Az unokahugom titkos élete (befejezett)

A hologram

Egy kis idő elteltével Noémi felébredt az altató hatásából.
- Hogy vagy? - Kérdezte Szárá.
- Jól, csak egy kicsit fáj a lábam.
- Azt gondoltam, mivel onnan vettem ki egy kis csöntvelőt.
- Hogy van Lydia?
- Már sokkal jobban.
- Noémi. - Szólt Lydia.
- Igen.
- Köszi, hogy megmentetted az életem.
- Szivesen.
Ekkor Lydia, és Noémi megölelte egymást.
- Most, hogy ezen túl vagyunk, akkor megkereshetnénk Petit, aztán meg menthetnénk, és utána meg kiszedhetnénk a nanobotot is a számból, mert még mindig ott van.
- Most, hogy már nincs ez a betegségem, tovább tudom folytatni a vizsgálatot.
- Értem. Addig én és Noémi elmegyünk Timiékhez, mert még ott is van egy-két dolog amit el kell intéznünk.
- Rendben.

- A hatyút.
- Nem.
- Valami nincsen rendbe.
- Amúgy, ha akarod, akkor leveheted a szemfedőt.
- Rendben.
Ekkor levettem, és a hatyú az elkezdet eltűnni, mint a hologram. Amint teljesen eltünt, akkor mindent rendesen kezdtem el látni.
- Úgy tűnik sikeres lett a szem műtéted.
- Egyelőre igen.
- Hallottad a Hatyú-szigete című történeted?
- Láttam a könyvet, de még nem olvastam el. Miért?
- Mert nagyon úgy tűnik, hogy a történet az most valóságos lesz.
- Miért?
- Mert ott is az van, hogy a főszereplő egy szemműtét után ide kerűl, és aztán elkezd látni egy hatyút.
- Ez különös.
- Az.
Ekkor kinyilt az ajtó, és egy idős hölgy jött be rajta.
- Fiam te mit keresel itt?
- Anya te vagy az.
- Igen.
-Azt hittem már nem fogunk találkozni, amikor elégett a lakásunk.
- Nyugi muszály volt eltünnöm egy kis időre.
- Miért?
- Mert olyan dologra jöttem rá, amiért muszály volt eljönnöm ide.
- Miért?
- Mert az apád is itt van valahol a szigeten.
- És ezt te honnan tudod?
- Mert mikor volt a temetés azelött csináltattam egy déenes teszte, és nem a ti apátokat temették el, ha nem valaki más, és ekkor rátaláltam egy olyan történetre, amit az apád írt.
- Mi a történet címe?
- A Hattyú-sziget, vagy valami ilyesmi.
- Nekünk is meg volt ez a könyv?
- Igen.
- Eddig miért nem olvashattam el?
- Mert még nem neked való.
- De anya tizenhét éves vagyok.
- Tudom, de nem véletlen, hogy most találkoztál Szárával.
- Miről beszélsz anya?
- Arról, hogy nem véletlen, hogy eltüntem.
- Mi? Ez az egész a teműved?
- Nem.
- Akkor meg miről beszélsz?
- Tudod mikor felgyúllat aház,  akkor tudtam, hogy Angelikának egy kicsit megfogyott a pénze, és Szárát is nehezen tudta nevelni, mert Szárá is pont ebbe a korba van, mint te, vagy is lázad, és sajnos Szárá nagyon sokszor lopot, és nem egyszer volt, hogy megbüntette a rendőr, de szerencsére nem lett semi sem, csak szóbeli figyelmeztetése. Egyszer viszont azt hallotta, hogy a drog eladásával, nagyon sok pénzt kereshet, és akkor felkeresett engem. Én egy darabig tudtam szerezni neki, de nem olyan sokáig, mert Szárá találkozott a klónjaival, és inkább velük volt, és akkor tudtam, hogy Angelika mit csinált, és azóta Szárára nemtudtam úgy nézni, mint az unokámra. Nagyon sokáig volt ez így, de egy idő után beletörődtem, és ezt elfogadtam. És mikor nagyon roszba voltunk, akkor jöttél te a képbe. Vagy is neked kellet drogot vinni Szárának.
- Vagyúgy. Akkor most már kezd összeálni a kép. Vagy is ezért kellet elmennem iskola után Szárához, és ezért volt nálam drog.
- Igen.
- Abba belegondoltál, hogy börtönbe is kerülhettem volna.
- Igen, de ezért adtan meg Szárá telefonszámját.
- Ezt te előre tudtad, hogy mi fog történni?
- Igen, de azt nemtudom, hogy hogyan került Szárába a nanobot.
- Elvileg a neuróció volt.
- Az meg mi?
- Egy szervezet, aminek több ága van.
- Ja, értem.

