Az unokahugom titkos élete (befejezett)

Kimenekítés

- Nemtudom, de azt tudom, hogy újra a régi. - Mondta Timi.
- Ezt honnan tudod?
- Onnan, hogy Alexot is üldözte.
- Akkor most Alex,  és Peti egy helyen van?
- Igen, de szerintem jobban tesszük ha menekülünk.
- Rendben.
Ekkor Száráék elrohantak az úton egészen egy bunkerba, ahol megálltak.
- Itt biztonságba vagyunk. - Momdta Szárá megnyugodva.
Ekkor Timi észre vett egy emberi hullát a földön.
- Azt hiszem rosz helyre jöttünk. - Mondta Timi, majd kiment, de gyorsan visszament.
- Na jó itt a vég.
- Nem gondoltam, hogy egy szigeten fogok meghalni, de mielött ez megtörténne valamit elszeretnék mondani. Mégpedig azt szeretném mondan, hogy nagyon szeretlek titeket. - Mondta Lydia.
- Én is nagyszeretlek titeket. - Mondta Timi, utána Szárá is.

Eközben észre vettem, hogy elment Helena.
- Alex?
- Igen.
- Elment Helena.
- Hála az égnek nem vagyok élet veszélyben.
- Te nem, de Timiék igen.
- Mert?
- Ha Helena elment, akkor az csak egyet jelent.
- Mit?
- Azt, hogy Timiék itt vannak.
- Akkor menjünk mentsük meg Száráékat.
- Rendben.
Ekkor elindultunk az ajtóhoz. Elöször Alex ment ki a házból, utána én is kiszerettem volna menni, de anya megállított.
- Peti te nem mész sehova sem.
- Miért?
- Mert vigyáznod kell Szandira.
- Te nen tudsz rá vigyázni?
- Nem.
- Miért?
- Mert el kell mennem Alexéknak segíteni.
- Hát jó, akkor maradok, de te vigyázz rá, de fő ként magadra.
- Rendben.

Ekkor anya Alex után ment. Amint utól érte, akkor lassab tempóra váltott.
- Honnan tudod, hogy merre vannak Timiék?
- Mert csak kéthejet ismerek, és Timi csak a házat tudja, ahol Peti van.
- Jó, de innen elmenekültek Helenita miatt.
- Inkább maradjuk a Helenánál jó.
- Rendben.
- Meg amúgy Timiék xsak is az ösvényen mehettek, úgy, hogy vagy a sátorba vannak, vagy a faluba.
- Te jártál a faluba?
- Igen.
- És talákoztál a vezetővel?
- Mármint Hogeal?
- Igen vele.
- Igen találkoztam vele. Miért?
- Csak mert nemtudom, hogy miért jött ide a szigetre.
- Állítólag valamiely kísérletet akrt végezni, amimiatt Helena most olyan amilyen.
- Most azt akarod mondani, hogy Hoge keze van az egészbe?
- Csak a Helenás dologba.
- Arra gonsoltam.
- Ja, akkor igen.
- Akkor szerintem, makd lesz egy-két megkeresetlen szavam Hogehoz.

Egysze Szandi lejött, és odajött hozzám.
- Jó hallottam, hogy elfogsz menni?
- Igen, de te is velünk jösz.
- De én szeretek itt lenni.
- Tudom, de muszáj elmennünk, mert itt veszélyben vagy, megy egyedül nem élnél olyan sokáig.
- Nekem már mindegy, mert így is, úgy is meg vannak számolva a napjaim.
- Figyelj, ha eljössz, akkor lehet, hogy Lydia megtalál valanilyen gyógy módott rá.
- Jó.

