Máshogy (BEFEJEZETT)

9.

Az utolsó mondat volt a legfájdalmasabb Astrid számára, hiszen pontosan tudott róla és ő is ugyan így érzett, mégis állandóan veszekednek.Összetartoznak és még is katasztrófa lesz abból, ha együtt vannak.Ugyan ekkor még Hablaty nem ment messzire - mert Fogatlan a kimerültség miatt nem volt hajlandó újabb utat megtenni - , de már akkor beleőrült a hiányába.Vagy talán a fájdalomba amit egymásnak okoznak?Hiszen minden olyan szép és jó volt, amikor visszajött hozzá és most még is menni akar...

Hablaty menni akar, Astrid viszont maradni, hiszen őt rengeteg dolog köti ide, olyanok amelyektől Hablaty nagyon is meg akar válni.De, hogy is tehetné ezt meg?Szinte azon a szigeten nőtt fel, mindig is az élete része marad, ha akarja, ha nem.És még is olyan görcsösen kapaszkodik az általa elképzelt jövőbe.Ahol nem kell emlékeznie a helyre, mely egyszer már kitagadta a sárkánya miatt.

Miért kéne szeretnie egy helyet, ahol az emberek csupa kétszínűek?Hiszen vadásztak a sárkányokra, több ezret megöltek belőlük, de amint megmentette őt Fogatlan, a vikingek hirtelen puszi pajtásokká váltak velük.Ettől pedig felfordult a gyomra...Örült annak, hogy végre nem vadásztak rájuk, de még mindig benne volt az a harag amit akkoriban érzett.Együtt élt vele éveken keresztül és fogalma sincs arról, hogy miként tudná mindezt kiereszteni magából.

Valójában mindketten rettentő magányosak voltak, de még is volt köztük különbség.Astrid tudott kinek beszélni róla...Hablatynak viszont megmaradt a magány és a megszokott sötétség az életében.Pedig utált egyedül lenni, de a magány valahogy még is nagyon ragaszkodott hozzá.Talán túlságosan is...

És pont ezért sem csinál más egyebet, minthogy a Holló szirtkőnél táborozik egymaga és meredten figyeli a tűz lángjait.Már meg sem tudta számolni, hogy hányszor került életveszélyes helyzetbe a tűz miatt, de valahogy mindig túlélte.Még ha nem is igazán szerette volna.Viszont nem akarta Fogatlant magára hagyni és Astrid is erősen kötődik a szívéhez, ezért valami mindig visszatartotta.Sok mindentől meg lehet védeni valakit, de az embert önmagától, már nem annyira.Mindene meglehetne, ha a szigeten marad, de úgy érzi ezzel együtt semmije sem lenne.Szereti járni a világot, új dolgokat felfedezni, imádja az érzést amikor egy kicsit is rizikósabb helyzetbe kerül, ez jelenti számára a szabadságot és a boldogságot, nem pedig az, hogy egész életében egy szigeten éljen, aminek már minden egyes kis zugát ismeri.

Abban a pillanatban úgy érezte, a világ összes problémája rázúdul és egyszerűen nem talál kiutat.Arcát tenyerébe temette és még egy erős férfi létére is zokogni kezdett.Nem volt szégyen.Miért is lenne az?Ő is egy ember, vannak érzései.Talán még túl sok is...Az érzés olyan volt számára, mintha a szíve ki akarna szakadni a helyéről.A torkában gombóc keletkezett és a levegőt is igen nehézkesen vette.Valójában egy kicsit sem volt egészséges...Lelkileg nagyon is rossz állapotban volt.

Astrid végig figyelte a távolból és a szíve szakadt meg, ahogy a férfit nézte.A könnycseppek lassacskán utat nyertek maguknak és lefolytak a lány arcán.Amilyen halkan csak tudott Hablaty mögé sétált, majd letérdelve mögé, megölelte hátulról, mire szerelme megrezzent a hirtelen érintéstől, majd egyből a kezéért is nyúlt és még jobban a lány ölelésébe nyúlt.A szerelem nem mindig könnyű...Főleg nem az ő esetükben.

-Minden rendben lesz...-suttogta neki Astrid és próbálta minél hamarabb megnyugtatni Hablatyot, aki pár perc elteltével lenyugodott annyira, hogy vállai már nem rázkódtak a sírástól, pusztán néha szipogott egyet.-Itt vagyok melletted...Örökre veled maradok, történjen bármi.

