Stigma (V. ff)

2. Rész

Gil DaRang

Egy újabb fárasztó és nyomasztó nap még mindig nem barátkoztam meg a gondolattal, hogy Kim TaeHyung ismét az életem része lesz. Az ablak felé fordítottam a fejjem, hogy kitudjak nézni, de sűrű eső függönyön kívül, és a sötétségen kívül nagyon nem láttam semmit. Visszafordultam az eredeti pozíciómba, hogy tovább bámulhassam a falat.

-AISH. -kezdtem el dörzsölgetni az arcom, majd meg csíptem hátha felkellek ebből a rémesen rossz rémálomból. Önmarcangolásom az ajtó halk kopogása zavart meg. Felültem az ágyban és figyeltem ki lép be rajta.

- Fent vagy hercegnőm? - Kérdezte egy mély hang, aminek egyből felismertem a tulajdonosát, de a mély tónust egy kis rekedtség is kisérte.

- Gyere. - Tudtam, hogy ő lesz az bárhol felismerem a hangját, halkan recsegni kezdet az ajtó, ami annyit takart, hogy az illető a szobámba lépet.

-Rég láttalak. - Mosolyogva bújtam a biztonságot nyújtó karokba. Mélyet szippantottam, erős arc szeszéből, amitől egyből köhögni kezdtem. Vastag ajkait széles mosolyorra húzta, ami most kissé borostás volt.

- Elkapott valami nyavalya szóval most egy darabig, nem tudsz fiúkat hozni. - Játszót szigorral és fenyegető ujjakkal mutogatott felém.

- jobbulj és tudod, hogy nem arra koncentrálok rengetek házit kapunk. - Sóhajtottam, vissza ültem az ágy szélére, majd körbe néztem, mint ha új lenne a helyiség és soha nem jártam volna még bent.

- Siess le reggelizünk! Anyád már fél órája az ételt készíti. - Megindult az ajtóm felé és még biztatóan egyszer vissza mosolygott rám, majd a sötét barna falapot behajtotta maga után. Monoton indultam el a fürdőszoba felé meg mosakodtam felvittem egy kis sminket majd a gardróbomhoz mentem. Egy rózsaszín kötőt pulcsin egy sötétkék farmer nadrágra eset a választásom. 

Lebattyogtam a lépcsőn és leültem reggelizni, hiába örültem annak, hogy a szüleim egy darabig itthon tartózkodnak, valahogy még sem ült ki az öröm az arcomra, mert ez az öröm, csak itthon létezik, mert amint elindulok iskolába, megint félve lépem át a kaput, hogy az nap milyen eszelős szar vicceket fog ki találni, amivel esetleg még gúnyolni is tud.

- Jó reggelt. - Tipegtem oda anyához és egy tettet mosollyal az arcomon meg pusziltam az arcát.

- Jó reggelt kicsim.- mosolygott vissza rám.
- Leértél Csipkerózsika? - Nézet ki apu az újság mögül.
Majd oda léptem a bátyámhoz és átkaroltam a nyakát majd a fülébe súgtam.
- Ma is elviszel? - Kérdeztem.
ő csak bólintott egyet.
- Remek. - veregettem meg a vállát, majd leültem az asztalhoz, kezembe vettem a pálcikákat, és egy adag rizst nyomtam a számba.

TaeHyung:

Az iskola felé bóklásztam YoonGival mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem ki tetem a kezem, amibe barátom sikeresen bele futott és köhögni kezdet.
- Mit csinálsz em....- a szám elé tettem a mutatóujjam ezzel jelet adva neki, hogy maradjon csendbe majd a lány felé mutattam, aki éppen az autóba szállt be.

- egyre jobban nézzél ki Baby girl. - Ajkaim félmosolyra húztam majd az iskola felé elkezdtünk sétálni, mikor a semmiből elkezdet szakadni az eső. YoonGira néztem majd egy hangúan meg indultunk futva vágtuk át az utat.

- Aiisshh nézd meg Tae most eláztam miattad. - Morogta YoonGi, miközben bőr kabátjáról söpörte le az eső cseppeket.
- Bocsi haver. - Vigyorogtam, amit ő egy vicsorgással díjazót. Megláttam a lányt, ahogy éppen a szekrényem előtt sétál el. A szekrényre támaszkodva álltam el az útját.
- Segítesz átöltözni? - Hatalmas vigyor ült arcomra, amit a lány egy nagy sóhajjal díjazót.
- Nincs kedvem ehhez Tae. - Megpróbált ki kerülni, de nem Hagytam a szekrénynek löktem jobb kezemmel átkaroltam a derekát ballal pedig meg támaszkodtam a feje mellet. Ajkaink súrolták egy mást.
- Ne felejtsd el ki vagyok és mire vagyok képes. - Egy apró csókot nyomtam az ajkaira, majd faképnél hagytam a meglepett lányt. 

Gil Da Rang.

Épp órára mentem mikor valaki elállta az utam.
- segítesz átöltözni. - kérdezte hallottam hangján a gúnyt meg forgattam a szemeim.
- Nincs kedvem ehhez Tae. - Majd épp mentem volna tovább mikor a szekrénynek lökőt és közelebb hajolt ajkai súrolták az enyémeket.
- Ne felejtsd el ki vagyok és hogy mire vagyok képes. - Éreztem meleg leheletét ajkaimon. Beszorítottam a szemem, és közelebb húztam a könyveim.
Mikor ajkai az enyémnek tapadtak pár másodperc erejéig a szívem hevesebben kezdet elverni, majd meg fogta magát és otthagyott.
- KIM TAE HYUNG MEG ÖLLEK!!!- kiabáltam utána, de ő, mint ha mi sem történt volna ment tovább. Tesim volt ezért a földszintre sietem, ami fura, hogy üres volt az egész folyosó hirtelen furcsa hangok kezdtek szűrődni az öltözők körül, halkan oda lopództam, majd benéztem az ajtón. Amit ott láttam, a szívemből tört le ismét egy darabott.
- Tae ne. - kuncogott a lány.
- miért nincs itt senki? - Hallottam a jellegzetes mély dörmögő hangját. Egy szőke lány nyakát csókolgatta miközben a keze vándorolni kezdet a derekáról egészen a lány fenekéig. Elfordítottam a fejem és az öltözőbe menekültem. Zihálva csuktam be az ajtót magam mögött éreztem, hogy az arcomon egy meleg nedves csík keletkezik. Fel ébredve letöröltem, és neki álltam át öltözni. Mikor ki léptem az öltözőből Jimin karolt át hátulról, meg ijedve kaptam oda a fejem, majd elengedve egy nagy sóhajt köszöntem neki.

-Szia Chim megijesztettél. - Mosolyogtam, majd meg fordultam az ölelésbe.
- Szia DaRang. - Ölelés közben a nyakhajlatomba bújt, ujjaimat fel vezettem puha hajkoronájába.
- Hiányoztál Chim. - erre a mondtatómra felemelt. Észrevettem Jimin háta mögött, hogy TaeHyung lép ki a helyiségből kielégült fejjel egy hirtelen ötlettől vezérelve azonnal Jimin méz édes vastag puha párnáin kezdtem el mozgatni az ajkaim. Mikor TaeHyung eltűnt, Ijedten néztem Jiminre.

-Kérlek ne haragudj, meg tudom magyarázni. - Motyogtam a meglepődőt és egyben dühös fiúnak.

Ha te így én is Kim Tae Hyung Nem szórakozol velem többet.

============================
Itt a második rész nyugotan írjatok véleményt ❤❤❤💜💜💜