Amint Szárá és Noémi elment Timihez, akkor látták, hogy Timi egyedül van.
- Hol van Alex és Helena? - Kérdezte Szárá.
- Elmentek röngenre.
- Értelek.
- Lydia hogy van?
- Már jobban. Hála Noéminek.
- Noémi adott csontvelőt Lydiának?
- Igen.
- Hogy, hogy?
- Úgy, hogy Noémi a lédaklón.
- Tényleg?
- Igen.
- Hol volt eddig?
- A neurocionál.
- Onnan lehetetlen elhozni.
- Kivétel, ha az ellenséged a barátod lesz.
- Micsoda?
- Tudod Szofi nem az ellenségünk, ha nem velünk van.
- De akkor miért akart megöln téged?
- Azt nemtudom. De a lényeg az, hogy most bizalmat adtunk neki.
- Mi ez a többesz szám?
- Peti is ott volt.
- Vagyúgy. De akkor most mi a baj?
- Tudod a nanobot még mindig nem került ki a számból.
- Valamit megpróbálok tenni az ügy érdekében, de nem biztos, hogy tudok is valamit tenni.
- Timi te ne csinálj ezzel semmit se!
- De segíteni akarok.
- Pont ezért jöttem.
- De még se engeded!
- A nanobotos dolgot azt hadjad.
- Akkor mit csinálja?
- Ha az emlékeim nem csalnak, akkor jóvoltál Földrajzból.
- Igen, ez igaz.
- Akkor tudod hol játszódik a Hatyúk-szigete című könyv.
- Az a Hatyúk-szigetén játszódik.
- Akkor el kéne jutni oda.
- Miért?
- Mert ott van Peti.
- Hogyan került oda?
- Senki sem tudja.
- Jó, megpróbálok valami tervet kitalálni.
Ekkor hallotuk, hogy az ajtó kinyilík.
- Sziasztok. - Köszönt Alex.
- Szia. - Köszöntünk Alexnak.
- Helena hol van? - Kérdezte Timi.
- Korházba.
- Miért?
- Mert veszéjeztetett terhes, és hamarabb fog megszületni a baba, mint ahogy azt gondoltuk.
- Akkor most maradj vele, és amint megszületik a baba, akkor vidd el egy biztonságos helyre, ahol nemtalálja meg sehol sem.
- De miért nem ti csináljátok.
- Alex ez az egyetlen egy feladatod van. Kérlek, legalább enyivel könyítsd meg a dolgunkat.
- Jó segítek, de csak akkor, ha mást nem kell csinálnom.
- Nem.
- Jó, de amúgy neked mi is a feladatod?
- Meg kell mentenem Petit.
- Miért hol van?
- Majd késöbb ezt megbeszéljük. Most menjél Helenához.
Ekkor Alex visszament a korházba. Mikor bement abba a korterembe, ahol Helena volt, akkor nem látta sehol sem. Gyorsan elrohant az orvosokhoz.
- Hol van Helena?
- A 201-es kprterembe. - Válaszolta az orvos Alex kérdésére.
- Nincsen a helyén.
- Az lehetetlen.
- Nézzék meg, ha nem hiszik el nekem.
Ekkor az olvosok is megnézték, és látták, hogy valóban Helena eltűnt. Alex észrevette, hogy egy szőke hajú lány fut el az ucán.
- Helena. - Mondta halkan, majd elrohant. A lányt üldözőbe vette. Egészen egy erdőig üldözte, mert aztán elvesztette.
- Helena! - Kiáltotta Alex. Ekkor mozgást hallott az erdőbe. - Ki van ott? - Kérdezte Alex egy kicsit félve. A hang egyre közelebb jött. - Helena ez kurvára nem vicces. - Ekkor hirte valami elrántotta, és elhúzta. Alex egyszer beverte a fejét egy kőbe és elájult.

