Gil Da Ran egy középiskolás lány ki tűnő tanuló az iskolába nép szerű lány a szépsége miat kedvesége és jó szívűsége miat nagyon szeretnek. Ám egy nap ezt mind felrugja Kim Tae Hyung aki óvodában álltalánosban is meg keseritette a lány életét hamar...
"Nem sokáig fogod szeretni szívi." Morogtam magamban meg fordulva magukra hagytam és haza mentem mikor beértem a lakásba, BaekHyun ült a nappalimba a szívem ki hagyott egy ütemet, és a mellkasomhoz kaptam a kezem.
-Meg ijesztettél. - Fújtattam egyet.
- Hadd találjam ki a kis taknyos még mindig a húgom körül van! - Tette le a kezében levő tárgyat majd közelebb jött hozzám!
- el tudod intézni vagy sem?! Állítólag őt szereted óvodás korotok óta, nem hiába lehetsz a közelébe a húgomnak. Oda adtad neki a füvet? - Nézet rám jéghideg tekintettel, én csak bólintani tudtam.
- Az egyik emberem adta neki oda. - Morogtam. A vállamra tette a kezét és meg ütögette.
-Látott a csajjal? - Fordult vissza majd bólogatni kezdtem.
-Hogy reagált? - Kérdezte.
-Elsétál, majd utána futottam...- Hajtottam le a fejem.
-És? - Morogta türelmetlenül.
-Me..Meg csókoltam. - Néztem fel, arrogáns félelmetes szemeibe.
- Majd még jövök Jun. - Vigyorog rám és egyedül hagyott a gondolataimmal. A tv felé lépdeltem, felpillantottam a polcra, ahol a lánnyal a közös képeink voltak be keretezve, amit meg az nap csináltunk mikor náluk filmeztünk. Mély levegőt vettem, majd a kezembe vettem az egyik keretet. A képen hülye arcot vágok és a lányt ölelem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- pár nap és én foglak vigasztalni. - Gonosz vigyor ült ajkaimra, amin végig fútattam a nyelvem. Bele gondoltam, hogy a lány az én nevem fogja síkitani egy kis időn belül, ami miatt egy jól eső borzongás futott végig a gerincemen.
Gil Da Rang:
-Szóval szeretsz?? - Mosolyogott az előttem fekvő férfi.
- A pillanat hevében mondtam. - Morogtam majd eszembe jutott, hogy magára hagytam Jungkookot.
- ohh basza meg! - Morogva masszíroztam meg az orr nyergem, majd ledobtam magam mellé a kezem.
-mi a baj? - Nézet ram aggódva Tae. Meg fogta az egyik kezem, mikor én ki rántottam, furcsán vizslatta végig az arcom, ami zavaros volt a rengettek gondolat miatt, ami hirtelen járta át az agyam. Hiszen ez mind Jungkook előtt történt.
-nem tudom. - Furcsán éreztem magam, annyira távol érzem magam most tőle, zavartan fürkésztem a férfi beeset sápadt arcát. Valamiért úgy éreztem, hogy megfulladok a közelébe és hogy most elkell mennem.
-Tae nem tudom mit érzek! Szóval meg ezt ne szeretlek, de nem tudom, hogy! - Mosolyogtam szomorkásan meg rántotta a vállát, hat persze ő TaeHyung.
-Én most jobb, ha megyek. - A taksámért nyúltam mikor rezegni kezdet a telefonom.
-huh? -Húztam fel a szemöldököm. Elő halásztam majd megnéztem ki keress egy kisebb kő eset le a szívemről mikor láttam, hogy Jungkook írt.
"Remélem nincs semmi baj majd írj vigyázz magadra Jungkook ❤️"
Elmosolyodtam, hogy még ezért se haragszik rám, de TaeHyungnak is feltűnt, hogy kicsit fel kunkorodott a szám széle.
-ki volt az?? - Nézet rám furcsán.
-Senki. - Váltottam komolyra majd a combomra csaptam. -örülök, hogy jobban vagy este még benézek. - Mosolyogva meghajoltam kiléptem a szobából. Mély sóhaj szakadt fel a tüdőmből. Ahogy kiértem a szobából, a folyosó falának neki dőltem. Válaszoltam az előbb kapott üzenetre.
"Minden rendben holnap ki engedik, találkozunk 12:30-kor az iskola előtt jó éjt DaRang 😊"
