HOPELESS [ls au]

H o p e l e s s

"Haladj!" kiáltott Louis-ra a zöld szemű, miközben a hátánál fogva tolta.

"Igyekszem!" gyögött fel, átfurakodva néhány francia katonán. "Várjanak!" kiáltotta el magát.

Liam mögöttük haladt, majd mikor sikerült a móló végéhez érniük, tisztelegtek egyet. A hajón Sivan és Malik tizedes várta őket; aztán megveregették vállaikat. "Ügyesek voltatok." dicsérték a katonákat.

"Köszönjük." motyogta Louis, átsietve a hajó és a móló közti gáton. Harry követte szerelmét, őket pedig a két tizedes, és Liam. Helyet foglaltak egy sarokban, a hajó belsejében, és lényegtelen beszélgetésbe kezdtek. Aztán Harry rákérdezett arra, amire nem kellett volna.

"Na és Horan tizedes?" érdeklődött kedvesen. Zayn néhány másodpercig, lehajtott fejjel hallgatott, majd felnézett. Szemében könnyek csillogtak, és a többiek azonnal megbánták, hogy kíváncsiak voltak.

"Súlyos sérülése lett. Súlyosabb mint Harry-é." biccentett Zayn a göndör karja felé, amin már gyógyulgatott a seb, köszönhetően a két hetes ellátásnak. Ezalatt az idő alatt Louis-nak egyedül kellett harcolnia a csatamezőn; és ettől Harry-nek lelkiismeretfurdallása lett.

A kék szemek büszkén villantak a fiatalabbra, majd ujjai megkeresték a combját.

Harry összerezzent az érintésre, de aztán csak egymásra mosolyogtak, míg a többiek valami teljesen más dologról kezdtek beszélni.

"Itt a hajón, bármikor megfulladhatunk." komorodik el aztán Malik, elrontva ezzel a többiek kedvét is; bár kedve az azért senkinek sem volt sok.

"Milyen pozitív vagy" horkantott gúnyosan Liam.

"Hagyj, csak felvázolom a lehetőségeket" vágott vissza Zayn, miközben a szemei dühösen villantak párat.

"Fiúk, nyugodjatok!" lépett a veszekedés közbe Harry, majd megpaskolta Zayn vállát. "Ne félj, Niall-nek nem lesz semmi baja." nézett mélyen a sötét íriszekbe.

Zayn sóhajtott, és biccentett egyet. "Bocsi." mormogta. "Eszünk egy lekváros kenyeret?" csillantak fel a szemei.

Harry nevetve biccentett, aztán Louis felé fordulva felállt.

"Gyere szépségem." suttogta, majd a kezét nyújtotta a kék szeműnek. Louis hevesen dobogó szívvel követte szerelmét, egészen a hajón lévő ételes standig.

Annyi mindent akartak mondani egymásnak, tényleg, annyi mindent. De csak egymás szemébe néztek, és mosolyogtak.

Még közel sincs vége a háborúnak, de ez nem érdekli őket. Szerelmesek, és ez a szerelem nem hagyja elsüllyedni a hajót. Egy láthatatlan horgony tartja őket a földön, ugyanakkor mindez kinyitja lelkük kalitkáinak ajtaját; szabadon szállhatnak amerre csak szeretnének. Semmilyen idézet nem tudná kifejezni azt, ami róluk szól, mert a semmi az minden, és a minden az ők. Vannak dolgok, amiket megtehetnek, és lesznek, amiket soha. De majd eldönthetik, hogy jobbra, vagy balra veszik az irányt, az iránytűjük a szívükben van, amely összeforrt és bármi történik velük a háború után, egy valami biztos lesz az életükben. Valami, amit egyszer elrontottak, és ami hibásan tökéletes; hiszen a lepke is bábból lesz.

"28." mondta Harry hirtelen.

"Mi? Mi huszonnyolc?" érdeklődött az alacsonyabbik, felnézve párjára, akinek a szája sarkában némi lekvár maradt. Louis felkuncogott, és ujjával végigsimított a göndör ajkain, ezzel elkenve rajta az édességet.

"Hé, ne piszkálódj, épp egy komoly dolgot akartam mondani." morgolódott, de aztán elmosolyodott.

"Mondd nyugodtan." dörmögte Louis, ujjaival Harry fürtjeit kínozva.

"Tehát 28."

"Mi huszonnyolc, Hazza?" vigyorgott a kék szemű.

"A nap, amikor az anyakönyvezetlen, titkos, és örök férjem leszel."

Pontosan. Harry egy hajón, ami Dunkirk-ból Londonba tart; egy ilyen hajón kérte meg a kezét. Semmi kérdés, semmi térdelés, rózsa, vagy gyűrű. Csak egy egyszerű, kimondatlan ígéret. És egy:

"Kisujjekü." nyújtotta Louis a kisujját, miközben megpróbálta elfojtani a sírást és a vigyorgást egyszerre. Harry az ő ujjai köré fűzte a sajátját.

"Kissujjeskü, Mr .Styles."

vége

Sziasztok!

Kérlek írjátok le a véleményetek a könyvről. Hogy tetszett? Mi volt a kedvenc részetek?

A válaszokat előre is köszönöm, és azt is, hogy velem tartottatok. :)

Kisses, d.