Miközbe anya csinálta az ebédet, közben megcsörrent a telefonom.
- Szia Peti.
- Szia Timi.
- Hallottam mitörtént veled.
- Hát igen. Elég szar helyen vagyok.
- Figyelj megmentelek téged onnan.
- Hogyan?
- Úgy, hogy valami tervet kigondolok majd.
- De innen nem tudok elmenekülni.
- Egy módon eltudsz menekülni.
- Hogyan?
- Hol vagy egyáltalán?
- Egy modern házba.
- Akkor menj ki az udvarra.
- Rendben. - Kimentem az udvarra. - Kint vagyok.
- Rendben. Akkor dordulj jobbara.
- Igen.
- Látod a tenger partot?
- Igen.
- És látsz egy nagy szürke részt.
- Az hol van?
- Az egyetlen hely, ahol nincsen hó.
- Látom.
- Az egy helikopter leszálló hely.
- Akkor márcsak helikoptert kell szerezned, és akkor meg menekülök innen.
- Igen.
- Jó, de hogy fogsz szerezni helikoptert? - Majd azt megoldom.

Amint Alex felébredt, akkor egy kis házba ébredt fel.
- Hol vagyok?
- A relytek helyemen. - Mondta az idegeb lány.
- Helena te vagy az?
- Nem.
- Akkor ki vagy?
- Én Helena rossz oldala vagyok Helenita.
- Na jó. Ez valami vicc ügye.
- Nem, és most szépen itt maradsz, vagy különben megöllek.
- Jó, nem is akartam el menni.

Közben Timi gyorsan elment a rendőrfőkapitányságra, ahol megkereste Georget.
- Szia George.
- Szia Timi.
- Tudsz szerezni nekem egy helikoptert.
- Minek az neked?
- Meg kell mentenen Petit.
- Miért? Hol van?
- Egy szigeten

Lassan este lett a szigeten, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, ami a hatyúról szólt. Mikor a hatyús részhez értem, akkor hirtelen újra láttam a hatyút, de ezúttal egy tábort is látam,  ahol levadászták a hattyút, és láttam, ahogy elvágják a hatyú nyakát, majd egy idös embert láttam, majd akkor a látomás elmult.
- Na jó, ez egyre ilyesztőbb. - Mondtam gondoltaba, majd becsuktam a könyvet, és becsuktam a szemem, majd elaludtam.

Másnap mikor Alex felébredt, akkor Helena gonosz énje még aludt. Halkan kiosont a sátorból, ám amikor a bejárathoz érr, akkor egy faágra rálépett, és ketté tört, Helena pedig felébredt. Alex menekülni kezdet, nehogy Helena levadássza. Egész egy faluig rohant. Amikor beért, akkor találkozott a vezetővel.
- Szia, én Hoge vagyok.
- Hol vagyok?
- Egy szigeten.
- Melyiken?
- A Hatyúk-szegetén.
- Lehet telefonálni.
- Lehet.
Ekkor Alex gyorsan beütötte Timi számát a telefonba.
- Szia Timi.
- Szia Alex. Hol vagy?
- A szigeten.
- Melyiken?
- Amelyiken Peti is van.
- Hogy kerültél oda?
- Nemtudom. Helena hozott ide.
- Mi? Az lehetetlen.
- Nem.
- Oda tudod adni Helenát?
- Nem.
- Miért?
- Mert éppen menekültem előle, mert gonosz lett.
- Már megint?

Másnap reggel mikor felébredtem, akkor lementem anyához.
- Jóreggelt.
- Szia anya.
- Hogy aludtál az este?
- Nem túl jól.
- Miért? Rosszat álmodtál.
- Nem.
- Akkor?
- Tudod, most van ez az újszem.
- Igen.
- Mostanáb elkezdet furán viselkedni.
- Mit értesz ezalatt.
- Azt, hogy hologrammot jelenít meg egy hatyúról, és egy idős férfiról.
- Akkor üzenni akar az apád.
- Hogyan?