Közben Száráék egyrejóbban féltek, mert láttak a sátorból egy árnyékot, ami egyre közelebb volt. Szárá gyorsan kiszedte a hulla kezéből a kést, majd oda állt a sátor bejáratához. Amint az árnyék nagyon közel ért a bejárathoz, akkor Szár gyorsan berántott, és a torkához szorította a kést.
- Szàrà nyugi, csak én vagyok Alex. - Mondta Alex megilyedve.
- Bocsi. Azt hittem Helena vagy.
- Nem, de hol van?
- Nemtudom, mert utoljára még itt volt a sátor elött.
- Most nincsit.
- Na mindegy, akkor menjünk vissza a házba.
- Nem. Elöször elmegyünk a faluba, és elvisszük onnan Hogeot, és utána vissza megyük a házba.
- Miért olyan fontos Hoge?
- Mert ő a papád.
- Mi? A papám már rég meghalt.
- Tudom, jogy ez most hihetetlenül hangzik, de ez az igazság.
- Mi?
- Az, hogy a papád életben van, és nem halt meg.
- Mit tudsz, amit én nem?
- Azt, hogy a papád eljátszotta a halálát, és elmenekült erre a szigetre, hogy aztán valamilyen kisérlet errenszerét készítse, és állítólag van is nek egy darab.
- Értem. Akkor menjünk, mert már nagyon hiányzik Kira.
- Tényleg ő hol van?
- Ott maradt a tanyán.
- Ja, értem. Amúgy ki jött veled?
- A mamád.
- Tényleg?
- Igen.
- Szia Szárá.
- Lájrá tényleg te vagy az.
- Igen.
- Anyira hiányoztál. - Mondta Szárá majd átölelte Lájrát.
- Akkor mostmár elhiszem, hogy a papám is itt van, de hogyan éltétek túl a tüzet?
- Én időbe kimentem, és eljöttem ide, hogy aztán megtudjam keresni Hogeot, mert már akkor tudtam, hogy ő neki mi a terve.
- Értem. Na, menjünk.
Száráék elindultak a falujoz. Amikor odaértek, akkor Alex megkereste Hogeot.
- Hoge gyere el megyünk innen.
- Jó, de elötte gyorsan megcsinálhatok valamit.
- Nem, mert nincs idönk semmire sem, mert Helena bármikor támadhat.
- Remdben. Akkor menjünk.
Hoge gyorsan elrakta az egyetlen egy ellenszert, amit megtudott csinálni, majd elindultak vissza a házhoz. Félúton voltak, amikor Timi észre vette, hogy az egyik fa tövében van valaki.
- Az meg mi? - Kérdezte Timi.
- Mit látsz? - Kérdezte Lydia.
- Van valami a fánál.
Ekkor Lydua megnézte a fát, anire Timi mutatot.
- Látom.
- Várjatok megnézem, hogy mi az.
- Timi várjál, lehet, hogy veszélyes odamenni. - Szólt Timire Szárá, mert látta, hogy elindul a fa felé.
- Nem veszélyes.
- Jó menjél, de csak óvatosan.
Timi lassan elindult a fához. Amikor már egy pár centre voltam a fától, akkor láttam, hogy Helena van ott.
- Hoge odaadod az elenszert?
- Igen persze.
Hoge gyorsan odament Timihez, és odaadta az ellenszert. Timi bedig beakarta asni Helenának a szert, de amikor a tű hozzáért a bőréhez, akkor Helena megfogta Timi kezét, és kicsavarta belőle az ellenszert, majd felvette az elenszert, és elakarta törni.
- Helena ne hogy szét törd! - Szólt Helenára.
- Miért? Azt csinálok amit akarok. - Mondta Helena, majd elkezdte szorítani az üveget.
- De ez a gyógymódot.
- Micsoda? Gyógy mód?
- Igen. Add szépen ide, és akkor megfogsz gyógyúlni.
Ekkor Helena átnyújtotta az oltó anyagot. Amikor Timi megfogta, akkor gyorsan Helena megrántotta, és a tű beleszúródott Timi tenyerébe. Helena gyorsan megfogta a tűt, és eltörte. A tű hegye benne maradt Timi tenyerébe, a többi részét pedig eldobta az út felé, de Szárá gyorsan elkapta.
- Még szerencse, hogy van nálam egy tartalék tű. - Mondta Hoge, és odaadta a tűt Szárának. Szárá gyorsan beszúrta a tűt a fiolába.
- Oké. Akkor Alex te fogd le Helenát, én pedig beadom neki az ellenszert.
- Rendben.
Alex odarohant Helenához, és lefogta, majd Szárá odament, és beleszúrta a vállába a tűt, és befecskendezte. Helena rögtön elaludt, majd Alex óvatosan felemelte, és elmentek a házba. Amikor vissza értek a házba, akkor letették az ágyra.

Hallottam, amikor Timi kimyototta az ajtót, és kimentem a konyhából. Amint kiértem a nappaliba, akkor Lydia odarohant hozzám, és átölelt, majd amikor elengedtük egymást, akkor egymással szemben áltunk, és megfogtuk egymás kezét.
- Anyira agódtam, hogy valami bajod fog esni.
- Nyugi nincs nagy baj.
- Amúgy nen is látszik, hogy az egyik szemed más lenne, mint a másik.
- Mert már amit beraktak az is olyan lett, mint az eredeti.
- Értelek.
- Amúgy nagyon hiányoztál nekem.
- Te is hiányoztál nekem. Hiányzott a mosolyod, a kedvességet, a szépséged, és még sok más dolog.
Ekkor Lydia megcsókolt.
- Nem akarok közbe zavarni, de még nincs vége mindennek. - Szólt Szárá.
- Tudom, csak hát rudod milyen rossz, hogy több napja nen találkozol életed szerelmével.
- Tudom Peti, de majd késöbb folytathatjátok.
- Oké. Na szóval, akkor mi történt Helenával?
- Most elájult, mert megkapta az ellenszert.
- Akkor még most vissza kell mennünk, amíg újra teljes a család.
- Rendben.
Ekkor Helenát felemelte Alex, és elindultunk a helikopterhez.
- Akkor anya, apa, Szandi ti is jöttök? - Kérdeztem töllük.
- Igen. - Mondta anya, majd ők is beszálltak a helikopterba, és hazamentünk.