10.

897 34 4
                                    

Még itt az elején kérnék valamit...

Ne öljetek meg amiért ilyen későn hozom a részt...(most félve összehúzom magam)

De!Cserébe megírtam ezt a fejezetet 2000szavasra!!!

●●●●●●●●●●●●●●●

Nem volt nyugodtnak mondható a helyzet, hiszen nem egy szimpla ellenséggel álltak szemben.Mogor a világ leghíresebb sárkányvadásza és ő az egyetlen akivel még Hablaty sem akar megütközni, most még is úgy néz ki, hogy kénytelen lesz rá.Nem tudja, hogy mikor és hogyan, de a férfi fülébe jutott, hogy egy éjfúria még életben van és nem is átlagos, hiszen ő az alfa, a sárkányok királya.Túl nagy kincs ahhoz, hogy Mogor ne akarja elkapni.Az a férfi trófeaként gyűjtötte az éjfúriákat.Ő volt az első aki valaha is megölt egyet.Hablaty pedig pontosan tudta is a történetet...Hasonlítottak.De végül más-más döntést hoztak meg és külön utakat jártak.Hablaty megmentette, Mogor pedig megölte az általa elkapott éjfúriát.Ez pedig nagyban befolyásolta a személyiségüket.
Tehetetlen volt és kishíján pánik rohamot kapott, ahogy fel s alá járkált az arénában, mit sem törődve azzal, hogy a szigeten élő emberek közül jó páran figyelik.Hisz mit tehetett volna ellene?Az ember kíváncsi természet.Az egykori barátai is ott voltak a tömegben és ők is ugyan olyan tanácstalanok voltak, mint maga Hablaty.Pléhpofa is törte ám a fejét, de tudta, hogy a jelenlegi helyzetet csak is a fia tudja megoldani, esetleg még felesége Valka képes beleszólni a dologba.Ő már nem.

-Hablaty...Nyugodj le egy kicsit!-sétált hozzá édesanyja és óvatosan megérintette fia vállát, de a fiú azonnal le is lökte onnan a kezét.-Így nem lehet gondolkodni!Ha tényleg meg akarod menteni Fogatlant, akkor tiszta fejjel kell gondolkodnod!

-Tiszta fejjel?!Van fogalmad róla, hogy ki is valójában Mogor?!Elég hajója és ketrece van ahhoz, hogy a szigeten lévő összes sárkányt bezárja!-ordította le Valkát, majd idegesen megmasszírozta orrnyergét és tovább járkált.Semmi jó nem jutott eszébe...Szemei előtt folyamatosan csak az lebegett, hogy Mogor milyen módszerrel ölné meg sárkányát és ez rettentően zavarta.Megfogadta magának, hogy soha többé nem veszít, az élet még is egy olyan kártyát dobott le elé amivel nem igazán tud mit kezdeni.Egy ismeretlen lap.Lefordítva hever előtte, csak a díszes hátulját látja, de fogalma sincs arról, hogy a másik oldal mit rejthet.És ezért olyan veszélyes...Mert kiszámíthatatlan, nem tudja mire képes.
Aztán mintha csak megvilágosodott volna, megtorpant és felnézett Astridék irányába, apjára, majd anyjára és végül az ott lévő összes emberen és sárkányon.

-Nem maradhatnak itt többé...-ejtette ki ezeket a szavakat, Valka pedig aggódva nézett rá, hiszen ebből már pontosan tudta, hogy mit szeretne.-Fogatlan a fő célpontja.Elmegyek és keresek egy helyet, ahol elrejthetjük őket az emberek elől!Mogor az én irányomba fog jönni, így nektek addig lesz időtök egy másik szigetre menekülni.Amint megtaláltam a helyet, amit kerestem, visszajövök értetek!

-Nem mehetsz egyedül!Veled tartok!

-Nem, anya!Ez az én harcom!Egy főnök védje meg az övéit!-jelentette ki magabiztosan és apjára pillantott, aki elismerően bólogatott.-Nem lesz semmi bajom...Visszajövök.Ígérem!

Aztán már csak egy füttyszó hallatszott és felszállva Fogatlanra, már útnak is indult.Ez volt az a pillanat, amikor utoljára látták őt.Elnyelte a távolság és nem tért vissza.Hátrahagyott mindent...A szüleit, a barátait, a szigetet és a kedvesét, aki azóta ikreknek adott életet.Hablaty gyermekei voltak és ezt a kislánya le sem tagadhatta volna a kinézete miatt, míg fia inkább a személyiségét örökölte.De nem ismerték az apjukat és ez nagyon is elszomorította őket a rosszabb napokon.Érezték minden egyes nap a hiányát, de ez néhanapján sokkal rosszabb volt, mint az átlag.Persze Astrid reménykedett, hiszen Hablaty ígéretet tett.És ő sosem szegi meg az ígéretét...Ennek így kell lennie.

Máshogy (BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora