Amint visszaértünk a laboratoriumba, akkor egy lány odament Szárához.
- Szia nővérkém.
- Szia Lydia.
- Ő kicsoda?
- Az unokabátyám Peti.
- Ő az, akivel hat évvel ezelött találkoztál?
- Igen.
- Ügye tudod, hogy most elhoztad ide, és most belekeverted őt is ebbe a dologba?
- Igen, de én mondtam neki, hogy ne jöjön, mert bajba kerül, de egyszerűen félt, meg hát még is csak a családomba tartozik, ahogy te is, meg a többiek.
- Mami. - Köszönt Szarának egy kislány, aki valószínűleg a lánya volt.
- Szia kincsem.
- Hova mentél?
- Csak elmentem az unokabátyámhoz.
- Akkor ő az unokabátyád? - Kérdezte rám mutatva a lány.
- Igen ő az.
- Szóval akkor most már hárman leszünk itt a laborban?
- Igen.
- Akkor meg ismerhetjük Petit? - Kérdezte Lydia.
- Igen.
- Nos szó al akkor engem Petinek hívnak. Húsz éves vagyok. Nagyon kedves, visszahúzódó, barátkozó ember vagyok, de ha a családom, vagy a barátaim akiket szeretek bajban vannak, akkor felébred bennem a védelmező ösztön, és megvédem őket ha kell. - Mondtam, és amint befejeztem a bemutatkozást, akkor Lydia mutatkozott be, utána pedig Szárá lánya mutatkozott be, akit Ménrodnak hívnak.
- Amúgy Szárá van egy rosszhírem. - Mondta Lydia.
- Micsoda?
- Az, hogy....
- Akkor szerintem most elmegyek Ménroddal. - Mondtam Szárának, mert volt egy érzésem, hogy ezt nem kell hallania Ménrodnak. Amint elmentün, akkor Lydia tovább mondta amit akart.
- Az, hogy a vizsgálat szerint nincsen más mód megszabadulni ettől a nanobottól.
- Ez biztos?
- Igen. Legalábbis addig nincs más megoldás, amíg nem szerzünk egy minta példány, amin tesztelgethettek különféle módszereket.
- Akkor szólok Timinek, hogy kell a segítsége.
- Miért van nála egy példány?
- Igen.
- Hogyan került hozzá egy példány?
- Az lényegtelen.
- Oké, akkor ne mond el.Eközben Ménroddal éppen egy társasjátékot játszottunk, miközbe elkezdtünk beszélgetni.
- Anya bajban van? - Kérdezte Ménrod.
- Nincsen semmi baja.
- Akkor mit vizsgál Lydia?
- Csak tudod Lydia amolyan tudós falyta, és most valamilyen megfigyelő rencert vizsgál.
- Értem, de nagyon félek, hogy baj fog esni anyának.
- Nyugi, én nem fogom hagyni, hogy anyukádnak bármi baja essen.
Ekkor átöleltem Ménrodot, és aztán tovább folytattuk a játékot.Eközben Szárá felhívta Timit.
- Szia Timi.
- Szia Szárá mi a baj?
- Emlékszel még az utolsó akciótokra.
- Amikor Alex megölte azt az embert a kocsiban?
- Igen.
- Emlékszem.
- Meg van a hullája?
- Valahol biztos meg van.
- Meg keresed, és eltudnádhozni, mert van egy olyan érzésem, hogy neki is beültettek egy ilyen nanobotot, ami bennem is van.
- Oké, akkor megkeressük Alexxal, és majd oda visszük a laborba.
- Rendben.
Ekkor Timi letette a telefont. Szárá elakarta tenni a telefont a zsebéhogy de mielött elrakta volna, megcsörrent a telefonja. Látta, hogy Szofi hívja, ezért fel vette.
- Szia Szofi.
- Szia Szárá. Hol vagy?
- Most indulok.
- Eddig mit csináltál?
