkodó ember láttán, szinte az egész gyomrom felfordult és elöntött a méreg.Mikor elszöktem otthonról, elismerte a képességeimet és kötöttünk egy egyezséget, de ez az elismerés hamar félelembe fordult át.Mondhatni egy ideig neki dolgoztam.Sárkányok hadseregeit irányítottam pusztán jelek segítségével amit ő sosem tudott megérteni és alkalmazni, ezért is ijedt meg tőlem és fordult ellenem.Viszont azt a sárkányt nem hinném, hogy tudnám irányítani, Fogatlan pedig minden bizonnyal kevésnek bizonyul ellene.

Astrid sietősen tért vissza a szigetre, a kezében a levéllel, amit igyekezett mihamarabb leszállítani a törzsfőnek, ezzel bebizonyítva, hogy fia ténylegesen életben van és, ha azt akarják, hogy újra a sziget lakosa legyen, akkor itt a lehetőségük megkeresni és visszahozni.Még mindig nem volt világos számára, hogy miért szökött el a sárkánnyal együtt annak idején, amikor a történtek után mindenkinek lett egy sajátja.Azt hitte ezt akarja elérni, hogy apja békét kössön velük és együtt élhessenek a szigeten, de valami nagyon nem stimmelt vele.A kinézete az kivétel, nem arról van szó.A személyiségébe, mintha beköltözött volna valami ördögi dolog és egyszerűen nem tud megszabadulni tőle.Legalábbis a Hofferson lány ezt látta a szemeiben, amikor utoljára találkoztak és az az egyetlen egy pillantás elég volt neki ahhoz, hogy véglegesen rájöjjön, az a fiú már nem a régi kis gyámoltalan, hasznavehetetlen gyerkőc, hanem egy felelősségteljes, harcias és tiszteletre méltó viking.Nem beszélve a hátas állatáról, ami maga a villám és halál istentelen ivadéka.De ha tényleg ilyen lenne ez a sárkány, akkor miért hódolt be egykori barátjának?Miért vannak ilyen jó barátságban, amit a közte és Viharbogár között lévő kapocs még csak meg sem közelít?Túl sok volt a kérdés a fejében, pedig most csak arra kellett volna koncentrálnia, hogy a nyomkövető sárkányokkal végigszagoltassa a levelet, melyen bizonyára még mindig ott van Hablaty illata.De biztos, hogy ezt akarja?Hisz a törzsfő amint visszahozza a fiát, egy igen nagy büntetésben akarja részesíteni, amiért meglépett a kötelességei elől.Pontosan tudja, hogy ha visszahozzák, akkor Hablatyot valami tömlöcbe dugják és megfosztják a sárkányától.És ki tudja...Talán örökre.Hirtelen megállt és meredten bámulta a levelet, melyen most csak egyetlen egy szó ütötte meg a szemét."Valhalla"Egy hosszas bámulás után, megrázta fejét és figyelmesen elolvasta az üzenetet, amely nem volt más, mint egy búcsú levél.Képes lenne meghalni egy olyan szigetért, amelyet elhagyott és annak most lakosai minden áron vissza akarják hurcolni, hogy azután egy sötét helyre tuszkolják?

-Mozgás Astrid!Nem várhatunk sokáig, még biztos nincs messze!-sürgette dörmögő hangján Pléhpofa, mire a Hofferson lány lassan maga mellé helyezte a levelet és könnyes, valamint mérges szemekkel bámult a semmibe, hogy utána a lehető legmagabiztosabb pillantását küldje a sziget törzsfője felé.

-Nem!-Húzta ki magát, mire ott lévő barátai is kérdően néztek rá, de látván Pléhpofa nem tetszését, megpróbálták támogatni a lányt azzal, hogy felsorakoztak hozzá.-Hablaty veszélyben van!Ha most megpróbáljuk visszahozni, akkor biztosan a halálba kergetjük!És ha ő nincs, akkor mi is hatalmas veszélyben vagyunk.Drákó Vérdung egy hadsereget toborzott teli páncélos sárkányokkal és több ezer vadásza van!A maga fia pedig pont azon van, hogy a mi szigetünket ne érje támadás!

-Ez az én szigetem, az én szabályaim!-förmedt rá egyből Pléhpofa, figyelmen kívül hagyva az eddig elhangzottakat és kidagadó erekkel figyelte a lánynak még mindig magabiztos kiállását.

-Akkor inkább nem leszek a sziget tagja.-válaszolta és a sisakját a földhöz vágva ült fel Viharbogár hátára és egy utolsó pillantást vetett egykori barátaira, akik mind döbbenten tekintettek fel rá.Egy részben majd megszakadt a szíve, amiért itt kell hagynia azt a helyet, ahol eddig élt, de másrészt tudta, hogy jól cselekedett és örül annak, hogy sikerült ilyen komoly döntést hoznia csak azért, hogy segítse azt akit szeret.Normális esetben sosem vallaná be, hogy milyen érzelmek fűzik a fiúhoz, de miután újra egy édes csókkal fogadták egymást, úgy érezte nincs mit rejtegetni, hisz tényleg teljes szívéből oda van érte és most már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy egy érző és olykor törékeny lánynak is megmutathassa magát.Csak is érte...Hogy újra együtt lehessenek.