Az unokahugom titkos élete (befejezett)

Az újabb probléma

- Gyereket vár.
- Tessék?
- Jól hallotad.
- De az lehetetlen.
- Kivétel, ha mesterséges.
- És kiültette volna bele?
- Az anyukád.
- Szóval ezért mondta, hogy Helena a teszt alanya, mert újabb klónokat akarcsinálni.
- Miért akarna újabb klónokat?
- Azért, mert annak a babának olyan déenese van mint nekem, vagy is klónozható.
- De akkor mi is?
- Nem, ti nem vagytok azok. Most egyedül csak engem lehet klónozni, meg Helena gyerekét.
- Ezt miért akarja így az anyukád?
- Azt nem tudom, de kifogomderíteni.

Eközeb Kira odament Lydiához.
- Anya bajban van?
- Nincsen semmi baj, csak elment egy kicsit nyomozni Petivel.
- Miután?
- Ez egy bonyolult történet.
- Én ezt nem hiszem el.
- Na, jó elmondom az igazat, de csak akkor, ha nem mondod el senkinek sem, hogy elmondtam neked.
- Rendben.
- Szóval az van, hogy Szárá életveszéjben van, mert bele van ültetve egy nanobot, amit nem lehet még biztonságosan kiszedni, mert még nem találtam rá megoldást, de keresem.
- És most hol van anya?
- Most már biztonságban van, mert Peti és Timi elindultak megmenteni őt, mert elrabolta Szofi Szárát, hogy kiszedje a nanobotot belőle.
- Szofi miért akarja megölni anyát?
- Nemtudom, de erre is ráfogunk jönni.
- Most egy kicsit félek.
- Mitől?
- Attól, hogy anyának baja fog esni.
- Amíg mi élünk, addig nem lesz semmi baja.
- Rendben.

Lassan visszaértünk a laborba. Amint Szárá belépet, akkor Kira átölelte.
- Anyira hiányoztál mami.
- Te is kicsikém.
- Tényleg van egy nanobot a szádba?
- Erről te honnan tudsz?
- Lydia mindent elmondot.
- Most menybe a szobádba, makd este megbeszéljük. Rendben?
- Igen.
Ekkor Kira bement a szobájába.
- Lydia beszélnünk kell. - Szólt Lydiának Szárá.
- Miről?
- Miért montad el Kirának az igazat?
- Mert ha nem mondom el, akkor magátol jött volna rá.
- Nem jött volna rá.
- De, mert átlát rajtunk.
- Ezt miből veszed?
- Onna, hogy megpróbáltam hazudni neki, hogy nincsen semmi baj, de Kira ezt nem hiszi el, vagy is muszály volt elmondanom az igazat neki.
- Jó, így megértem, de máskor hagyd, hadj mondjam el én neki.
- Rendben.
- Amúgy akadt egy másik gond is a nanoboton kívül.
- Mi?
- Az anyukám.
- Mit csinál?
- Helena terhes lett.
- Mi az lehetetlen.
- Nem, mert anya mesterségesen belé ültette a gyereket.
- Akkor egy újjab klónt hozott létre?
- Nem, ha nem újjabb olyat mint én.
- Vagy is?
- Egy olyan déenesekkel rendelkező embert, akit tud klónozni.
- De várjá nem mindenkit lehet klónozni?
- Nem.
- Kiket lehet.
- Egyelőre csak engem, de most már Helen gyerekét is.
- Értelek.
- Én még mindig nemértek egy dolgot. - Szóltam közbe a beszélgetésbe.
- Mit? - Kérdezte Szárá.
- Azt, hogy kik a klónok, és kinek a klónjai?
- Tudod Peti ezt akarom neked elmagyarázni.
- Vagy is?
- Vagy is nekem Timi, Helena, és Lydia a klónom.
- Akkor ezét montad Lydiának, hogy a nővéred?
- Igen.
- Most már majd nem értem, hogy miért kell beszélned az anyukáddal.
- Miért mit nem értesz?
- Azt, hogy most lehet, hogy anyukád nem direkt rakott egy klónozható gyereket Helenába.
- Vagy is?
- Vagy is lehet, hogy anyukádat befojásolja ez a szervezet, ami a nanobotot is beléd ültette.
- De lehet, hogy nem.
- Az is benne van a dologba, hogy lehet, hogy az anyukád a szervezet főnöke.
- Lehet.
- De ezt csak egy módon deríthetet ki, még pedig, ha...
- Ha felhívom az anyukám. - Fejezte be a mondatomat Szárá.
- Pontosan.
- Jó, akkor felhívom.
Ekkor szárá felhívta az anyát, de nem vette fel.
- Jellemző. Sosem veszi fel, amikor keresem.
- De vissza fog hívni.
- Nem biztos.