- Elindultam arra amerre motad, de aztán közbejött valami.
- Jó, mindegy, ne gyere, inkább én megyek oda hozzád. A következő hívásomkor gyere ki a ház elé, ahol vagy.
- Rendben.Eközben Timi odament Alexhez.
- Szia Alex.
- Szia Timi.
- Emlékszel még a hullára?
- Amit elrejtettünk a pincében?
- Igen arra.
- Persze.
- Hozzd a csákányokat, meg az ásót.
- Miért?
- Mert kell a hulla feje.
- Miért?
- Mert ebben a hullában van egy nanobot.
- Micsoda?
- Ami Szárába is van, az van a hullában is.
- Ezt miből gondolod?
- Onnan, hogy ő is belatartozik abba a csoportba, amelyikbe azok, akik ezeket a nanobotokat beültetik.
- De ha beletartozik, akkor miért tettek belé egy ilyen nanobotot?
- Mert ő az első teszt alany volt.
- Jó, oké, és mire kell ez a nanobot?
- Használd az eszed egy kicsit.
- Nem értem mire akarsz kilyukadni.
- Arra, hogy ez a nanobot amit most találunk majd, az segít abban, hogy kitudjuk vizsgálni azt, hogy hogyan tudjuk kiszedni anélkül, hogy Szárá belehalna.
- Vagy úgy. Akkor segítek.
- Köszönöm. - Mondta egy kicsit dühösen, amiért elkellet magyaráznia újra azt, amit Alex eddig is tudod.Szárá bejött hozzánk, és látta, hogy nagyon jól érezem magam Ménroddal.
- Látom le kötöd a figyelmét Ménródnak.
- Igen.
- Most viszont beszélnünk kellene egy kicsit.
- Rendben.
Miközben beszélgettem Szárával, Ménrod össze pakolta a játékot, amivel jártszottunk.
- Akkor én most kimegyek. - Mondta, amint végzet az összepakolássa, és kiment az ajtón. Szárá leült velem szembe.
- Peti el kell mondanod mindent az esetről.
- De már mindent elmondtam, amit láttam.
- Azt láttad, hogy hogyan nézett ki aki megtámadott?
- Nem, mert hátulról támadot, és sötét is van kint.
- Mondjuk, ez igaz.
- Amúgy elmondod, hogy mióta van nővéred, mert én nemtudtam arról, hogy lenne egy másik unokahugom.
- Nézd, ez hosszú, és bonyolult is.
- Mond el a kezdettől mostanáig.
- De nincsen időm mert... - Ekkor megcsörrent Szárá telefonja. - Bocsi ezt most fel kell vennem.
- Szia Szofi.
- Mondtam, hogy ne ved fel a következő hívásomat, ha nem gyere ki a ház elé.
- Itt vagy?
- Igen.
- Oké, megyek. - Szárá letette a telefont. - Bocsi, mennem kell, majd ha ezt elintéztem, akkor elmagyarázok mindent.
- Jó.Szárá kiment a labor bejáratához, majd beszált a kocsiba, ami rögtön ott volt a bejárat elött.
- Itt vagyok. Mit akarsz tőllem?
- Maradj csöndbe, és élvezd ki életed utolsó pillanatait.
- A francba ez csapda. - Gondolta magában Szárá, és megpróbálta kinyitni az ajtó, de zárva volt.
- Nem mész sehova.
- Miért akarsz megölni?
- Én csak segíteni akarok neked. Ez volt az utolsó kérdésed?
- Igen.
- Akkor indulunk is.
YOU ARE READING
Az unokahugom titkos élete (befejezett)
AdventureHat év eltelt, mikor utoljára találkoztam az unokahugommal. Most újra találkozom vele, amikor kiderül, hogy egyáltalán nem egy átlagoséletet él, és én is belecsöppentem a dolgok közepépe. Kiderül, hogy az unokahugom élet veszéjben van, de keresikrá...