Gil Da Ran egy középiskolás lány ki tűnő tanuló az iskolába nép szerű lány a szépsége miat kedvesége és jó szívűsége miat nagyon szeretnek. Ám egy nap ezt mind felrugja Kim Tae Hyung aki óvodában álltalánosban is meg keseritette a lány életét hamar...
- Mert szeretlek mindennél jobban! - A szemei megteltek könnyel. Hatalmas szemekkel vizsgáltam a férfit.
- Hogy hogy szeretsz? - Meglepetten néztem a férfi szemeibe. egyszerűen nem tudtam elhinni, amit mond. Hirtelen Jungkook lépet ki a fürdőből.
-Baj van? - Nézet ránk Jungkook.
-Semmi baj nincs. - Mosolyogtam
-Hát persze, hogy nincs én most megyek. - Kapta el a fejét, majd meg sértődve a cipőért és kabátjáért trappolt. Majd dühösen bevágta maga mögött az ajtót.
TaeHyung:
Egész éjjel az utcákat jártam mikor egy csávó oda jött.
- Csáo van nálam egy kis anyag kérsz? - mutogatta felém a zacskót majd a kezébe nyomtam a pénzt és elvettem a zacskót. Elmentem az egyik haverom házába, ami elégé le volt pukkanva, de leszartam egyedül akartam lenni út közben már elszívtam a cuccot, de amikor oda értem sajnos nem voltam egyedül, mert ott volt Jimin és Jungkook mikor meg láttam a palit valami elkattant nálam az ajtó melletti esernyős állványt felkaptam majd neki dobtam az ablaknak majd elkezdtem nevetni.
-nek emn kelne ott lenni Dalangnál? - Akadt össze a nyelvem.
- Mi van veled Tae? - kérdezte érthetetlenül Jimin.
- Minb a egj naon renden. - A nyelvem összeakadt ismét kettőt láttam mindenből.
- Mi a. - Lépet közelebb hozzám.
- Te szívtál? - kérdezte pedig a tények magáért beszélnek.
-Tae itt vagy? Mondta Jimin ha keresnélek itt talállak meg, TAE. - Hallottam meg DaRang szomorú hangját majd ki szabadítottam magam Jimin kezéből és ki rohantam el a lány mellett, hogy ne tudjon utánam futni rá gyorsítottam volna, ha nem esek el és nem ájulok el.
- TAE. - Sikított fel a lány. ennyit hallottam majd minden elsötétült.
DaRang POV:
Már vagy 3 órája bent ülünk a kórházban, de semmi egy orvos sem jött ki onnét. Mikor hirtelen kivágódott az ajtó és egy véres köpenyes férfi állt ott.
-Sajnálom kisasszony, de nem tudtuk meg menteni. Hajtotta le az orvos a fejét majd meghajlott.
-Mi hisz még olyan fiatal volt előtte volt az egész élet és nem mondtam el neki, hogy mennyire szerettem. - Kezdtem el zokogni. Ekkor az orvos hirtelen meg torpant.
-Maga Kim Tae Ju hozzá tartozója? - Fordult felém majd elkezdet felénk sétálni.
-Nem Kim TaeHyung hozzá tartozója vagyok. - Újra a papírjaira nézet majd, megsimogatta a tarkóját, mélyen meghajolt.
- elnézést kérek, tévedtem. - Majd sietett tovább dolgára. Hirtelen Jungkook jelent meg az mögöttem.
- Nem tudtam elmondani neked mennyire szeretem. - Mondta utánam a mondatott. De most nem nagyon érdekelt a piszkálódása csak Taehyungon járt az eszem. 20 perccel később Taehyung jelent meg az ajtóba egy nővér segítségével felpattantam a helyemről és oda rohantam hozzá szorosan a dereka köré fontam a karjaim.
Tae POV:
Lassan a fejére tettem a kezem és simogatni kezdtem, ő csak keservesen zokogót.
-Tae, Tae, Tae. - Egy folytában a nevem suttogta majd elkezdte ütni a mellkasom.
- Utállak. - Súgta elhaló hangon. Majd az arcom felé nyúlt láttam a csalódottság harag keveredését a szemében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jól vagyok, szóval ne sírj. - Simogattam le a könnyeket a szeme alól, majd magamhoz húztam.
-Mi az, hogy ne sírjak mikor itt akarsz hagyni, a saját vesztedbe rohansz Kim TaeHyung nem teheted ezt érted! - Mondta elkeseredetten.
-Nem akarom, hogy itt hagyj veled akarok megöregedni, Szeretlek Kim TaeHyung. Sírta ki nagy nehezen a szavakat.
-Én is szeretlek. Simogattam a hatát a lánynak. Közelebb vontam a lányt és megcsókoltam.
