Az unokahugom titkos élete (befejezett)

A nagy terv

Szárá itt-ott néha beletekert a felvételbe. Egyszer talált egy érdekes részt, ami az volt, hogy senki sem volt otthon, és Szofi bement, majd kinyilt az ajtó, és Angelika lépett be.
- Ki vagy te?
- Én Szofi vagyok.
- Hogy kerülsz ide?
- Úgy, hogy van egy kamera a festmény mögöt.
- Menj el innen, vagy rádhívom a rendőrséget.
- Nézd Aneglika. Én nemtartom ezt jó ötletnek, mert akkor nem csak én, ha nem te is bajba keveredsz.
- Miről beszél?
- Tudok a kis akciódról.
- Milyen akcióról beszél?
- A klónozásról
- Honnantudsz te klónozásról?
- Onnan, hogy Szárát én klónoztam.
- Tehát te is neuróciós vagy.
- Igen,  ahogy te is.
- Én nem vagyok az.
- De az leszel.
- Miből gondolod.
- Tudod ezt titokban kell tartanom, hogy te klonoztad a lányod.
- Mit kérsz cserébe?
- Azt, hogy mesterégesen termékenyítsd meg az egyik klónt.
- De Szofi abból csak gond lesz.
- De ppnt ez a lényeg, hogy valami újat kell csinálnunk ez a neuróció egyik fő pontja.
- Miért van több is?
- Igen, de azt makd idővel megtudod.
- Rendben, akkor megcsinálom.
Ekkor Szárá leállította a felvételt, mert meghallotta, hogy csörög a telefonja.
- Szia Szárá.
- Szia Peti.
- Hol vagytok?
- A város szélén egy tanyán.
- Köszi ezzel nagyon sokat segítettél.
- Ti hol vagytok?
- Ahova el vitték Lydiát.
- Igen az tudom hol van.
- Na, annak a korház tetején.
- Hogy kerültetek a tetejére?
- Az most mindegy. A lényeg az, hogy minél hamarabb oda kell érnünk hozzád, mert így is nagy az esélye, hogy lebukunk, hogy megszöktünk.
- Jó rendben. Mindjárt kimegyek a kertbe, és jelzek nektek fénnyel.
- Miért közel vagytok.
- Viszonylag közel.
- Jó, és melyik irányba kel mennünk.
- Jobbra.
- Rendben.
Ekkor Szár kiment a kertbe, és egy zseblámpával elkezdet az égfelé világítani.

Amikor jobra fordultunk, akkor a távolban efy nagyon pici fényt vettem észre.
- Ott vannak Száráék. - Mondtam Lydiának, miközbe a fény felé mutattam.
- És akkor most hogyan jutunk oda?
- Tudsz ugrálni?
- Igen.
- Akkor a tetőkön keresztül.
- Hogy mi?
- Ha nem akarod, hogy lebukjunk, akkor muszály a tetőkön keresztül ugrálni.
- Te hülye vagy.
- Nyugi tudom mit csinálok.
- Az jó, mert én nem tudom, hogy én mit csinálok.
- Csak köves.
Ekkor gyorsan elindultam a tetőn, hogy legyen elég lendületem átugrani a másik tetőre, ahol megálltam, és megvártam Lydiát. Lydia nagy lendületett vett, de nem ugrott át, mert megijedt.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok.
- Köszi. - Mondta Lydia félve.
- Háromra ugorj, és negondolj semmi re sem, csak arra, hogy át jutsz.
- Rendben.
- Egy. - Ekkor lídia hátrafutot. - Kettő. - Ekkor megfordult, és elkezdet visdza futni. - Három. - Mondtam, amint a tetőszéléhez ért Lydia. Lydia rögtön átugrott.
- Ez nem is olyan vészes, mint ahogy gondoltam.
- Én mondtam, hogy bíz bennem.
- Most merre.
- Tovább egyenesen a tetőkön, aztán az utolsó elöttinél lefordulun balra, és utána ráugrunk az utolsóra, és onnan beugrunk a kertbe.
- Jó, csináljuk.
Ekkr tovább ugrottunk a következő tetőre. A negyedik tető ugráskor Lydia akart ugrani először, és mikor ugrani akart, akkor hirtelen rosszúl lett.
- Minden rendben?
- Igen.
- Biztos?
- Tuti.
Ekkor Lydia összeszedte magát, és még három tetőt ugrottunk előre, majd a baloldali tetőre ugrotunk, utána egyet előre.
- Most nagyott kell ugranuk.
- Jó.
- Szerintem jobb lesz, ha egyszerre csináljuk.
- Ezt hogy érted.
- Fogd meg a kezem.
- Rendben.
Ekkor Lydia megfogta a kezem, majd egyszerre elkezdtünk futni, és egyszerre ugrotunk le a tetőröl. Pont a kertbe landoltunk, ahol láttam, hogy Szárá jelz. Amint Szárá hallotta a földetérésünket, akkor abbahagyta a jelzést.
- Ki van ott? - Kérdezte Szárá, és felénk jött.
- Nyugi, csak mi vagyunk.
- Peti ti meg hogy a fenébe kerültetek be a kertbe.
- A tetőről leugrottunk.
- Olyan hülyék vagytok.
- Pontosabban csak Peti a hülye. - Mondt Lydia.
- Köszi Lydia, én is szeretlek.
Ekker mind a hárman elnevettük magunkat, majd bementünk. Amikor beértünk, akkor készen lett a vacsora. Amint megvacsoráztunk, utána leültünk a kanapéra, és beszélgettünk egy kicsit. - Hogy vagy Lydia? - Kérdezte Timi Lydiàtól
- Már jobban.
- Gyógyítható a betegséged?
- Igen.
- Hogyan?
- Kell egy csontvelő vagy tőlled, vagy Szárától.
- Én szerintem jobb, ha Szárától kapod. 
- Miért?
- Mert ő az, akit klónoztak.
- Vagy is.
- Csak tőlle függ, hogy meddig vagyunk életben.
- Miért?
- Mert az ő déenese van bennünk is, és, ha meg hal, akkor mi is meghalunk.
- Timi ez nem igaz, mert a déenes nem így működik.
- Ki mondta, hogy a déenes az, ami közös bennünk, az megsérül, akkor halunk meg?
- Senki, csak nekem ez esetle.
- De nem ez az igazság.
- De akkor mi az,  ami miatt ha meg hal Szárá, akkor mi is meghalunk?
- Ezt nem tudom, csak Szárá tudja, de most nagyon sok a dolga, úgy, hogy szerintem ne kérdezd meg.
- Rendben.