Kirekesztettek asztala

5. Fejezet

*Átírt változat* szerkesztve: 2018.06.16.

Néhány óra zavartalan alvás után üvegcsörömpölésre és cseppet sem visszafogott káromkodásra kelhettem. Riadtan kaptam fel a fejem és kómásan mértem fel a körülöttem lévő terepet. Láttam, ahogy a szintén most ébredt Adam is hasonló tanácstalansággal és némi aggodalommal néz körbe. Tekintetünk a zaj forrását kereste és a fürdőből időközben eltűnt Josht. Nagy sóhajjal tápászkodtunk fel a hideg kőről és vettük az irányt a konyhába, ahonnan további zörgés hallatszott.

Josht a konyhapultnál állva találtuk. Éppen áttúrta a felső szekrényeket, a fiókok is mind ki voltak húzva és nem épp rend uralkodott bennük. Minél több polcot nézett át annál idegesebbnek tűnt és a földön lévő üvegszilánkokkal mit sem törődve sétálgatott fel alá zokniban. Az arca nyúzott volt, szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Viseltes kinézetén egy cseppet sem segített, hogy minden átkutatott hely után beletépett az amúgy is a szélrózsa miden irányába álló fekete fürtjeibe.

- Húzós ébredés? – kérdeztem játékosan. Adam mellettem csak a tenyerébe temette az arcát. Látta, hogy rossz vége lesz egy beszélgetésnek, ami így kezdődik és én is előre láttam ezt, de akkor se tudtam megállni

- Semmi hangulatom nincs a cseszegtetésedhez, Knight – morogta ingerülten, miközben további poharakat túrt arrébb az egyik polcon.

- Az aszpirin a második fiókban van – mondtam csak úgy mellékesen. Azt nem kell tudni honnan tudtam ezt...

- Nem szorulok a segítségedre.

- Na, ezt erősen kétlem – forgattam meg a szemeim, majd fogtam egy lapátot és elkezdte felszedni a nagyobb szilánkdarabokat. Nem vagyok tisztaságmániás, sem segítőkész, pusztán és se akartam belelépni ezekbe a vackokba és nem úgy tűnt, hogy Josh akármelyik pillanatban úgy dönt, hogy másnapos seggfejből átmegy takarítónőbe.

- El fogod vágni a kezed – térdelt le mellém Adam is és nyúlt volna az egyik darab után.

- Ne – kaptam el a csuklóját óvatosan – Ezt én megoldom, te menj és figyelj erre a baromra!

- Tudok vigyázni magamra – szólt közbe az említett.

- Ja – néztem fel rá – Szóval ezért találtalak meg szinte teljesen kiütve a fürdőszoba padlón, mivel te „Tudsz vigyázni magadra".

- Senki nem kérte a segítségedet – vágta hozzám.

- Ne ebben most megint tévedsz – fordultam vissza a szilánkokhoz.

- Idefigyelj Skyler! – térdelt le mellém ingerülten – Nem kell itt előadni a segítőkész barátot.

Azzal elkapta a csuklóm és megpróbált felhúzni a földről. A baj csak az volt, hogy én épp egy nagyobb szilánk után nyúltam, amivel sikeresen el is vágtam a mutatóujjam. Felszisszentem.

- Igazad van – kaptam ki a csuklóm a szorításából – Csak hagynom kellett volna, hogy ott szenvedj egész este. Ne aggódj, legközelebb így lesz, azt garantálhatom.

Farkasszemet néztem vele hosszú pillanatokig, de semmit se tudtam kiolvasni az üres tekintetéből. Tekintete végül az ujjamra tévedt, amiből időközben kibuggyantak az első vércseppek és patakszerűen folytak végig az ujjbegyemen. Dermedten néztem, ahogy újra kezébe veszi a kezemet, de ezúttal semmi erőszakosság nem volt a mozdulatban. Gondosan megnézte a vágást és smaragdzöld szemeiben mintha egy pillanatra megbánást véltem volna felfedezni. Valami furcsa érzés futkosott a gerincemen, ami nem tetszett... Hirtelen rántottam el újra a kezem és elindultam kifelé a lakásból.