Gil Da Ran egy középiskolás lány ki tűnő tanuló az iskolába nép szerű lány a szépsége miat kedvesége és jó szívűsége miat nagyon szeretnek. Ám egy nap ezt mind felrugja Kim Tae Hyung aki óvodában álltalánosban is meg keseritette a lány életét hamar...
- TaeHyung fejezzétek be kérlek. - A végét magam elé suttogtam majd TaeHyung egy kegyelem ütést még adót Hoseoknak felsegítettem a vérző fiút. - Jól vagy? - Aggódva néztem szemeibe. Dühösen TaeHyungra néztem. - Nem volt még elég? Kikészítesz oviban, Általánosban! Most még középiskolában is? Előbb meg vered Jimint mert hozzám ér, meg vered Hoseokot mert igaza van!! Úgy játszol mindenkivel, mint ha te lennél itt a mindenható!! hát nem Taehyung!! Nem hagyom, hogy a barátaimmal szórakozz! - A végén már sírtam 11 évnyi stressz, ami rajtam Volt most minden kijött. TaeHyung tátott szájjal meredt rám. - lekísérlek az orvosiba gyere. - Felkaroltam a sebesült fiút majd az orvosiba vittem.
xxxTime Later xxx
- miért csináltad? - Kérdeztem az ágyon fekvő fiút miközben sebeit tisztogattam.
- Mert idegesítő! Lökte el a kezem, de nem engedtem neki majd tovább folytattam a sebei letisztogatását.
-Hagyd, hogy lekezeljem kérlek szépen. - Csúnyán nézet rám, elhiszem, hogy fáj neki, az ablak felé nézet majd visszarakta a fejét, hogy oda férjek.
Tae Hyung:
*miért engem hibáztat mikor csak meg védtem Magam? Nem értem ezt a lányt* Egész órán a fejem törtem és a padon feküdtem és az ágyékomnál megéreztem egy kezet rögtön a kéz tulajdonosára néztem, aki kacsintót egyet és beharapta alsó ajkát. Undorodva néztem a lányra majd ellöktem a kezét. Ő megforgatta a szemeit és megfogva cuccait hátrébb ült. Felálltam a helyemről majd az ajtó felé kezdtem el sétálni. -Hová mész Kim TaeHyung? - Kérdezte a tanárt, de mit sem érdekelve sétáltam ki a teremből az orvosi szobába vettem az irányt. Szipogások ütötték meg fülem majd a hang irányába mentem. Meg láttam DaRangot az ágyon ülve sírt. Csendben leültem mellé és egy rántással magamhoz vontam.
- ne mozdulj. - Mondtam ellent nem tűrő hangnemben.
DaRang:
- ne mozdulj. - Mondta ellent nem tűrő hangnemben. Meg lepetten néztem magam elé a meleg sós cseppek még mindig versenyt játszottak puha fehér arc bőrömön, aminek a sírásnak köszönhetően mar a rubint színt kezdte fel venni. Mikor felnéztem egy mérges barna hajú TaeHyung nézett vissza rám, de így is csodálatosan nézett ki. Haja szokás szerint sapka alá volt takarva puha párnái elváltak egymástól úgy jutott oxigénhez ahogy zihálva nézett sötét íriszeimbe.
- többet ne merj sírni, ha melletted vagyok értetted? - Vészesen közel voltunk egymáshoz éreztem ahogy forró mentolos lehelete ajkaimnak csapódik hol a szemébe hol ajkaira néztem. Egy hangúan indultunk meg egymás felé kicsit időztem és újra felnéztem a szemeibe, de azok most engem figyeltek, hogy mit lépek, szemei csillogtak a vágytól. De végül ő zárta be kettőnk közt a távolságot. Soha nem gondoltam volna, hogy ílyen szenvedélyesen és szerelmesen csókol.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudtam, hogy vissza csókoljak e vagy sem. Durvábban ajkaimra harapott majd gyengéden mozgatni kezdtem párnáim. Egy hangos köhögés zavart ki minket a csókból.
- mi a fasz van már? suttogta ajkaimra majd hátra fordult, hogy meg nézze ki áll mögötte. Jimin volt az egy hangos meg könnyebbült sóhaj szökött ki ajkaim közül.
- mi történt? - kérdezte TaeHyung.
- DaRang itt a bátyád és téged keress hidd el nincs jó kedvében szóval siess. - Morogta majd furcsán kezdet el minket méregetni.
-Mi az? - Mosolyogta meg a reakciót TaeHyung, mikor észbe kaptam magam mit mondott Jimin egyből szaladni kezdtem.
-bakker köszi.- Ki rohantam a szobából majd Baek Sunt kezdtem el keresni