Eközben Timi odament Lydiához.
- Hogy haladsz a nanobot vizsgálásával?
- Nemtudok sehova sem haladni.
- Miért?
- Mert meghalt a nanobot, és így nemtudom, hohy mire hogyan reagál.
- Ez biztos?
- Nézd meg nyugodtan.
- De hol van?
- Abba a kémcsőbe.
Ekkor Timi megnézte a kémcsövet.
- Ez még életben van, csak kell neki egy kis étel.
- Mit eszik?
- Húst.
- Milyet?
- Szerintem bármilyet, mert a nanobot addig él, amíg a gazda testet belülről el nem pusztítja.
- De már egy napja nem volt hús körülötte.
- Igen, de nem egyből halnak meg, ha nem rá egy napra.
- Jó, de akkor most húst az honnan szedünk.
Ekkor Timi talált az egyik polcon egy kis stekhúst.
- Ez miért volt itt?
- Nemtudom, de nagyon régi, mert amikor Szárával idejöttünk egy évvel ezelött, már akkor ott volt.
- Akkor ez jó lesz egy darabig neki.
Ekkor Timi letette az asztalra a húst, majd a kémcsőből nagyon óvatosan kiszedte a nanobotot, majd beletette a húsba. A nanobot rögtön éledezni kezdett.
- Köszi.
- Szívesen. Most viszont elmegyek, mert sok dolgom van otthon.
- Rendben. Szia.
- Szia.

Szárá telefonia megcsörrent, és Szárá rögtön fel is vette.
- Szia Szárá.
- Szia anya.
- Miért ketestél?
- Beszélnünk kell.
- Most?
- Igen.
- Most nem érek rá.
- De fontos lenne.
- De külföldön vagyok.
- Akkor mindegy.
Ekkor Szárá letette a telefont, majd mérgesen rácsapta az asztalra.
- Mi a baj?
- Az, hogy anya sosem ér rá, amikor valami fontosat meg kellene beszélnünk! - Mondta dühösen Szárá.
- Akker csak egyet jelenthet.
- Mit?!
- Azt, hogy az anyukád nem is igazán szeret.
- De szeret, de egyáltalán miért beszél ígyróla! Meg te beszélsz a szeretetről! Pont te, aki hat éven keresztül nem foglalkozott az unokahugával!
- Szárá, én szeretlek téged.
- Ha igazán szeretsz, akkor most békén hagysz!
- Rendben.
Ekkor elmentem, bár nem szívesen hagytam volna egyedül szárát ebben az álapotban.

Eközbe kira éppen a gépén játszik, amikor hirtelen skypon egy videóhívás megjelenik, amire rákattint.
- Szia Kira.
- Te ki vagy?
- Én egy jó barát vagyok.
- Mit akarsz?
- Csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy nagy bajban vagytok.
- Miért?
- Mert Szárára vadásznak.
- Miért?
- Mert benne van a nanobot, és megakarják ölni.
- Most mit csináljunk, hogy biztonságba legyünk.
- Üzenetbe megírom neked lekódolva a címet, ahova el kell majd mennetek.
- Rendben.
Ekkor a a videóhívás befejeződött, és Kira kikapcsolta a gépet, majd lement Szárához
- Szia mami.
- Szia.
- Van egy kis probléma.
- Mi?