Az unokahugom titkos élete (befejezett)

Minden a régi

Amint hazaértünk, akkor Szárá elvitte Helenát a szobájába, és ott volt mellete. Amikor Helena felébredt, akkor nekitámadt Szárának.
- Helena nyugodj le! - Mondta Szárá, és látta Helena szemét, hogy piros az a része, aminek eredetileg fehérnek kellene lennie.
- Szárá. - Helena becsukta a szemét, majd amikor kinyititta, akkor lassan vissza fehéredett a piros rész.
- Mit történt?
- Elkaptad a vírust, ami miatt önmagadt lettél.
- Bántottam valakit?
- Szerencsére nem, mert már ismerjük ezt az oldaladat is.
- Bocsi, töbször nem fog előfordulni. - Mondta Helena egy kicsit bánkódó hangon
- Hugi erről te nem tehetsz, nem a tehibád ez.
- Tudom, csak most eszembejutottak a régi emlékek, amikor majd nem megöltelek téged emiatt a vírus miatt.
- A múlt az a múlt. Én túléptem ezen, és te is tedd ezt.
- Rendben, csak ez nem olyan könnyű.
Ekkor Helena átölelte Szárát.

Eközben Alex és Timi beszélgetnek.
- Timi, akkor elmondot, hogy mi történt Helenával?
- Igen.
- Az volt, hogy ügye kimentettük őt arról a helyről, ahol mesterségesen megtermíkenyítették. Utána rá egy évre egyszer eltünt, és soha nemjött haza, mert elrabolták. Az elrablók egy elhagyatott helyre vitték el, és ott többnapon keresztűl kínozták, de úgy, hogy aztán teljesen elszállt az önbizalma, és kitört belőle az a gonosz, aki mindekiben rejtőzik, és elment Szárához. Szárá azt hitte, hogy Helena segítséget kér, ám Helena rögtön megütötte. Szárá nem volt felkészülve az ütésre, és kidőlt tölle. Amikor felébredt, akkor látta, hogy vértócsa folyik ki a fürdőszobából, és amikor bement, akkor azt látta, hogy van egy penge, amivel valószínűleg Helena megvághatta magát ezután látta, hogy a vérfoltok, azok lementek a pincébe. Szárá lement, és megnézte, hogy vajon mi lehet ott lent. Amikor leért, akkor látta, hogy ott van Helena. Helena rögtön meg is támadta Szárát. Szár sokáigküzdött vele, de Helena sokkal erősebb volt, és legyőzte Helena. Mikor Szárá a fal mellet űlt, akkor Helena megfordult, és Szárá látta, hogy Helena háta televan vágás nyomokkal. Majd amikor Helena visszafordult, akkor egy kés volt a kezébe, és Szárá torkához szorított.
- Helena te vagy az?
- Honnan tudod a nevem?
- A testvérem vagy.
- Nekem nincsenek testvéreim.
- De klónjaid vannak.
- Igen.
- Én vagyok az egyik klón.
- Hogy hívnak?
- Szárá.
- Te vagy a főklón?
- Igen.
- Jaj, mit tettem.
- Nyugi semmi baj.
És így lett az, hogy Helena normális lett, mert ezelött ugyan olyan volt, mint a szigeten.
- Most már mindent értek.

Eközben Helena felakart kelni az ágyból, de nem sikerült, mert megszédült, és vissza esett az ágyra.
- Helena nyugi. Még pihenned kell.
- Már eleget pihentem.
- Csak egy napot bírj ki.
- Rendben.
Ekkor benyitottam Szárához.
- Sziasztok.
- Szia Peti.
- Hogy van Helena?
- Már jól, de még egy napot pihennie kell.
- Értem.

Egynap eltetével már mindenrendben van. Mikor felébredtem, akkor mindenki fent volt. Odamentem Lydiához, majd megcsókoltam, majd leültünk reggelizni. Mielött elkezdtünk volna enni, anya felállt.
- Egy kis figyelmet szeretnék kérni. - Szólt anya. Mindenki rá nézett.
- Nagyon örülök, hogy újra együt van a család, és még mindenki életben van. Nagyon örülök, hogy végre sikerült az egész családot összehozni, mert családnál nincsen fontosabb dolog nekem, és most nagyon örülök, hogy mindenki biztonságba van.
- Egyelöre igen. - Mondtam halkan.
- Peti van valami hozzá fűzni valód?
- Nincsen anya.
- Akkor mit mondtál?
- Semmit.
- De láttam, hogy mondani akarsz valamit.
- Csak azt akartam mondani, hogy én is örülök ennek az egésznek.
- Oké. Akkor most kezdjük meg a reggelit.
Miközbe reggeliztünk, Lydia melletem ült.
- Miért mondtad azt, hogy egyelőre biztonságba vagyunk?
- Tudod, még mindig nincs meg a vezető.
- Tudom, de nyugi, nem lesz semmi baj.
- Remélem.