Máshogy (BEFEJEZETT)

7.

De Hablaty nem volt igazán egyedül, hiszen néhány régebbi csatlósa is vele tartott.Hanga és Dagúr amint megtudták, hogy új felfedezésre indul, azonnal vele tartottak.A törzsfőjelölt nem volt mérges az ötletük miatt, hiszen kedvelte őket és úgy gondolta lehet, hogy még szüksége is lesz rájuk.Az úton számtalan párbeszéd elhallatszott melyben rengeteg röhögés is felcsendült így egy pillanatig sem unatkoztak.Csak néha szálltak le egy kisebb szigetre és ezt is csak akkor amikor újratöltötték kulacsukat vagy éppen megálltak megsütni pár halat.A szigetek felett elszállva pár ember imádkozóan összerakta a kezét, hogy a fiú az éjfúria hátán nehogy megtámadja őket, de mikor csak lemosolygott rájuk, az emberek meglepetten néztek rá és mikor eltűnt, hasonlóképpen cselekedtek.Úgy gondolták, hogy vége van ennek az egésznek és talán igazuk is lehetett.

Hablatyék közeledtek és Fogatlan egyre izgatottabb lett.Ő mindig is tudta, hogy nincs egyedül, csupán nem volt különösebb oka visszamenni a szigetre, hiszen sárkány barátai, mint Viharbogár és a többiek, ott voltak számára.Egy hatalmas köd elé érkeztek ami viharosnak tűnt és már készültek megállni, de Fogatlan üvöltése társra talált és választ kapott.A lovasok boldogan néztek össze és bátran vetették be magukat a nagy ködbe.Viharosnak viharos volt, de simán átvészelték, de ami ott várta őket, az teljesen elképesztő volt.A levegőben fogócskázó éjfúriák, a szigeten rohangáló kölykök, a játékos felnőtt éjfúriák vagy az éppen szundikáló öregebbek.Hablaty arcáról le se lehetett törölni a vigyort, hangosan felkiáltott örömében, mire pár sárkány felé kapta a fejét és árgus szemekkel figyelték őt.Akik eddig a levegőben szórakoztak egy pillanatra megálltak, majd boldogan repültek Fogatlanhoz és csalogatták őt a szigetre.A sárkányok hamar odagyűltek hozzájuk és ismerkedni kezdtek mind az emberekkel, mind a sárkányokkal.Hablaty nem egyet meg is simogatott, amit örömmel fogadtak és néhány kölyök még fel is mászott rajta, hogy egy picit noszogassák, de ezt is örömmel fogadta.Aztán egy újabb sárkány szállt le hozzájuk.Egy füttyszó és az éjfúriák utat engedtek az eddig ismeretlen lovasnak, aki meglepetten nézett rájuk, majd Hablaty köpenyét meglátva, dühösen pillantott rá és hirtelen jött haragját a sárkányok is megérezték és morogni kezdtek a vendégekre, de Fogatlan erejét kihasználva megmutatta alfa képességét és védelmezően fonta körbe gazdáját.A lovas engedett.

-Honnan van az a köpeny?-tette föl a kérdést kurtán az új lovas és méregetően nézett végig a fiún, aki leakasztotta magáról és a földre dobta.

-Drákó Vérdungé volt.-adta meg neki a választ és kellőképpen kihúzta magát, ezzel is jelezve, hogy nem tart tőle hiába veszi körül ennyi sárkány.-Megöltem és elvettem tőle, ahogy a szigethez tartozó térképet is.

-Megölted?-lepődött meg és jelezte a sárkányoknak, hogy nincs értelme morogni, barátságos.Az éjfúriák elhallgattak és Fogatlan is rendezte magát, majd kíváncsi tekintettel ült le gazdája mellé.-Hallod ezt Murasaki?-simította meg a mellette álló éjfúria fejét és elmosolyodott.-Megbosszulták a párodat...Hálával tartozunk nekik.

Murasaki egyetértően bólintott egy aprót és társaival együtt hajolt meg Fogatlan és Hablaty előtt.Míg a nagy sárkánymester meglepetten nézett végig rajtuk, addig az éjfúriája büszkén kihúzta magát és egy jóleső morgás hagyta el.Az éjfúriák látszólagos vezére kimérten lépett közelebb az alfához és apró szimatot vett tőle, majd barátságosan hozzádörgölődzött és leült vele szemben.

