Az unokahugom titkos élete (befejezett)

A vírus

- De mikor kapta el ezt a vírust, vagy hogyan?
- Volt egy időszak, amikor arra gondoltunk, hogy valami fertőzést kapot el, de kiderült, hogy ez a klónozás után kapta el, mert a hibás gént adtak neki.
- De gyógyítható.
- Elvileg igen, de ahoz vizsgálatokat kellene végezni rajta.
- De ebbe nem megy bele.
- Bele menne, csak tudod most van ez a nanobotos dolog, és most azzal elvan foglalva, meg amíg nem látszik rajta, meg nincs semmi baja, addig inkább hadjuk.
- Rendben.
Ekkor nagy csörömpölésre lettünk figyelmesek. Kirohantunk, és észrevettük, hogy Lydia fekszik a földön. Gyorsan odarohantam.
- Lydia hallasz engem.

Eközben Szárát elvitték a rendörökapitányságra kihalgatásra.
- Most mondjon el mindent.
- Már elmondtam, hogy mitörtént.
- De azt nem, hogy pontosan miért is ölte meg az embert.
- Azért, mert megfenyegette az egyik barátomat, és nem tartotta be az igéretét.
- Micsoda bűn. Ügye tudja, hogy most simán lecsukhatnánk.
- Igen tudom.
- Tudja van egy óriási nagy szerencséje. - Micsoda?
- Az, hogy George már lezárta az ügyet. Deviszont még maradnia kelle, mert szeretne beszélni önnel.
- Rendben.
Ekkor a rendőr kiment, majd egy kisidő múlva George jött be az ajtón.
- Szia Szárá.
- Szia.
- Mond még hányszor kell megmentelek a börtönből?
- Bocsánat nem fog töbször előfordulni.
- Ez biztos?
- Nem.
- Mi lenne, ha pontot tennétek az egész dologra.
- Most mire célzol.
- Beszéld meg anyáddal a dolgokat, és szedjétek ki valahohy azt a nanobotot a szádból.
- Ez nem olyan könnyú, mint ahogy látszik.
- Hogyérted?

- Lydia hallasz engem? - Kérdeztem újra. Lydia még mindig nem válaszolt. Közben Timi beszélt a mentősökkel. Amint elmondta, hogy mitörtént, akkor a mentősök elindultak. Amint odaértek, akkor Lydia adatait felvették, majd egy kisérővel elindultak. A kisérő az én voltam, mert Timi jobban tudott vigyázni a többiekkel. Miközben a mentösökkel mentünk a korházba, akkor nagyon féltem, hogy elvesztem Lydiát, pedig nem is beszéltem vele sokat, de még is valamit érzek iránta, amit senki más iránt. Amint beértünk a korházba, akkor Lydiát rögtön befektették az egyik korterembe.

- Úgy, hogy nagyon bonyulult ez az egész, mert ügye klónozást azt tudod.
- Igen.
- Na azt a szervezetet, aki ezzel foglalkozik, azt anyám irányítja. A nanobotos szervezetet, pedig Szofi vezeti, aki majd nem megölt, de mellette még ott van Lydia betegsége, ami gyógyítható, de nem tudjuk, hogy hogyan.
- Ez így nem anyira bonyolult.
- De hidd el, hogy az, mert még ott van az unkatesom Peti is.
- Értelek. Jut eszembe, meg van, hogy mitörtén a busz söförrel.
- Nem, de viszont már összetettünk anyit, hogy a képeket, amit kapot Peti, azt Szofi csinálta.
- Akkor mindennek a megoldása Szofi lesz.
- Igen, csak azóta nemtudunk semmit sem róla, amíóta megszögtem róla. Vagy is hát azt tudom, hogy van egy kamera a házamba, amit kiszedtem, és bevittem a laborba, mert majd még vizsgálgatnom kellene a felvételt, csak közben Kira laptopján kaptunk egy üzenetet, ami azt ítja, hogy holnap el kell mennünk délelöt tízre a Rousevert street 4-re.
- Az üzenetet ki küldte?
- Nemtudom.
- Lehet, hogy ő tud segíteni.
- Lehet, de majd kiderül.
- Most viszont tényleg oldjatok meg mindent, mert ezt már nembírom, hogy három éven keresztül folyamatosan tartom a hátom miattad.
- Értettem,  de mi lenne, ha te is velünk tartanál, és segíteni, mert Szofi nemtudja, hogy rendőr vagy, és, ha bajba kerülünk, akkpr tudod hívni az erősítést.
- Ez nem rossz ötlet, de ez csak egyszeri ütőkártya.
- Tudom, de akkor kell elhasználnunk, amikor már nagy a baj.
- Jó benne vagyok, viszont anyit elmondok, hogy, ha ez a munkába fog kerülni, akkor nemtudom mit fogok csinálni.
- Hiszen főkapitány vagy, annál magasabb rang nincsen.
- Valóban, de attól függetlenül, ha mondjuk belekerül a hírekbe, hogy mondjuk én öltem meg valakit, akkor vége az állásomnak.
- Kivétel, ha okod volt rá.
- De hazudni pedig nemszeretek.
- Hát jó. Te tudo, hogy mit csinálsz.
- Most viszont elmehetsz.
- Köszönöm.
Ekkor George kinyitotta a bilincset, és szabadon engedte Szárát.