Az unokahugom titkos élete (befejezett)

A laboratórium

Amint visszaértünk a laboratoriumba, akkor egy lány odament Szárához.
- Szia nővérkém.
- Szia Lydia.
- Ő kicsoda?
- Az unokabátyám Peti.
- Ő az, akivel hat évvel ezelött találkoztál?
- Igen.
- Ügye tudod, hogy most elhoztad ide, és most belekeverted őt is ebbe a dologba?
- Igen, de én mondtam neki, hogy ne jöjön, mert bajba kerül, de egyszerűen félt, meg hát még is csak a családomba tartozik, ahogy te is, meg a többiek.
- Mami. - Köszönt Szarának egy kislány, aki valószínűleg a lánya volt.
- Szia kincsem.
- Hova mentél?
- Csak elmentem az unokabátyámhoz.
- Akkor ő az unokabátyád? - Kérdezte rám mutatva a lány.
- Igen ő az.
- Szóval akkor most már hárman leszünk itt a laborban?
- Igen.
- Akkor meg ismerhetjük  Petit? - Kérdezte Lydia.
- Igen.
- Nos szó al akkor engem Petinek hívnak. Húsz éves vagyok. Nagyon kedves, visszahúzódó, barátkozó ember vagyok, de ha a családom, vagy a barátaim akiket szeretek bajban vannak, akkor felébred bennem a védelmező ösztön, és megvédem őket ha kell. - Mondtam, és amint befejeztem a bemutatkozást, akkor Lydia mutatkozott be, utána pedig Szárá lánya mutatkozott be, akit Ménrodnak hívnak.
- Amúgy Szárá van egy rosszhírem. - Mondta Lydia.
- Micsoda?
- Az, hogy....
- Akkor szerintem most elmegyek Ménroddal. - Mondtam Szárának, mert volt egy érzésem, hogy ezt nem kell hallania Ménrodnak. Amint elmentün, akkor Lydia tovább mondta amit akart.
- Az, hogy a vizsgálat szerint nincsen más mód megszabadulni ettől a nanobottól.
- Ez biztos?
- Igen. Legalábbis addig nincs más megoldás, amíg nem szerzünk egy minta példány, amin tesztelgethettek különféle módszereket.
- Akkor szólok Timinek, hogy kell a segítsége.
- Miért van nála egy példány?
- Igen.
- Hogyan került hozzá egy példány?
- Az lényegtelen.
- Oké, akkor ne mond el.

Eközben Ménroddal éppen egy társasjátékot játszottunk, miközbe elkezdtünk beszélgetni.
- Anya bajban van? - Kérdezte Ménrod.
- Nincsen semmi baja.
- Akkor mit vizsgál Lydia?
- Csak tudod Lydia amolyan tudós falyta, és most valamilyen megfigyelő rencert vizsgál.
- Értem, de nagyon félek, hogy baj fog esni anyának.
- Nyugi, én nem fogom hagyni, hogy anyukádnak bármi baja essen.
Ekkor átöleltem Ménrodot, és aztán tovább folytattuk a játékot.

Eközben Szárá felhívta Timit.
- Szia Timi.
- Szia Szárá mi a baj?
- Emlékszel még az utolsó akciótokra.
- Amikor Alex megölte azt az embert a kocsiban?
- Igen.
- Emlékszem.
- Meg van a hullája?
- Valahol biztos meg van.
- Meg keresed, és eltudnádhozni, mert van egy olyan érzésem, hogy neki is beültettek egy ilyen nanobotot, ami bennem is van.
- Oké, akkor megkeressük Alexxal, és majd oda visszük a laborba.
- Rendben.
Ekkor Timi letette a telefont. Szárá elakarta tenni a telefont a zsebéhogy de mielött elrakta volna, megcsörrent a telefonja. Látta, hogy Szofi hívja, ezért fel vette.
- Szia Szofi.
- Szia Szárá. Hol vagy?
- Most indulok.
- Eddig mit csináltál?
- Elindultam arra amerre motad, de aztán közbejött valami.
- Jó, mindegy, ne gyere, inkább én megyek oda hozzád. A következő hívásomkor gyere ki a ház elé, ahol vagy.
- Rendben.

Eközben Timi odament Alexhez.
- Szia Alex.
- Szia Timi.
- Emlékszel még a hullára?
- Amit elrejtettünk a pincében?
- Igen arra.
- Persze.
- Hozzd a csákányokat, meg az ásót.
- Miért?
- Mert kell a hulla feje.
- Miért?
- Mert ebben a hullában van egy nanobot.
- Micsoda?
- Ami Szárába is van, az van a hullában is.
- Ezt miből gondolod?
- Onnan, hogy ő is belatartozik abba a csoportba, amelyikbe azok, akik ezeket a nanobotokat beültetik.
- De ha beletartozik, akkor miért tettek belé egy ilyen nanobotot?
- Mert ő az első teszt alany volt.
- Jó, oké, és mire kell ez a nanobot?
- Használd az eszed egy kicsit.
- Nem értem mire akarsz kilyukadni.
- Arra, hogy ez a nanobot amit most találunk majd, az segít abban, hogy kitudjuk vizsgálni azt, hogy hogyan tudjuk kiszedni anélkül, hogy Szárá belehalna.
- Vagy úgy. Akkor segítek.
- Köszönöm. - Mondta egy kicsit dühösen, amiért elkellet magyaráznia újra azt, amit Alex eddig is tudod.

Szárá bejött hozzánk, és látta, hogy nagyon jól érezem magam Ménroddal.
- Látom le kötöd a figyelmét Ménródnak.
- Igen.
- Most viszont beszélnünk kellene egy kicsit.
- Rendben.
Miközben beszélgettem Szárával, Ménrod össze pakolta a játékot, amivel jártszottunk.
- Akkor én most kimegyek. - Mondta, amint végzet az összepakolássa, és kiment az ajtón. Szárá leült velem szembe.
- Peti el kell mondanod mindent az esetről.
- De már mindent elmondtam, amit láttam.
- Azt láttad, hogy hogyan nézett ki aki megtámadott?
- Nem, mert hátulról támadot, és sötét is van kint.
- Mondjuk, ez igaz.
- Amúgy elmondod, hogy mióta van nővéred, mert én nemtudtam arról, hogy lenne egy másik unokahugom.
- Nézd, ez hosszú, és bonyolult is.
- Mond el a kezdettől mostanáig.
- De nincsen időm mert... - Ekkor megcsörrent Szárá telefonja. - Bocsi ezt most fel kell vennem.
- Szia Szofi.
- Mondtam, hogy ne ved fel a következő hívásomat, ha nem gyere ki a ház elé.
- Itt vagy?
- Igen.
- Oké, megyek. - Szárá letette a telefont. - Bocsi, mennem kell, majd ha ezt elintéztem, akkor elmagyarázok mindent.
- Jó.

Szárá kiment a labor bejáratához, majd beszált a kocsiba, ami rögtön ott volt a bejárat elött.
- Itt vagyok. Mit akarsz tőllem?
- Maradj csöndbe, és élvezd ki életed utolsó pillanatait.
- A francba ez csapda. - Gondolta magában Szárá, és megpróbálta kinyitni az ajtó, de zárva volt.
- Nem mész sehova.
- Miért akarsz megölni?
- Én csak segíteni akarok neked. Ez volt az utolsó kérdésed?
- Igen.
- Akkor indulunk is.