Szárá itt-ott néha beletekert a felvételbe. Egyszer talált egy érdekes részt, ami az volt, hogy senki sem volt otthon, és Szofi bement, majd kinyilt az ajtó, és Angelika lépett be.
- Ki vagy te?
- Én Szofi vagyok.
- Hogy kerülsz ide?
- Úgy, hogy van egy kamera a festmény mögöt.
- Menj el innen, vagy rádhívom a rendőrséget.
- Nézd Aneglika. Én nemtartom ezt jó ötletnek, mert akkor nem csak én, ha nem te is bajba keveredsz.
- Miről beszél?
- Tudok a kis akciódról.
- Milyen akcióról beszél?
- A klónozásról
- Honnantudsz te klónozásról?
- Onnan, hogy Szárát én klónoztam.
- Tehát te is neuróciós vagy.
- Igen, ahogy te is.
- Én nem vagyok az.
- De az leszel.
- Miből gondolod.
- Tudod ezt titokban kell tartanom, hogy te klonoztad a lányod.
- Mit kérsz cserébe?
- Azt, hogy mesterégesen termékenyítsd meg az egyik klónt.
- De Szofi abból csak gond lesz.
- De ppnt ez a lényeg, hogy valami újat kell csinálnunk ez a neuróció egyik fő pontja.
- Miért van több is?
- Igen, de azt makd idővel megtudod.
- Rendben, akkor megcsinálom.
Ekkor Szárá leállította a felvételt, mert meghallotta, hogy csörög a telefonja.
- Szia Szárá.
- Szia Peti.
- Hol vagytok?
- A város szélén egy tanyán.
- Köszi ezzel nagyon sokat segítettél.
- Ti hol vagytok?
- Ahova el vitték Lydiát.
- Igen az tudom hol van.
- Na, annak a korház tetején.
- Hogy kerültetek a tetejére?
- Az most mindegy. A lényeg az, hogy minél hamarabb oda kell érnünk hozzád, mert így is nagy az esélye, hogy lebukunk, hogy megszöktünk.
- Jó rendben. Mindjárt kimegyek a kertbe, és jelzek nektek fénnyel.
- Miért közel vagytok.
- Viszonylag közel.
- Jó, és melyik irányba kel mennünk.
- Jobbra.
- Rendben.
Ekkor Szár kiment a kertbe, és egy zseblámpával elkezdet az égfelé világítani.Amikor jobra fordultunk, akkor a távolban efy nagyon pici fényt vettem észre.
- Ott vannak Száráék. - Mondtam Lydiának, miközbe a fény felé mutattam.
- És akkor most hogyan jutunk oda?
- Tudsz ugrálni?
- Igen.
- Akkor a tetőkön keresztül.
- Hogy mi?
- Ha nem akarod, hogy lebukjunk, akkor muszály a tetőkön keresztül ugrálni.
- Te hülye vagy.
- Nyugi tudom mit csinálok.
- Az jó, mert én nem tudom, hogy én mit csinálok.
- Csak köves.
Ekkor gyorsan elindultam a tetőn, hogy legyen elég lendületem átugrani a másik tetőre, ahol megálltam, és megvártam Lydiát. Lydia nagy lendületett vett, de nem ugrott át, mert megijedt.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok.
- Köszi. - Mondta Lydia félve.
- Háromra ugorj, és negondolj semmi re sem, csak arra, hogy át jutsz.
- Rendben.
- Egy. - Ekkor lídia hátrafutot. - Kettő. - Ekkor megfordult, és elkezdet visdza futni. - Három. - Mondtam, amint a tetőszéléhez ért Lydia. Lydia rögtön átugrott.
- Ez nem is olyan vészes, mint ahogy gondoltam.
- Én mondtam, hogy bíz bennem.
- Most merre.
- Tovább egyenesen a tetőkön, aztán az utolsó elöttinél lefordulun balra, és utána ráugrunk az utolsóra, és onnan beugrunk a kertbe.
- Jó, csináljuk.
Ekkr tovább ugrottunk a következő tetőre. A negyedik tető ugráskor Lydia akart ugrani először, és mikor ugrani akart, akkor hirtelen rosszúl lett.
- Minden rendben?
- Igen.
- Biztos?
- Tuti.
Ekkor Lydia összeszedte magát, és még három tetőt ugrottunk előre, majd a baloldali tetőre ugrotunk, utána egyet előre.
- Most nagyott kell ugranuk.
- Jó.
- Szerintem jobb lesz, ha egyszerre csináljuk.
- Ezt hogy érted.
- Fogd meg a kezem.
- Rendben.
Ekkor Lydia megfogta a kezem, majd egyszerre elkezdtünk futni, és egyszerre ugrotunk le a tetőröl. Pont a kertbe landoltunk, ahol láttam, hogy Szárá jelz. Amint Szárá hallotta a földetérésünket, akkor abbahagyta a jelzést.
- Ki van ott? - Kérdezte Szárá, és felénk jött.
- Nyugi, csak mi vagyunk.
- Peti ti meg hogy a fenébe kerültetek be a kertbe.
- A tetőről leugrottunk.
- Olyan hülyék vagytok.
- Pontosabban csak Peti a hülye. - Mondt Lydia.
- Köszi Lydia, én is szeretlek.
Ekker mind a hárman elnevettük magunkat, majd bementünk. Amikor beértünk, akkor készen lett a vacsora. Amint megvacsoráztunk, utána leültünk a kanapéra, és beszélgettünk egy kicsit. - Hogy vagy Lydia? - Kérdezte Timi Lydiàtól
- Már jobban.
- Gyógyítható a betegséged?
- Igen.
- Hogyan?
- Kell egy csontvelő vagy tőlled, vagy Szárától.
- Én szerintem jobb, ha Szárától kapod.
- Miért?
- Mert ő az, akit klónoztak.
- Vagy is.
- Csak tőlle függ, hogy meddig vagyunk életben.
- Miért?
- Mert az ő déenese van bennünk is, és, ha meg hal, akkor mi is meghalunk.
- Timi ez nem igaz, mert a déenes nem így működik.
- Ki mondta, hogy a déenes az, ami közös bennünk, az megsérül, akkor halunk meg?
- Senki, csak nekem ez esetle.
- De nem ez az igazság.
- De akkor mi az, ami miatt ha meg hal Szárá, akkor mi is meghalunk?
- Ezt nem tudom, csak Szárá tudja, de most nagyon sok a dolga, úgy, hogy szerintem ne kérdezd meg.
- Rendben.
ESTÁS LEYENDO
Az unokahugom titkos élete (befejezett)
AventuraHat év eltelt, mikor utoljára találkoztam az unokahugommal. Most újra találkozom vele, amikor kiderül, hogy egyáltalán nem egy átlagoséletet él, és én is belecsöppentem a dolgok közepépe. Kiderül, hogy az unokahugom élet veszéjben van, de keresikrá...