-Úgy látom kedveli.-nevetett fel a lovas.-Egyébként Alíz vagyok.Üdvözöllek az éjfúriák szigetén.Manapság ez az egyetlen hely, ahol éjfúriával találkozol.Ritka, ha a ködön kívül vannak, de mostanra már oda is ki kell merészkedniük...Titeket, hogy hívnak?

-Én Hablaty vagyok, ő pedig Hanga és Dagúr.-mutatott a két testvérre, mire egy mosolyt kaptak.-Ez a hely elképesztő...Egyáltalán nem így képzeltem el a többi éjfúriát, de azt hiszem sokkal jobbat kaptam a vártnál.

-Mert, hogy képzelted el?Összes fekete, morcos fenevad?-vonta fel az egyik szemöldökét kérdően Alíz és közben lágyan mosolygott, de Hablaty csak egy aprót bólintott.-Ugyan...Akkor beavatlak pár dologba.A hímek vannak csak fekete színben, nekik csak a szemszínük változó.Ők azok akik az éjszaka eljövetelével útra kelnek és zsákmányt hoznak, hogy etessék a családjukat.A nőstények színesebbek, hogy felhívják magukra a figyelmet a hímeknél, de ők sosem hagyják el a szigetet.A dolguk a kölykök felnevelése és tanítása az alapokra, majd amikor elérik az egy évet, indulnak az apjukkal vadászatra.Persze csak a hím kölykök.Addig a nőstényeknél kialakul, hogy melyik társukhoz tartozik.Mint mindenhol itt is van egy vezér.Ez kezdetben Murasaki és a párja volt, de őt elkapta Drákó.És mivel hűségesek, nem választanak másik párt maguknak.

-Azta...Nagyobb rendben élnek, mint az emberek.Ez elképesztő...És hogy lehet, hogy Fogatlan egészen a szigetemig eljutott?-nézett rá kérdően, míg Alíz egyenesen a házához vezette őket, azzal a céllal, hogy megkínálja a vendégeit némi finomsággal.

-Fogatlan?-nevetett ismét-Gondolom meglepő volt, amikor vissza volt húzva a foga.Lehet, hogy még az egyik vadászat során lemaradt a többiektől és nem volt eléggé fejlett a tájékozódása.Náluk ez is fontos...Nem alakul ki olyan hamar és mivel feketék, hamar elvesznek a sötétben.Melyik szigetről jössz?

-Hibbant...Bár már nem igazán tartozok oda.-vakarta meg a tarkóját kissé kínosan a fiú, majd sárkánya hirtelen a nyakába kapta.-Tudod, a sziget nem igen akarta elfogadni a sárkányokat...Aztán egyszer apám elfogta Fogatlant és a segítségével megtalálta azt a fészket amiben a vörös halál élt.Tudtam, hogy nem tudja legyőzni és Fogatlant is meg akartam menteni ezért utána mentem.Neki köszönhetően legyőztem a sárkányt, de nem mentem vissza a szigetre, inkább eltűntem onnan a nagy ködben.

-És megbántad?-a kérdés kicsit váratlanul érte Hablatyot és igazából nem tudta, hogy mit válaszoljon.Hiszen egy csomó évet egyedül töltött, messze a barátaitól és nem is volt kihez beszélnie Fogatlanon kívül, de volt pár olyan pillanata is, amikor jól érezte magát és ha azt nézi, hogy mennyit tanult a sárkányoktól, akkor egy kicsit sem bánja a dolgot.

-Fogalmam sincs...-szemöldökét összeráncolta és úgy nézett a távolba, de igazából nem is arra figyelt, hanem éppen próbált valami választ találni magában.-Tényleg fogalmam sincs...

-Akkor azt javaslom, hogy találd meg a választ.Biztos van valaki fontos számodra azon a szigeten.Bármikor visszajöhetsz a szigetre, ha akarsz...Szívesen látunk.De javaslom, hogy térj haza ahhoz aki fontos számodra és találd meg a választ.-mosolygott rá kedvesen, mire Hablaty viszonozta és gondolkodni kezdett.Nem kellett egy pillanat sem, Fogatlannal egyből visszafordultak és szélsebesen indultak meg az otthonuk felé.Semmire nem vágyott most jobban, minthogy otthon legyen még ha az apja ordítana is vele, vagy az anyjától fejmosást kapna, amiért egyedül indult egy olyan helyre, amit nem is ismernek.Mert ott volt neki egy ember...Egy aki történjen bármi, de szeretni fogja.És csak ő számított neki, ezért is akart minél hamarabb odaérni.

Astridért.

(Murasaki=Ibolya)