-Szeretlek Astrid...Mindennél jobban...-kezdett bele egy nagy levegővétel után Hablaty és szép lassan úgy fordult, hogy a lány szemeibe nézhessen.-De nem tudok itt maradni...Nem akarlak elveszíteni, mert nem bírnám ki nélküled.

-Tudom Hablaty...És, ha menni akarsz, akkor menj.Nem láncolhatlak le magamhoz...-mosolyodott el a lány és óvatosan megcsókolta a férfit, majd újra egymás szemébe néztek.-De tudd, hogy ezentúl veled tartok.

-A szigetnek szüksége van egy vezetőre...

-A szigetnek rád van szüksége.-állt fel Astrid amit a férfi is követett és kissé távolabb mentek a tűztől.-Figyelj Hablaty!Tudom, hogy nem láncolhatlak ide, ezért is adom meg neked a választást...Eddig veled mentem volna, de tudom, hogy úgy is csak hátráltatnálak a dolgokban, bármit is csinálsz a nagyvilágban.Én most visszamegyek a szigetre...Holnap reggel vagy itt maradsz vagy még azelőtt lelépsz, hogy felébrednék.

Azzal nem is kellett több, egy füttyszó kíséretében magához hívta sárkányát, aki a szigetről repült érte, majd már ott sem voltak.Hablaty pedig nem tudott mit mondani és nagyon nem is tudta eldönteni, hogy mit szeretne...

-Ez egy enyhe célzás volt arra, hogy maradj.-szólalt meg Takonypóc a háta mögül, mire egyből előrántotta a kardot, mely lángokba borult, majd amikor felismerte az ismerős arcot, egy sóhaj kíséretében letette.-Még jó, hogy nem nyársalsz fel...

-Mikor jöttél ide?

-Egy ideje már itt vagyok.Apád kért meg, hogy tartsalak szemmel.-támaszkodott sárkányának, aki kivételesen eltűrte gazdáját és nem állt arrébb, hogy elessen.-Én a helyedben maradnék...Egyébként is, mi a francokat csinálsz te a nagyvilágban?

-Épp azt amit hoz az élet...Rengeteg embernek és sárkánynak segítettem már.

-Akkor itt az ideje, hogy segíts a szigetednek!

-Ne kezd te is, ezt a szigetnek szüksége van rám dumát!

-Nem, most komolyan!Lángol a sziget!-mutogatott a háta mögé, mire Hablaty azonnal megfordult és egy éjfúria kiáltásnak köszönhetően sárkánya már ott is volt érte.Fogatlan röptében kapta el Hablatyot, ugyan is szerencsére a megfelelő faroklapát lett felszerelve rá, így szabadon mozoghatott.Ugyan nem volt most felnyergelve, de a férfinak még ez sem okozott különösebb dolgot, hiszen nem ez az első eset, hogy így száll szembe valakivel.

Takonypóc is hamar felszállt Kampóra és ugyan úgy a sziget felé vették az irányt, de közel sem voltak olyan gyorsak, mint Hablatyék.Valójában senki sem volt meglepődve a támadás miatt, hiszen mindenki tudta már, hogy a törzsfő örökösnek nyoma veszett, pusztán arról nem értesültek, hogy visszatért, így azok akik éppenséggel szemet vetettek a falura, igencsak pórul jártak.A hibbanti vikingek ezért sem estek pánikba, hiszen tudták, hogy bár Hablaty igen problémás, a falut bármikor bevédi.

Az ellenséges törzsfő lassú és kimért léptekkel haladt Astrid felé, hiszen elsődleges céljuk a lányok és sárkányok elkapása volt, de ahelyett, hogy félelmet fedezett volna fel a Hofferson lány szemeiben, ajkai egy gúnyos mosolyra húzódtak.Ez volt azaz alkalom, amikor Hablaty és Fogatlan a lány házának a tetején landoltak.Az éjfúria szájából már ekkor áramlott kifelé a zöld gáz, melynek elég volt pusztán egy szikra és már le is robbantotta volna a férfi fejét a helyéről.

De ez nem volt a kis harcuk vége...Mert amit attól a fickótól megtudott, az nem érhetett fel semmihez.

Hehehe...

Most megpróbálok elbújni, mert megint várattalak titeket...Szóval...

Azért remélem tetszett!Imádlak titeket!

*Elrohan*